Rinaldo Missaglia olasz amatőr színész Pier Paolo Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című hírhedt alkotásában játszotta egyetlen filmszerepét, a négy perverz úr szadista testőreinek egyikét. A film rajongói körében kultuszfigurának számít, ennek ellenére soha többé nem állt a nyilvánosság elé, és nem osztotta meg a forgatási emlékeit.
KARRIERTÖRTÉNET
Rinaldo életrajzi adatai nem ismertek, csupán annyit lehet tudni róla, hogy teherautó-sofőrként dolgozott a Salò forgatása előtt. Arról sincs információ, hogy önként jelentkezett-e a szereplőválogatásra, esetleg valaki ajánlotta, vagy maga Pasolini figyelt fel rá valahol. Rinaldo az a testőr, akit a legtöbbször látunk mosolyogni, sőt még nevetni is, ám ezekben a látszólag önfeledt gesztusaiban mindig van egyfajta nem titkolt cinizmus is. Cselekedeteiben éppoly kegyetlen, mint a többiek. A Pokol tornáca egyik törölt jelenetében láthattuk volna az ő kiválasztását is, amire egy lövészárokban került sor. Giuseppe Patrunóval együtt áll a perverz urak elé, és magabiztosan mosolyogva, mintha a legtermészetesebb kérés lenne, veszi elő méretes hímvesszőjét. A komikus külsejű Elnök (Aldo Valletti) különösen kedvelte Rinaldót. Az első étkezési jelenetben, amikor Efisio análisan megerőszakolja Lianát, a látványtól felizgult Elnök letolja a nadrágját, és többek között Rinaldo véleményét is kéri a csupasz ülepéről. „Gyönyörű” – feleli vigyorogva a testőr, aki egy másik jelenetben élveteg arccal tűri, hogy az Elnök az ő péniszét simogassa a nadrágon keresztül, miközben az egyik kiöregedett madám egy pikáns történetet mesél. Az utolsó esküvői jelenetben az Elnök és Rinaldo alkotják az egyik párt. Rinaldo mutatja meg egy próbabábun Giuliana Melisnek, hogyan kell megmarkolni egy férfi hímvesszőjét, majd erekciót és ejakulációt előidézni nála. Persze ezt a bemutatót is nevetéssel kíséri. Pasolini a madámot alakító Hélène Surgère-rel képzelte el ezt a jelenetet, a francia színésznő azonban csak a képsor elejét vállalta, és nemet mondott a befejező mozzanatra, a műpénisz izgatására, noha más – megítélésem szerint ennél merészebb – cselekedetekre hajlandó volt a kamerák előtt. Surgère visszalépése miatt esett a választás Rinaldóra. Mellesleg Pasolini gyakran kényszerült improvizációra amiatt, hogy színészei – köztük néhány hivatásos művész is – megtagadták bizonyos jelenetek eljátszását, de szinte mindenkinek máshol volt a tűréshatára.
Ami a beugrást illeti, filmtörténeti legendák szerint Missaglia igazából a testőr szerepét is beugróként kapta meg. Bennfentesek úgy tudják, Pasolini ezt a szerepet egyik jó barátjának, Franco Cittinek szánta. Miután felmérte, hogy a Salò mekkora botrányt fog kiváltani, a rendező úgy döntött, megkíméli ettől a legjobb barátait, ezért mondott le Citti, Ninetto Davoli és Laura Betti szerepeltetéséről. Jómagam úgy gondolom, nem túl valószínű, hogy Pasolini ezt a szerepet szánta volna Cittinek. Franco ugyanis a forgatás idején már negyvenéves volt, kora meg is látszott rajta, ezért semmiképpen nem illett volna a másik három, jóval fiatalabb testőr közé. Az sem teljesen mellékes, hogy bár sok Pasolini-filmben szerepelt, csupán egyetlenegyben, az Oidipusz királyban (1967) látható a csupasz feneke néhány pillanatra egy ágyjelenetben. Barátság ide vagy oda, nem igazán hihető, hogy vállalta volna, hogy a Salò több jelenetében meztelenül és műfalloszt viselve álljon a kamerák elé. Az sem túl életszerű, hogy Pasolini csupán egy ilyen kis szerepet akart volna adni a barátjának. Tekintve, hogy Az Élet trilógiája filmjeiben Citti negatív karaktereket játszott, emiatt és életkora okán valamelyik perverz uraság szerepe jobban illett volna hozzá. Eddig nem találtam nyomát sem Pasolini, sem Citti nyilatkozataiban annak, hogy a színész pontosan melyik szerep jelöltje volt.
A kínzásokban valamennyi testőr részt vesz teljesen meztelenül, köztük Rinaldo is. Ő tartja meg Sergio Fascetti fejét, miközben a Bíró (Uberto Paolo Quintavalle) tüzes vassal égeti a fiatalember mellkasát. Fascetti valójában műmellkast viselt, amely a forgatási fotókon egyértelműen észrevehető. Ugyanakkor ez sem nyújtott teljes védelmet, mert így is olyan égési sérülést szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. A vér körének szörnyűségeit egy cinikus intermezzo szakítja meg: ebben a négy testőr egy villamosszéket készít elő (ekkor valamiért mindnyájan fehér alsónadrágot viselnek), Rinaldo pedig beleül a székbe, és vigyorogva eljátssza a halálát: nevetve kimereszti a szemét és kidugja a nyelvét. Ő valóban csak játszik a halállal, ami azért cinikus viselkedés, mert az egyik elveszett jelenetben Liana a villamosszékben leli kegyetlen halálát, melyet a kivégző eszköz mellett álló Rinaldo is végignéz. Egy másik eltűnt jelenetben Benedetta Gaetani megkínzása látható, akinek meztelen ülepét a Püspök (Giorgio Cataldi) nagy méretű gombostűkkel szurkálja tele. Rinaldo tartja azt a tálkát, amely a gombostűket tartalmazza. Doris (Dorit Henke) kínzási jelenetében (a végső változatban ez sem látható) Missaglia az udvar homokjában térdel, miközben lefogja a lány egyik karját, és közelről nézi, amint a Püspök egy üvegszilánkkal felnyitja Doris hasát. Jelen van Giuliana Melis kínzásánál is (szintén eltűnt jelenet), a lány egyik mellbimbóját vágja le. A jelenetet nem sikerült elsőre felvenni, és lehet, hogy Pasolini azért hagyta ki, mert elégedetlen volt a trükkel. A Salò bemutatása után Rinaldo visszavonult a civil életbe, partnerei közül csupán Ezio Mannival tartott kapcsolatot, aki 2025-ben még azt mondta, Missaglia életben van, és jó egészségnek örvend. A kollaboráns katonák egyikét alakító Maurizio Valaguzza évekkel ezelőtt a Facebookon keresztül próbált újra kapcsolatba lépni Rinaldóval, de nem tudom, sikerrel járt-e.
FILMOGRÁFIA
* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)
