Renata Moar olasz amatőr színésznő 1974 és 1977 között három filmben játszott kisebb szerepeket. Ezek közül Pier Paolo Pasolini utolsó alkotása, a hatalmas botrányt kiváltott Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) a legismertebb. Egy másik náci témájú alkotás után Renata Moar eltűnt a filmvilágból, további sorsa nem ismert.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A blog állandó olvasói alighanem sejtik, mivel fog kezdődni ez az életrajz, és nem is tévednek: mint a Pasolini-filmekben szereplő amatőr színészek többségéről, úgy Renata Moar életéről is alig található információ a világhálón. Rómában született, a Monteverde kerületben, valamikor az 1950-es évek második felében. Nem ismeretes, hogyan került kapcsolatba a filmvilággal. 1974-ben filmezett először Massimo Dallamano A rendőrség segítséget kér című bűnügyi filmjében, amely egyfajta átmenet két tipikusan olasz műfaj, a giallo és a poliziottesco között. Tematikájában kapcsolódik a rendező két évvel korábbi alkotásához, a Mi történt Solange-zsal? (1972) című bűnügyi drámához. A történet kiindulópontja egy fiatal lány halála, amelyről rövidesen kiderül, hogy nem öngyilkosság volt, mint azt eleinte hitték. A nyomozás szálai egy kiskorú lányokat foglalkoztató prostitúciós hálózathoz vezetnek. Renata egy Laura nevű lányt játszott, aki szintén a hálózat karmai közé kerül. Az opuszt a korabeli kritika többnyire elismerően fogadta, kereskedelmileg sem volt sikertelen, és ma már az olasz bűnügyi filmek egyik klasszikusaként jegyzik.
Salò, avagy Szodoma 120 napja
Pier Paolo Pasolini utolsó filmje, a híres-hírhedt Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) fiatal áldozatainak megformálására olyanokat keresett, akik számára nem okoz problémát a kamera előtti meztelen szereplés. Zömmel amatőröket választott: a lányokat különféle katalógusokból, a fiúkat személyes meghallgatás alapján. Közülük csak kevesen rendelkeztek némi színészi tapasztalattal: Franco Merli, Antonio Orlando, Dorit Henke, Antiniska Nemour, Marco Lucantoni és Renata. Szinte mindenki a saját igazi keresztnevét viselte a filmben, sőt néhányan a teljes polgári nevüket. Pasolini azt tervezte, hogy mindegyik áldozatnak meglesz a maga története a filmben, mindenki egyéniséggé válik, de aztán terjedelmi okok miatt úgy döntött, mindkét nemből kiválaszt valakit, aki a többi áldozatot is szimbolizálni fogja. A fiúknál ezt a szerepet eredetileg Antonio Orlandónak szánta, aki azonban forgatás közben megbetegedett, így helyette Sergio Fascetti került fókuszba. A lány áldozatokat Renata szimbolizálta. Az eredeti verzióban az ő elrablását is láthattuk volna: édesanyját szeme láttára ölik meg az elrablói. (Ez a képsor végül kimaradt, de utalás történik rá a hivatalos változatban.) Részletesen látjuk, amint a mustrán őt is kiválasztja a négy perverz úr. Renata az, akit összeadnak Sergióval, de a nászéjszakát már nem engedik elhálni: Sergiót az Elnök úr szodomizálja, Renata szüzességét pedig a Herceg veszi el. Később Renata Istent emlegető könyörgése miatt részesül abban a büntetésben, hogy meg kell ennie a földről a Herceg ürülékét. A jelenet felvételén Renata szó szerint rosszul lett, hányinger környékezte, sőt egyes visszaemlékezések szerint hányt is. Állítólag kikérte magának ezt a bánásmódot – többen mellé is álltak –, és bizonyos dolgokat később nem is volt hajlandó eljátszani. Más források szerint azonban Pasolini ugyan a cselekménybelihez hasonló szituációt próbált teremteni azzal, hogy a fiatalokat hermetikusan elzárta a külvilágtól, és bizonyos korlátozásokat írt elő számukra, ám alapvetően figyelmes volt hozzájuk, és igyekezett figyelembe venni, ha valaki valamit méltányolható indokkal nem akart megcsinálni. A film végi kivégzésjelenetekben Renata is látható: az Elnök a mellbimbóját égeti gyertyával.
Horogkereszt a hason
Bár a Salò forgatása megviselte Renatát, és később – legtöbb fiatal partneréhez hasonlóan – ő sem volt hajlandó nyilatkozni forgatási élményeiről, utolsó szerepét szintén egy náci témájú alkotásban játszotta. A Horogkereszt a hason (1977) esetében azonban – ellentétben a Salòval – a művészet gyanúja nem igazán merül fel. Mario Caiano filmje az úgynevezett nazisploitation tematikába tartozik, vagyis szexualitás és erőszak öncélú kombinációját látjuk náci miliőben. A történet szerint egy zsidó lány és egy árja német tiszt egymásba szeretnek. A férfit elszólítják hazafias kötelességei, a lányt pedig egy koncentrációs táborba hurcolják, ahol az SS-katonák brutálisan megerőszakolják. Ezt követően a láger bordélyrészlegébe kerül, a náci hazafiak szexuális igényeit kell kielégítenie. Amikor a nőnek szerelmese által lehetősége nyílna a menekülésre, úgy dönt, inkább visszatér a táborba, hogy végrehajtsa a bosszúját. A Horogkereszt a hason drámai hangvétele mellett arról nevezetes, hogy hard pornó képsorok is láthatók benne. A női főszerepet alakító finn színésznőt, Sirpa Lane-t (eredeti neve: Sirpa Salo) az erotikus produkcióiról ismert fotós, David Hamilton fedezte fel. Forgatott Roger Vadimmal is, leghíresebb filmje a Walerian Borowczyk által rendezett A bestia (1975). Renata a hősnő szerelmesének testvérét alakította. 1977-ben a fiatal színésznő még pózolt a spanyol Interviu magazinnak, majd eltűnt a reflektorfényből.
FILMOGRÁFIA
* 1974: A rendőrség segítséget kér (La polizia chiede aiuto)
* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)
* 1977: Horogkereszt a hason (La svastica nel ventre)
