Adrian Street (Egyesült Királyság, Brynmawr, 1940. december 5.) walesi hivatásos birkózó (pankrátor) karrierje az ötvenes évek második felében kezdődött. Rikító színű öltözékekben, mókás frizurákkal és sminkkel, egyértelműen nőies külsőségek kíséretében lépett a közönség elé, ami nemcsak az ismertségéhez járult hozzá, hanem a szexuális irányultságával kapcsolatos pletykákat is elindította. Menedzserével és állandó partnerével, Miss Lindával többnyire gonosztevők szerepét játszották a bemutatóikon. Street bő öt évtizeden át volt a pankráció egyik legnépszerűbb sztárja, 2010-ben volt az utolsó mérkőzése. Fénykorában kicsiny szerepet játszott Pier Paolo Pasolini Canterbury mesék (1972) című filmjében, valamint Jean-Jacques Annaud prehisztorikus kalandfilmjében, A tűz háborújában (1981). 1977-ben és 1980-ban kislemeze, 1986-ban albuma is megjelent. Több könyvet is írt életéről és szakmai pályafutásáról.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Adrian szénbányász családból származott, édesapja, Emrys Street ötvenegy évig dolgozott bányászként. Tizenévesen kezdett testépítéssel foglalkozni. Egy interjúban elmondta, hogy annak idején egy Peter nevű barátját akarta megajándékozni egy bokszról és birkózásról szóló magazinnal, mert a srác rajongott ezekért a sportokért. Otthon belelapozott az újságba, megtetszett neki, amit látott, és állítólag ekkor határozta el, hogy birkózó lesz majd belőle. Tizenöt éves korában az apja kivette őt az iskolából, hogy Adrian is bányászként kezdjen dolgozni. A fiú megmondta neki és a többi bányásznak, hogy esze ágában sincs ezt csinálni, ő inkább hivatásos birkózó akar lenni. Kinevették, és azt mondták, túl alacsony ehhez. Adrian tizenhat éves korában elhagyta a szülői házat, hogy a saját lábára álljon. Londonba utazott, hogy ott kezdje el új életét. Apja nem esett kétségbe, azt gondolta, hogy fia hamar haza fog térni, mert túlságosan szereti az anyja főztjét. Adrian sportolói karrierje már 1957-ben elkezdődött, állítólag ő volt minden idők legfiatalabb hivatásos birkózója. Olyan amerikai birkózókat tekintett példaképének, mint Lou Thesz, Buddy Rogers és mindenekelőtt Don Leo Jonathan, aki első becenevét, a Kid Tarzan Jonathant ihlette. 1957. augusztus 8-án ezen a néven játszotta első profi meccsét, amelyen legyőzte Geoff Morant. Felkészítő edzője Chic Osmond volt.
A birkózás királya és királynője
Mivel a hivatásos birkózás legalább annyira show, mint amennyire sport, így Adriannek figyelnie kellett az imázsára is. A Kid Tarzan (Kölyök Tarzan) szerepkörből hamar kiöregedett, helyette kitalálta azt a meghökkentően szokatlan külsőt, amely évtizedekre egyedivé tette őt, és aminek köszönhetően a nyolcvanas években már világszerte „Exotic Adrian” (Egzotikus Adrian) becenéven emlegették. Szándékosan provokatív, rikítóan tarka öltözéke, meghökkentő frizurái, erős sminkje férfias testalkata ellenére is feminin hatást keltett, ő maga viszont soha nem erősítette meg a homoszexualitásáról szállingózó pletykákat. Ezzel a külsővel mellesleg megelőlegezte a hetvenes évek első felének glam rock divatját, és a könnyűzene olyan későbbi sztárjait inspirálta, mint például Marc Bolan (a T. Rex fiatalon elhunyt énekese), Elton John, David Bowie, Boy George vagy akár a Twisted Sisters. Szexuális identitásának ködösítését szolgálta híres szlogenje is: „Én vagyok a birkózás királya! Sőt a királynője is!” Valóságos védjegyének számított, hogy a legváratlanabb pillanatokban megcsókolta az ellenfelét, amikor például szabadulni akart annak szorításából. A taktika bevált: a meghökkent ellenfél szorítása ilyenkor valóban enyhült. Ennek ellenkezője is megtörtént, amikor a csók azért csattant el, hogy a meglepetést kihasználva Street földre vigye az ellenfelét. Fellépésein Adrian általában a „rossz fiú” szerepét játszotta. Egy időben a szintén „rossz fiú” Bobby Barnesszal közösen lépett fel Hell’s Angels (A pokol angyalai) művésznéven. 1969-ben találkozott Miss Lindával (Linda Gunthorpe Hawker), aki menedzsere és állandó segítője lett a műsoraiban, mindazonáltal csak 2005. április 16-án vette feleségül őt. Az esküvőn Street egyik példaképe, Don Leo Jonathan volt a vőfély. Adrian még ekkor is tréfálkozott feminin imázsával: „Aztán nem szeretnék semmilyen poént se hallani az azonos neműek házasságáról!” Miss Linda egyébként egyike a profi női birkózás úttörőinek. Adrian szinte az egész világot beutazta, birkózott például az NSZK-ban, Kanadában és Mexikóban is, a legtöbb esetben Linda is elkísérte őt. A házaspár hosszú évekig az Egyesült Államokban élt.
