tag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post6053716276140590391..comments2018-12-05T06:24:31.577+01:00Comments on PIER PAOLO PASOLINI ARCHÍVUM: MÁTÉ EVANGÉLIUMAArnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post-2394226867853114802012-12-26T20:19:16.471+01:002012-12-26T20:19:16.471+01:00Hát igen, 40-50 év távlatából – a SALÓ-t nem számí...Hát igen, 40-50 év távlatából – a SALÓ-t nem számítva – az ember nem is nagyon érti, Pasolini filmjei miért voltak botrányosak a maguk idejében. Manapság az övénél jóval „keményebb” filmektől a szeme se rebben a cenzoroknak: igaz, sokan ezt is Pasolini számlájára írják, hogy utat tört a szennyfilmeknek. (Főleg a DEKAMERON kapcsán vágták ezt a fejéhez.) Ott van például a TEORÉMA, amelyben semmiféle komolyabb szexjelenet nincs, mégis mekkora botrányt kavart, míg évtizedekkel később japán megfelelője, a BIJITÁ Q semmiféle komolyabb vihart nem keltett, pedig ami abban látható, az még nekem is sok volt. <br><br>A vallási témájú filmek közül hirtelen Zeffirellitől (!) jut eszembe a NAPFIVÉR, HOLDNŐVÉR, amelyet negédessége ellenére is azért szeretek annyira, mert az építésről, a teremtésről szól (konkrét értelemben, mint alkotásról), és nem a rombolásról, mint a modern filmek garmada. Amit nagyon nem szeretek, az a PASSIÓ, szerintem teljes félreértése a témának, szimpla horrorfilm Krisztus ürügyén.Tonyhttp://www.blogger.com/profile/11592787395166936536noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post-72206492749693056152012-12-26T17:56:07.338+01:002012-12-26T17:56:07.338+01:00A film után halványan pislákolt benne a remény, ho...A film után halványan pislákolt benne a remény, hogy találok itt valamit, ami egy kicsit segít az értelmezésben, és nagyon megörültem, hogy tényleg megírtad.<br>Persze, érdekes lehetett annak idején, mindenki valamifajta életre szóló botrányt várhatott az öreg Piertől, ehhez képest pedig egy a hagyományosnál visszafogottabb, de szöveghű Jézus filmet kaptak. <br>Köszi az árnyalást, a Filmvilágos cikket el fogom olvasni.<br>Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy Scorsese szereti Pasolinit, ez a zeneválasztás, ráadásul hasonló helyen egyértelmű tiszteletadás. Scorsese művészete amúgy nagyrészt a 40-estől, a 60as évekig bezáróan az olasz filmeket jelenti leginkább, és Pasolini hatása nagyon egyértelmű.<br>Igen, észrevettem, hogy ugyanaz az operatőr, de a film nézése során erről meg is feledkeztem, de nagyon jó képek vannak ebben a moziban az egyszer biztos.<br>Milyen kedvenc vallási témájú filmjeid vannak még ezen kívül?Santinohttp://www.blogger.com/profile/08313049464191902702noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post-24856010104692316332012-12-25T20:18:31.110+01:002012-12-25T20:18:31.110+01:00A fene ezt a nyamvadt karakterkorlátot, nem is tud...A fene ezt a nyamvadt karakterkorlátot, nem is tudtam, hogy itt is van ilyen! A lényeg, hogy végül sikerült a válaszom második felét első helyre tenni. :))Tonyhttp://www.blogger.com/profile/11592787395166936536noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post-2740372898765497682012-12-25T20:17:19.555+01:002012-12-25T20:17:19.555+01:00(folyt.)Pasolini szerintem nagy dolgot vitt végbe ...(folyt.)<br><br>Pasolini szerintem nagy dolgot vitt végbe azzal, hogy úgy tudott megfelelni a hívőknek, hogy közben saját művészi elképzeléseit is érvényesíteni tudta. Ebben a filmjében is érződik mélységes humanitása, amely szerintem a meggyőződésbeli korlátokon is felül tudott emelkedni. Nem volt hívő, ezt ő maga állította, de szerintem nem volt romboló ateista sem, aki mindenáron gúnyt akart űzni a vallásból, mások vallási elkötelezettségéből pusztán azért, mert ő maga nem tartozott közéjük. Hívők és nem hívők között itt szokott lenni a legtöbb probléma: mintha kölcsönösen nem tudnák elfogadni a másik létezését, egyik az Igét terjesztené, ha nem is tűzzel-vassal, de olykor elég nyomulósan (mea culpa, úgy gondolom, alapszintű tájékozottság a vallásban senki számára nem lenne haszontalan), a másik meg minden követ megmozgat, hogy gúny tárgyává tegye a hívőket és mindazt, amiben