GUIDO GALLETTI

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

RINALDO MISSAGLIA

Rinaldo Missaglia olasz amatőr színész Pier Paolo Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című hírhedt alkotásában játszotta egyetlen filmszerepét, a négy perverz úr szadista testőreinek egyikét. A film rajongói körében kultuszfigurának számít, ennek ellenére soha többé nem állt a nyilvánosság elé, és nem osztotta meg a forgatási emlékeit.

KARRIERTÖRTÉNET

Rinaldo életrajzi adatai nem ismertek, csupán annyit lehet tudni róla, hogy teherautó-sofőrként dolgozott a Salò forgatása előtt. Arról sincs információ, hogy önként jelentkezett-e a szereplőválogatásra, esetleg valaki ajánlotta, vagy maga Pasolini figyelt fel rá valahol. Rinaldo az a testőr, akit a legtöbbször látunk mosolyogni, sőt még nevetni is, ám ezekben a látszólag önfeledt gesztusaiban mindig van egyfajta nem titkolt cinizmus is. Cselekedeteiben éppoly kegyetlen, mint a többiek. A Pokol tornáca egyik törölt jelenetében láthattuk volna az ő kiválasztását is, amire egy lövészárokban került sor. Giuseppe Patrunóval együtt áll a perverz urak elé, és magabiztosan mosolyogva, mintha a legtermészetesebb kérés lenne, veszi elő méretes hímvesszőjét. A komikus külsejű Elnök (Aldo Valletti) különösen kedvelte Rinaldót. Az első étkezési jelenetben, amikor Efisio análisan megerőszakolja Lianát, a látványtól felizgult Elnök letolja a nadrágját, és többek között Rinaldo véleményét is kéri a csupasz ülepéről. „Gyönyörű” – feleli vigyorogva a testőr, aki egy másik jelenetben élveteg arccal tűri, hogy az Elnök az ő péniszét simogassa a nadrágon keresztül, miközben az egyik kiöregedett madám egy pikáns történetet mesél. Az utolsó esküvői jelenetben az Elnök és Rinaldo alkotják az egyik párt. Rinaldo mutatja meg egy próbabábun Giuliana Melisnek, hogyan kell megmarkolni egy férfi hímvesszőjét, majd erekciót és ejakulációt előidézni nála. Persze ezt a bemutatót is nevetéssel kíséri. Pasolini a madámot alakító Hélène Surgère-rel képzelte el ezt a jelenetet, a francia színésznő azonban csak a képsor elejét vállalta, és nemet mondott a befejező mozzanatra, a műpénisz izgatására, noha más – megítélésem szerint ennél merészebb – cselekedetekre hajlandó volt a kamerák előtt. Surgère visszalépése miatt esett a választás Rinaldóra. Mellesleg Pasolini gyakran kényszerült improvizációra amiatt, hogy színészei – köztük néhány hivatásos művész is – megtagadták bizonyos jelenetek eljátszását, de szinte mindenkinek máshol volt a tűréshatára.

Ami a beugrást illeti, filmtörténeti legendák szerint Missaglia igazából a testőr szerepét is beugróként kapta meg. Bennfentesek úgy tudják, Pasolini ezt a szerepet egyik jó barátjának, Franco Cittinek szánta. Miután felmérte, hogy a Salò mekkora botrányt fog kiváltani, a rendező úgy döntött, megkíméli ettől a legjobb barátait, ezért mondott le Citti, Ninetto Davoli és Laura Betti szerepeltetéséről. Jómagam úgy gondolom, nem túl valószínű, hogy Pasolini ezt a szerepet szánta volna Cittinek. Franco ugyanis a forgatás idején már negyvenéves volt, kora meg is látszott rajta, ezért semmiképpen nem illett volna a másik három, jóval fiatalabb testőr közé. Az sem teljesen mellékes, hogy bár sok Pasolini-filmben szerepelt, csupán egyetlenegyben, az Oidipusz királyban (1967) látható a csupasz feneke néhány pillanatra egy ágyjelenetben. Barátság ide vagy oda, nem igazán hihető, hogy vállalta volna, hogy a Salò több jelenetében meztelenül és műfalloszt viselve álljon a kamerák elé. Az sem túl életszerű, hogy Pasolini csupán egy ilyen kis szerepet akart volna adni a barátjának. Tekintve, hogy Az Élet trilógiája filmjeiben Citti negatív karaktereket játszott, emiatt és életkora okán valamelyik perverz uraság szerepe jobban illett volna hozzá. Eddig nem találtam nyomát sem Pasolini, sem Citti nyilatkozataiban annak, hogy a színész pontosan melyik szerep jelöltje volt.