A pankráció világában – mint az élet bármely területén – nagy barátságok és komoly viszályok egyaránt kialakulhatnak. Nem volt ez másképp Street esetében sem: a sport világában köztudott, hogy egyáltalán nincs jó viszonyban olyan kollégáival, mint például Rip Rogers, Randy Savage és Davey Boy Smith. Savage-ról azt állította, hogy tőle nyúlta le imázsának egyes ötleteit, sőt egy ízben annyira elmérgesedett közöttük a helyzet, hogy egy memphisi meccsen majdnem ököllel estek egymásnak. Adrian nem törődik azok véleményével, akik pantomimnek vagy bohóckodásnak tartják a profi birkózást. Elismeri, hogy a szórakoztató faktor nem elhanyagolható része ennek a sportnak, ám aki ezt valóban komolyan csinálja, az nemcsak színleli a bunyót, hanem mindent belead. Részéről ennek bizonyítékai a karrierje során szerzett kisebb-nagyobb sérülések. Harminchat éves korában például elszakadt az Achilles-ínja, és az orvosa akkor azt mondta, soha többé nem birkózhat. Az ötvenes éveiben járt, amikor súlyos térdproblémái miatt szintén a visszavonulást javasolták neki, de akkor sem adta meg magát a betegségnek, ahogyan legyőzte a 2001-ben diagnosztizált torokrákját is. Adrian 2010 novemberében mérkőzött utoljára. Állítása szerint tizenkétezer és tizenötezer között lehet a karrierje során végigküzdött meccsek száma. Feleségével 2018-ban az Egyesült Államokból hazaköltözött Walesbe. Döntését elsősorban a szélsőséges amerikai időjárással indokolta, az Ivan hurrikán például 2004-ben lerombolta a floridai Gulf Breeze-ben nyitott jól menő birkózóakadémiájukat.
Az amatőr színész
Pier Paolo Pasolini 1971-ben Angliában forgatta a Canterbury mesék című alkotását, híres filmtriptichonja, Az Élet trilógiája középső darabját Geoffrey Chaucer irodalmi klasszikusa alapján. A mű megkapta az 1972-es nyugat-berlini filmfesztivál fő díját, az Arany Medvét. Az eredetileg 140 perces filmet Pasolini részben szakmai, részben személyes okok miatt körülbelül fél órával megrövidítette. A nyitójelenetben a kerettörténet szereplői jelennek meg, akik az irodalmi műben a meséket mondják, a filmben viszont – a Bathi Asszonyságot leszámítva – nem igazán azonosíthatók be egyértelműen, ő is csak azért, mert Pasolini nem az általa előadott mesét, hanem a róla szóló kerettörténetet használta fel a végső változatban. Adrian Streetet is ebben a nyitó képsorban láthatjuk néhány pillanatra, amint egy másik férfival birkózik. Szerepét az IMDb „Harcos”-ként (Fighter) nevezi meg, valójában azonban ő lett volna az egyik mesélő, a Molnár, ő mondta volna el Nicholas és Alison pikáns történetét. Nem lehet tudni, hogy a Pasolini által végrehajtott drasztikus rövidítés volt-e bármilyen kedvezőtlen hatással Street esetleges színészi karrierjére, vagy eleve nem voltak filmezéssel kapcsolatos hosszabb távú tervei. 1981-ben újra elvállalt egy kis szerepet, ezúttal Jean-Jacques Annaud kalandfilmjében, A tűz háborújában. A történet 80 ezer évvel ezelőtt játszódik, amikor az ősemberek már ismerték a tüzet, és féltve őrizték, hogy ki ne aludjon. Az ulam törzs tagjai sajnos nem vigyáznak eléggé, ezért három harcosuk útra kel, hogy újra rátaláljanak a tűzre. Közben számos kalandban lesz részük. Bár a filmet annak idején szöveg nélküli alkotásként reklámozták a magyar filmsajtóban, valójában a szereplők időnként beszélnek egymással, méghozzá az Anthony Burgess (a Mechanikus narancs írója) által kitalált mesterséges „őskori” nyelven. A metakommunikációt Desmond Morris, a neves antropológus dolgozta ki. Adrian a kannibál kzamm törzs egyik harcosának szerepében jelent meg. Más játékfilmben nem szerepelt, különböző dokumentumfilmekben azonban időnként látható volt. 2008-ban mutatták be világszerte A pankrátor című amerikai filmet, melynek címszerepéért Mickey Rourke Golden Globe-díjat kapott és Oscarra is jelölték. A főcímen az alkotók többeknek is kifejezték köszönetüket, így például Adrian Streetnek is, aki Rourke egyik szakmai tanácsadója volt.
FILMOGRÁFIA
* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury / Les contes de Canterbury)
* 1981: A tűz háborúja (La guerre du feu)
* 1987: Rock & Roll Wrestling: Music Television V
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1977: Breakin’ Bones / Mighty Big Girl
* 1980: Imagine What I Could Do to You / I’m in Love with Me (Adrian Street And The Boston Crabs néven)
Albumok
* 1986: Shake Wrestle 'N' Roll (LP)
* 2016: Shake Wrestle 'N' Roll (CD)
BIBLIOGRÁFIA
* 2012: My Pink Gas Mask
* 2012: I Only Laugh When It Hurts
* 2012: So Many Ways to Hurt You
* 2012: Sadist in Sequins
* 2013: Imagine What I Could Do to You
* 2015: Violence is Golden
* 2015: Merchant of Menace
