ETTORE GAROFOLO

Ettore Garofolo (Olaszország, Róma, 1946. szeptember 8. – Róma, 1999. január 24.) olasz amatőr színészt Pier Paolo Pasolini fedezte fel, aki kifejezetten neki írta második filmje, a Mamma Róma (1962) férfi főszerepét. Következő alkotásában, A túró (1963) című rövid játékfilmben szintén szerepeltette. Ezt követően Garofolo már csak elvétve bukkant fel a mozivásznon. Kései szereplései közül említést érdemel Ettore Scola fergeteges szatírája, a Csúfak és gonoszak (1976).

KARRIERTÖRTÉNET 

Caravaggio angyala 

Ettore Garofolo életéről – ahogyan a Pasolini filmjeiben felbukkanó amatőr színészek többségének életéről – kevés információ található a világhálón. Születési adatai halála után váltak ismertté. Pasolini róla mintázta a Mamma Róma című 1962-es filmjének főszereplőjét, a tizenhat esztendős Ettorét, A rendező a Meo Patacca étteremben pillantotta meg a pincérként dolgozó fiatalembert, akinek a bátyját egyébként korábbról már ismerte. A találkozásról később így írt: „Valamelyik este fedeztem őt fel; olyan nagyszerű volt, mint amikor az ember rátalál egy vers utolsó, legfontosabb sorára vagy egy tökéletes rímre. [...] Egy gyümölcsöstállal a kezében, mintha Caravaggio valamelyik képéről lépett volna le. Nem szóltam neki semmit, de rá építve írtam meg a forgatókönyvet, és csak akkor kérdeztem meg, hajlandó-e filmezni, amikor elkészültem.” Ettore elfogadta a felkérést, és Pasolini remekművének köszönhetően bevonult a filmtörténetbe. Valószínű, hogy alapvetően tényleg saját magát kellett játszania, talán ezért nem is halványult el a címszerepet alakító zseniális Anna Magnani mellett. A Mamma Rómát 1962. augusztus 31-én mutatták be a Velencei Filmfesztiválon, ahol hatalmas botrányt keltett. A római bemutatót újfasiszta csoportok provokációi zavarták meg. 

A Mamma Róma zajos fogadtatása szinte eltörpült ahhoz a skandalumhoz képest, amelyet A túró okozott. A 33 perces rövid játékfilm eredetileg a RoGoPaG (Agymosás) című szkeccsfilm számára készült, de az olasz cenzúra betiltotta, a rendezőt pedig az államvallás meggyalázásának vádjával bíróság elé idézte. Pasolinit négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A túró a filmtörténet egyik első olyan alkotása volt, amely egy forgatáson játszódik. Stracci, a statiszta az egyik lator szerepét alakítja egy bibliai témájú filmben. Az örökké éhes férfi tragikomikus megpróbáltatások után végre pukkadásig tudja zabálni magát, és végül valóban meghal a kereszten. Ettore a színesben forgatott bibliai élőkép (a film többi része fekete-fehér) egyik szereplőjét formálta meg. Ezt az élőképet Pasolini a Krisztus levétele a keresztről (1602–1603) című Caravaggio-festmény alapján állította be, vagyis Garofolo kicsit megint saját magát játszhatta: ezúttal olyan volt, amilyennek a rendező legelső találkozásukkor látta. A hatvanas években Ettore még háromszor állt a kamerák elé. Mario Sabatini Squillo (1964) és Elio Ruffo Una rete piena di sabbia (1966) című filmjéről nem sok információ található a világhálón, Dino Risi Ölj meg, csak csókolj! (1968) című vígjátékát viszont annak idején hazánkban is bemutatták. A Nino Manfredi, Ugo Tognazzi és Pamela Tiffin nevével fémjelzett komédia egy fodrászról szól, aki türelmesen kivárja, amíg nőül veheti szerelmét, kapcsolatukat azonban a férjbe szerelmes özvegyasszony intrikája kis híján tönkreteszi. 