hisznek. <br><br>Lehet, hogy mai értelemben nem realista ez a film, de az általam látott bibliai témájú filmek közül ez talán az egyetlen, ahol végig az volt az érzésem, hogy ez egy emberi történet, amely ugyan kétezer éve játszódott le, de bizonyos mozzanatai vissza-visszatérnek az emberiség történelmében. Olyasmi ez, mint később a DEKAMERON-ban Giotto hatása: Pasolini őt is azért tekintette ihletadó forrásnak, mert Giotto is az emberek közül választotta freskói figuráit a szentképekhez, tehát nem „éteri” alakokat, hanem hús-vér embereket örökített meg. A vallási vonatkozású művészet gyakori hibája szerintem, hogy az ikonikus személyeket akaratlanul eltávolítják az egyszerű emberektől, olyan magaslatokba emelik, ami már nem a felemelő példát szolgáltatja, hanem a bálványimádathoz hasonló érzést vált ki. Pasolini filmje viszont a csodák ellenére is mindvégig nagyon földi és nagyon emberi történet marad. Szigorúan az én meglátásom szerint. <br><br>Nagyon jól látod a hasonlóságot a spagettiwesternekkel, amiben talán az is szerepet játszik, hogy Tonino Delli Colli úgy Pasolininek, mint Sergio Leonénak állandó operatőrje volt, és a premier plánok specialistájának tartották. (Morricone is mindkét rendező kulcsembere volt, ámbár Pasolinivel csak 1966-ban kezdett együtt dolgozni.) A Filmvilágban pár éve volt is egy kritika a MÁTÉ EVANGÉLIUMÁ-ról, ami éppen az arcok felől közelített a filmhez.<br><br>Nekem is nagyon tetszett a zene, Pasolini filmjeiben az mindig nagyon fontos elem, és zseniálisan vannak összeválogatva. A KRISZTUS UTOLSÓ MEGKÍSÉRTÉSÉ-t alkalmasint újranézem, évtizedek távlatából most nagyjából annyi jut eszembe róla, amennyit Létay Vera is megírt az idézett kritikájában. Valahol viszont említettem Neked, hogy Scorsese valahogy nem igazán jön be, nekem ő túl eklektikus, túl szétszórt, éppen ezért kissé felszínes rendező. A TAXISOFŐR-t nagyon szeretem tőle, és ez a filmje az idő múlásával még jobbnak tűnik, de az általam ismert többi alkotása nem hatott rám igazán mélyen. A CASINÓ-t például többszöri nekifutásra se tudtam megnézni, a NEW YORK KIRÁLYAI-t is hamar abbahagytam, a VIHARSZIGET (vagy mi volt a címe) pedig nagyon gyenge ANGYALSZÍV-utánérzésnek tűnt. Egyébként ki hinné, Scorsese nagy tisztelője Pasolininek, néhány Pasolini-film amerikai forgalmazását például személyes tekintélyével támogatta.Tonyhttp://www.blogger.com/profile/11592787395166936536noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post-38365410739994811952012-12-25T20:16:39.413+01:002012-12-25T20:16:39.413+01:00Kedves Santino!Nagyon köszönöm, hogy ilyen hosszan...Kedves Santino!<br><br>Nagyon köszönöm, hogy ilyen hosszan megírtad a véleményed, mert mint mindig, éppen a legjobbkor jött. Azon gondolkodtam ugyanis, hogy év végén lehúzom itt a rolót, mert majdnem olyan ez a blog, mintha magamban beszélnék. :))<br><br>Örülök, hogy Pasolini elsőre nem okozott csalódást. Meggyőződésem, hogy egyáltalán nem annyira bonyolult és érthetetlen rendező ő, mint amilyennek mondjuk a róla szóló szakirodalom olykor láttatni próbálja. A magyar nézők hajlamosak Pasolinit a politikai meggyőződése, a szexuális irányultsága vagy az utolsó filmjei (főleg a SALO) alapján meg- és elítélni, de hát mindez csak egy vékony szelete lenne a teljes embernek és a komplex életműnek.<br><br>A Júdás csókján való élcelődés számomra is az egyértelmű rosszindulat jele, hiszen miként egy heteroszexuális rendező, úgy egy homoszexuális művész sem kizárólag szexuális indíttatásból forgat. A blogbevezetőben írtam arról, hogy például Pasolini abban is különbözött jó néhány más meleg rendezőtől, hogy nem központi témaként, hanem eszközként használta a homoszexualitást, ha úgy adódott, akár negatív felhanggal is.