A kínzásokban valamennyi testőr részt vesz teljesen meztelenül, köztük Rinaldo is. Ő tartja meg Sergio Fascetti fejét, miközben a Bíró (Uberto Paolo Quintavalle) tüzes vassal égeti a fiatalember mellkasát. Fascetti valójában műmellkast viselt, amely a forgatási fotókon egyértelműen észrevehető. Ugyanakkor ez sem nyújtott teljes védelmet, mert így is olyan égési sérülést szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. A vér körének szörnyűségeit egy cinikus intermezzo szakítja meg: ebben a négy testőr egy villamosszéket készít elő (ekkor valamiért mindnyájan fehér alsónadrágot viselnek), Rinaldo pedig beleül a székbe, és vigyorogva eljátssza a halálát: nevetve kimereszti a szemét és kidugja a nyelvét. Ő valóban csak játszik a halállal, ami azért cinikus viselkedés, mert az egyik elveszett jelenetben Liana a villamosszékben leli kegyetlen halálát, melyet a kivégző eszköz mellett álló Rinaldo is végignéz. Egy másik eltűnt jelenetben Benedetta Gaetani megkínzása látható, akinek meztelen ülepét a Püspök (Giorgio Cataldi) nagy méretű gombostűkkel szurkálja tele. Rinaldo tartja azt a tálkát, amely a gombostűket tartalmazza. Doris (Dorit Henke) kínzási jelenetében (a végső változatban ez sem látható) Missaglia az udvar homokjában térdel, miközben lefogja a lány egyik karját, és közelről nézi, amint a Püspök egy üvegszilánkkal felnyitja Doris hasát. Jelen van Giuliana Melis kínzásánál is (szintén eltűnt jelenet), a lány egyik mellbimbóját vágja le. A jelenetet nem sikerült elsőre felvenni, és lehet, hogy Pasolini azért hagyta ki, mert elégedetlen volt a trükkel. A Salò bemutatása után Rinaldo visszavonult a civil életbe, partnerei közül csupán Ezio Mannival tartott kapcsolatot, aki 2025-ben még azt mondta, Missaglia életben van, és jó egészségnek örvend. A kollaboráns katonák egyikét alakító Maurizio Valaguzza évekkel ezelőtt a Facebookon keresztül próbált újra kapcsolatba lépni Rinaldóval, de nem tudom, sikerrel járt-e.

FILMOGRÁFIA

* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)

EFISIO ETZI

Efisio Etzi (1950–2021) olasz amatőr színész Pier Paolo Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című hírhedt alkotásában játszotta egyetlen filmszerepét, a négy perverz úr szadista testőreinek egyikét. A bemutató után eltűnt a nyilvánosság elől. 

KARRIERTÖRTÉNET

Efisio Etzi 1950-ben született Szardínia szigetének fővárosában, Cagliariban, a Sant'Elena kerületben. Keresztneve valójában Efisios, és nem Efisio. Családi hátteréről csak annyit tudni, hogy volt/van egy nővére, Claudia, akinek sorsáról nincsenek publikus információk. Efisio a szardíniai ITC Primo Levi iskolában tanult. Életének két fő helyszíne Szardínia és Róma volt. Amikor Pasolini kiválasztotta a Salò egyik szerepére, Efisio éppen ingkereskedéssel foglalkozott, míg a rendező egyik régi barátja, a perverz urak egyikét játszó Giorgio Cataldi egy férfiruha-üzletben dolgozott. Nem tudni, hogy ez csupán a véletlen műve volt-e, vagy a két férfi esetleg ismerte egymást a ruházati szakmából, és Cataldi ajánlotta Pasolini figyelmébe Efisiót. A De Sade-regényben „baszók”-nak nevezett testőrök közül a négy legfontosabbnak neve is volt (Herkules, Antinous, Seggtörő és Egetverő), Pasolini alkotásában viszont a saját civil keresztnevüket viselték, mint az áldozatok többsége. Ebben a rendező általánosító szándéka érvényesült, miszerint akár a jelenben is éppúgy lehet áldozat bárkiből, mint hóhér. Emlékeim szerint Efisiónak nincsen szövege a Salòban. Nincs információm arról, hogy szótlansága az alkotói koncepció része volt-e, vagy csupán kimaradtak azok a jelenetei, melyekben meg is szólalt.

A filmről szóló elemzések szerint ő nevezhető a legkegyetlenebb testőrnek. Az egyik étkezési jelenetben a leghangsúlyosabb a szereplése: elgáncsolja a Herceg (Paolo Bonacelli) egyik lányát, a felszolgálóként ténykedő, meztelen Lianát (Liana Acquaviva), aki elejti a nála lévő tálcát, és hasra esik a földön. Efisio gonosz mosollyal feláll a székéből, kigombolja a sliccét, előveszi méretes hímtagját (melynek csak az árnyékát látjuk), és análisan közösül a lánnyal, aki a behatolás következtében fájdalmasan felkiált. A nemi erőszak látványa szexuális izgalomba hozza a legperverzebb urat, az Elnököt (Aldo Valletti), aki négykézlábra ereszkedik Liana mellett, letolja a nadrágját, és felkínálja csupasz hátsóját Efisiónak. A testőr szemrebbenés nélkül vált át a korosodó férfi partnerre, aki Lianával ellentétben bambán kéjes vigyorral élvezi az anális aktust. Nem csoda, hiszen a kihagyott jelenetek egyikében az Elnök személyesen és elsőnek választja ki a lövészárokban Efisiót maguk mellé, annyira lenyűgözi, ahogy a fiatalember hatalmas pénisze kidomborodik a nadrágjában. A nemi erőszak jelenetének felvétele közben egyébként kisebb baleset is történt: Liana csuklója a földön szétszóródott törmelékektől megsérült. Efisio egy későbbi jelenetben lefogja Renatát (Renata Moar), amíg a kollaboránsok levetkőztetik a lányt, utána diadalmasan meglóbálja Renata letépett öltözékét. Az utolsó bizarr esküvői jelenetben a fiatalember a Herceget veszi feleségül.