Pasolini nélkül 

Pasolini egyik jó barátja, a szintén baloldali beállítottságú Elio Petri 1970 és 1973 között forgatta az ún. „neurózis-trilógiá”-ját, amelynek első két részét annak idején Magyarországon is forgalmazták: a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1970) a hatalom neurózisáról szól, A munkásosztály a paradicsomba megy (1971) pedig a munka neurózisáról. A pénz neurózisa A tulajdon már nem lopás (1973) tényleges témája: a filmben Ettore játszotta Bocio szerepét. Pasolini római nyomornegyedekben játszódó korai játékfilmjei jelentették az egyik forrást Ettore Scola Csúfak és gonoszak (1976) című szatírájához. Szó volt arról, hogy maga Pasolini mond majd bevezetőt jó barátja filmjéhez, tragikus halála miatt azonban ez az elképzelés nem realizálódott. A mulatságos történet főszereplője, Giacinto (Nino Manfredi) egy munkahelyi balesetben elveszítette fél szeme világát, amiért egymillió líra kártérítést kapott. Családtagjai minden fondorlatot bevetnek, hogy megszerezzék a pénzét. Ettore a haszonleső pereputty egyik tagját, Camillót alakította.

Az önbíráskodás a témája az inkább vígjátékairól ismert Mario Monicelli Egy egészen kicsi kispolgár (1977) című drámájának. Az Alberto Sordi által játszott apa fiát meggyilkolják, és a Sors a férfi kezére játssza a tettest. Garofolo csupán egy parányi szerepben tűnt fel a filmben, az egyik utcai jelenetben. Marco Vicario vígjátéka az Il cappotto di Astrakan, melynek főszerepét a népszerű komikus, Johnny Dorelli alakította. A két női főszerep két izgalmas francia színésznőnek, Andréa Ferréolnak és Carole Bouquet-nak jutott. Ettore mellett Pasolini kedvenc színésze, Ninetto Davoli is látható volt a filmben, valamint Paolo Bonacelli, a Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) egyik főszereplője. Garofolo 1985-ben és 1996-ban is közreműködött egy-egy olyan dokumentumfilmben, mely Pasolini művészetének állított emléket. A Non al denaro non all'amore né al cielo (1996) című produkcióban könnyes szemmel idézi fel a Mamma Róma és A túró forgatásával kapcsolatos emlékeit, miközben végigvezeti a stábot az egykori forgatási helyszíneken. 1998-ban állt utoljára a kamerák előtt: Ettore Scola A vacsora című vígjátéka egy vendéglőben játszódik, a vendégek és a személyzet életéről nyújt szórakoztató pillanatképeket. A fontosabb szerepeket olyan sztárok játszották, mint Vittorio Gassman, Fanny Ardant, Stefania Sandrelli és Giancarlo Giannini. Ettore Garofolo 1999-ben elhunyt.

FILMOGRÁFIA 

* 1962: Mamma Róma (Mamma Roma) 

* 1963: A túró (La ricotta) (a RoGoPaG/Agymosás című film epizódja) 

* 1964: Squillo 

* 1966: Una rete piena di sabbia 

* 1968: Ölj meg, csak csókolj! (Straziami, ma di baci saziami) 

* 1973: A tulajdon már nem lopás (La proprietà non è più un furto) 
* 1973: Bűnös történetek (Storie scellerate)

* 1976: Csúfak és gonoszak (Brutti, sporchi e cattivi) 

* 1977: Egy egészen kicsi kispolgár (Un borghese piccolo piccolo) 

* 1979: Il cappotto di Astrakan 
* 1984: Mindenkit börtönbe! (Tutti dentro)

* 1985: Étoiles et toiles (dokumentumfilm-sorozat, a Pier Paolo Pasolini című epizódban) 
* 1995: Egy szegény fiú regénye (Romanzo di un giovane povero)

* 1996: Non al denaro non all'amore né al cielo (dokumentumfilm)

* 1998: A vacsora (La cena)