<br><br>A korabeli heves viták nyilván az akkori nyugat-európai helyzettel magyarázhatók. Olaszország mélyen katolikus ország (ezt valamelyik Filmbookos írásomban pedzegettem is), ott sokkal kényesebbek a vallási témákra, mint más nyugat-európai államban. Amikor tehát egy vallási témát egy baloldali, homoszexuális rendező dolgoz fel, akinek az összes addigi műve felkavarta a kedélyeket, aki miatt be kellett vezetni az olasz mozikban addig nem létezett „Csak 18 éven felülieknek!” kategóriát, akkor az érthetően indulatokat gerjeszt. A baloldaliakat akkoriban különösen nagy ellenszenv kísérte, mert azért Nyugatra is eljutottak a hírek a kommunista blokkban történt rémségekről (Gulag, Sztálin vérengzései, 56 utáni megtorlások stb.), amelyek óta 1964-ig csak pár év telt el, szóval a „vörös veszély” nagyon is elevenen élt. Ráadásul az 1960-as évek elején a kubai rakétaválság miatt újabb világháború volt küszöbön immár a két világrendszer között, vagyis baloldalinak lenni Nyugaton nem volt a legjobb ajánlólevél. Azért sem, mert mindenki jól ismerte azt a Leninnek tulajdonított mondást, hogy „a vallás a nép ópiuma”, vagyis ha egy baloldali művész nyúl a vallás témájához, abból kegyeletteljes mű nem igazán várható.<br><br>Tonyhttp://www.blogger.com/profile/11592787395166936536noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6705166717976567055.post-26416809903877951632012-12-24T22:37:35.092+01:002012-12-24T22:37:35.092+01:00Drága barátom! Kicsit sérelmezem, hogy nem szóltál...Drága barátom! Kicsit sérelmezem, hogy nem szóltál nekem erről az összefoglalóról, hogy végül elkészült, de mindezt könnyen megbocsájtom, ilyen terjedelmes, minőségi munka után.<br>A mai napon végre rászántam magam, hogy megnézzem ezt a filmet, ezáltal megtekintettem életem első Pasolini filmjét is.<br><br>És...<br>dobpergés...<br><br>Tetszett, amit láttam, de kellett hozzá az írásod, hogy jobban átlássam a helyzetet. Szóval szerintem túl sok baromságot láttak bele a korabeli kritikusok. Ez a csókos ügy ez pl valami eget rengető butaság. Nem is az, hogy a Bibliában ez benne van, és illene tudni, hanem a szándékos rosszindulat. Én még egy kicsit csodálkoztam is, hogy mennyire suta, odavetett ölelés az, nem is igazi csók, más meg ebből csinál ügyet?<br>A politikai rész komolyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a kommunisták keresztény propagandának tartották, míg a másik oldal meg kommunistának. Lehetnek áthallások, ha valaki minden áron bele akar látni valamit, ezt nem vitatom. De ezek a jelenetek a gazdagokról, simán elférnek bármelyik Jézus filmben, de nyilván egy Zeffirelitől nem várunk semmiféle politikát.<br>Ami nekem furcsa volt ebben a filmben, eltekintve attól, hogy alapvetően sok problémám van a vallással. Szóval az akkori filmekhez képest egészen biztos, hogy realistább hozzáállással készült, de nekem nem tűnt reálisnak, hanem inkább olyannak, mintha ezt a két dolgot egyszerre próbálná megvalósítani. Szóval vannak festményszerű beállítások például, de maguk a szereplők egyáltalán nem festményszerűek. Vagy említhetem például a hegyi beszéd megjelenítését, ami nagyon eredeti volt, de reálisnak semmiképpen sem mondanám. Ez nem baj, csak mondom, hogy én így vettem észre. <br>Ami még nagyon tetszett, azok kifejezetten ezek a filmnyelvi beállítások. Rögtön a kezdet Mária, és József arcával, majd a totálképpel, és az angyallal. A kameramozgások a pusztában a kísértéskor. Vagy olyan apróságok, mint Péter ledől sírva, miután 3x megtagadta Krisztust. Mária arca, amikor felfeszítik a fiát. Egyáltalán ez a sok arc engem kicsit a spagettiwesternekre emlékeztetett, persze teljesen más kontextusban. A film tényleg olyasmi, mint egy filmköltemény, lírai, de közben mégis kemény, és karcos.<br>A zenei választás szintén nagyon tetszett, főleg hogy ilyen sokféle volt, a végkifejlet pl szerintem emiatt lett katartikus. És ha már zenék, talán nem véletlen, hogy Scorsese is beletette ugyanazt a zenét a Casino főcímébe, mint ami itt hallható, azt hiszem Bach-tól. Viszont meg kell jegyeznem, hogy nekem a Krisztus utolsó megkísértése jobban tetszett ennél a filmnél, bár nyilván két egymástól teljesen különböző szándék vezette az alkotókat, de nekem Krisztus ott volt csak igazán emberi, és átélhető személyiség. Júdásról nem is beszélve.<br>Szóval Mester, eddig jók vagyunk, majd ha rászánom magam, jöhet az Élet trilógiája. És köszönöm a kimerítő, hiánypótló és élvezetes ismertetőt.Santinohttp://www.blogger.com/profile/08313049464191902702noreply@blogger.com