Efisio a kínzási jelenetekben is aktív közreműködő. Ő fogja le Antonio Orlandót, akinek hímtagját az Elnök gyertyával égeti. Ezt néhány pillanatra egészen közelről is láthatjuk Efisio férfiasságával együtt, és ekkor észrevehetjük, hogy az Efisio által viselt műpénisz körülmetélt hímtagot imitál. Ez a látszólag érdektelen megfigyelés azáltal válik érdekessé, hogy minden szimbolikussága ellenére a film az olasz fasizmus idején játszódik, és címében szerepel annak emblematikus helyszíne, Salò városa is, vagyis egy körülmetélt (mű)pénisz a fasiszta miliőben kissé furcsán hat. Adódik persze az a magyarázat, hogy csak ilyen kellék volt kéznél, vagy a kellékes egyszerűen figyelmetlen volt. Nem túl valószínű azonban, hogy a részletekre gondosan odafigyelő Pasolini ezt ne vette volna észre, hiszen a Giuseppe Patrunóról szóló posztban szó esett arról, hogy a testőrök kiválasztásában a hímtag kifejezetten fontos szempont volt. Valószínűbb, hogy szándékosan hagyta meg ezt a kelléket, mivel, mint fentebb említettem, volt olyan szándéka, hogy a film mondanivalója ne korlátozódjék a fasizmus időszakára. Emiatt kerülte a nyilvánvaló fasiszta szimbólumok használatát, ezért nincs utalás arra, hogy az áldozatok zsidók lennének, és talán épp ezért van körülmetélt hímtagja is az egyik hóhérnak. Egyébként ebben a képsorban Antonio is műpéniszt visel, elsősorban biztonsági okokból, ugyanakkor a tizenéves fiú igazi hímtagja nem is volt akkora, hogy a jelenet kegyetlenségét látványosan demonstrálni lehetett volna vele. A felvételt többször is meg kellett ismételni, mert egyrészt az Elnököt alakító Aldo Valletti néhányszor hibázott, másrészt a műhímtag olykor levált Antonio testéről.

A skalpolási jelenetben Efisio tartja meg Faridah Malik fejét, hogy kínzója lenyúzza a lány fejbőrét. A hivatalos változatban a jelenetnek csak egy rövid részlete látható, ám valójában felvették az egészet, ahogyan teljesen lenyúzzák a lány hajas fejbőrét, amely persze csak egy műskalp volt, alatta egy piros festéket tartalmazó tasakot rejtettek el. Kimaradt a filmből Benedetta Gaetani megkínzásának jelenete, akinek meztelen fenekét a Püspök gombostűkkel szurkálja tele, és a kínzásban Efisio is tevékenyen részt vesz. Ugyancsak a Püspök végez Dorisszal (Dorit Henke), akinek a hasát üvegszilánkkal vágja fel. Efisio a társaival együtt fogja le a lányt. Ez a jelenet szintén nem látható a hivatalos változatban: nem tudni, hogy végleg elveszett-e, vagy a rendező döntött úgy, hogy mellőzi, talán a különösen brutális halálnem miatt. Efisio adja a Püspök kezébe a tüzes vasat, amellyel Sergio (Sergio Fascetti) mellkasát égetik meg. Utólagos tudomásunk van arról, hogy a kínzási jelenetek forgatása közben néhány kisebb baleset is történt, melyek nem kaptak különösebb publicitást. Csak feltételezhető, hogy Fascetti volt az, aki kisebb égési sérüléseket szenvedett, ámbár a filmben Antonio Orlando hímtagját és Renata Moar mellbimbóját is égetéssel kínozzák. A kínzások végén Efisio a többi testőrrel együtt meztelenül áll az udvaron, miközben a köntösbe öltözött perverz uraságok kart karba öltve táncolni kezdenek. A Salò botrányos fogadtatása után Efisio Etzi eltűnt a nyilvánosság elől. Nem tartotta a kapcsolatot egyik partnerével sem, és nem tudni, voltak-e esetleg más filmes tervei. További életéről nem ismertek a részletek, csak annyit lehet tudni, hogy 2021-ben elhunyt.

FILMOGRÁFIA

* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)

GIUSEPPE PATRUNO

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.