PAOLA TEDESCO

Paola Tedesco (Olaszország, Róma, 1952. március 28.) olasz énekesnő, színésznő, műsorvezető és modell 1964-ben kapta első filmszerepét Pasolini Máté evangéliuma című alkotásában. Filmszínésznői karrierje az 1970-es évekre esik. Elsősorban vígjátékokban és bűnügyi filmekben szerepelt, melyekben olykor meztelen jelenetei is voltak. Karrierje fénypontján aktfotói jelentek meg az olasz férfimagazinokban. Nagy népszerűségre tett szert egy televíziós show-műsor háziasszonyaként. Az 1980-as évektől pályáján inkább a színházat részesíti előnyben, de szívesen vállal szinkronmunkát is. Fivére Maurizio Tedesco producer. 

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Paola Tedesco édesapja, Sergio Tedesco (1928–2012) az egyik legismertebb olasz szinkronszínész volt. Édesanyja Pasolini egyik állandó munkatársának számított, aki a Máté evangéliuma (1964) című filmben is dolgozott. (Jelen sorok írója egyik forrás alapján sem tudta egyértelműen beazonosítani a hölgyet, de valószínűnek tartja, hogy Lina D'Amicóról van szó.) Az akkor 12 éves Paolát Pasolini felkérte Salome szerepére. (Érdekes véletlen, hogy Sergio Tedesco is 12 éves korában forgatta első filmjét.) A magyarországi ősbemutató kapcsán Nemeskürty István így méltatta a Máté evangéliumát: „...olyan képsorai, mint Heródes halála, Salome tánca (érzékiség nélküli, ijedten suta, ügyetlen kis tánc ez, egy szál virágzó faággal), Keresztelő Szent János prédikációja, a sátán megjelenése és a Pilátus előtti tárgyalás: évtizedekig lesznek rendezői megoldások példatárai”. Paola tizenhét évesen állt újra a kamera elé: Gian Luigi Polidoro Satyricon (1969) című tragikomédiájában Kirké (Tina Aumont) szolgálólányát alakította. Az opuszt párhuzamosan forgatták Federico Fellini azonos című alkotásával. Polidoro filmje készült el hamarabb, kedvező kritikákat is kapott, Olaszországban azonban obszcenitás vádjával betiltották. Külföldön sem igazán futott be, az MGM például csak azért vásárolta meg a forgalmazási jogát, hogy premierjét visszatartsa a nagyobb szakmai és közönségsikernek ígérkező Fellini-film bemutatójáig. (A Sors iróniája, hogy a Fellini-Satyricon is megbukott.) 

Erotikus csillagocska

Serge Korber hazánkban is bemutatott vígjátéka, a francia Lányok pórázon (1970) egy részét Rómában forgatták, így nyilván ennek köszönhető, hogy Paola Tedesco is feltűnik a filmben egy szicíliai lány szerepében. A történet főszereplője egy táncosnőkből álló együttes menedzsere (Louis de Funès), aki szigorúan fogja védenceit, és persze a férfiaktól is óvni akarja őket. A lánykák azonban túl könnyen szerelemre lobbannak, és igyekeznek túljárni az éber menedzser eszén. Paola a Lady Barbara (1970) című romantikus filmben kapta élete első főszerepét. Akkoriban nem volt ritkaság, hogy egy-egy különösen népszerű sláger köré filmet forgattak: így történt ez ebben az esetben is. A motivációt ezúttal Renato Brioschi Lady Barbara című fesztiválnyertes száma jelentette, és természetesen a film férfi főszerepét is az amorózó külsejű énekes játszotta. A forgatás a Balsoranóban található festői szépségű Castello Piccolominiben zajlott. Az I due maghi del pallone (1970) című komédia egy focicsapatról szól, amelynek karrierje az új edző szerződtetése után kezd felfelé ívelni, ám egy fontos meccs előtt elrabolják a legjobb játékost. Paola a polgármester lányát játszotta, a női főszerepet a később pornósztárrá avanzsált Karin Schubert kapta. A rendező, Mariano Laurenti valószínűleg elégedett lehetett Paolával, mert következő filmje, az I due assi del guantone (1971) női főszerepét már neki adta. (A férfi főszereplők mindkét filmben ugyanazok voltak: Franco Franchi és Ciccio Ingrassia.)

Az 1970-es évek első fele az erotikus alkotások fénykorának számít, és ezekben a produkciókban a vonzó fiatal hölggyé érett Paolára is többször igényt tartottak a filmesek. Marco Vicario Homo Eroticus (1971) című pikáns vígjátékában olyan dekoratív színésznők mellett játszott, mint Rossana Podestà, Ira von Fürstenberg, Angela Luce, Sylva Koscina, Femi Benussi és Adriana Asti. Bruno Corbucci komédiája, a Boccaccio (1972) a decamerotico irányzat jegyében készült, és valószínűleg azért nem Dekameron a címe, mert azt Pasolini egy évvel korábbi mesterműve már lefoglalta. Corbucci szintén a nagy reneszánsz szerző néhány novelláját adaptálta, a hangsúlyt a pikantériára és a humorra helyezve. Magyarországon húsz évvel az olasz ősbemutató után, videokazettán jelent meg Alberto De Martino bűnügyi filmje, Az új maffiafőnök (1972). A történet főszereplője egy maffiózó fia (Antonio Sabato), aki elhatározza, hogy bosszút áll apja megöléséért. Ennek érdekében beépül Don Vincenzo (Telly Savalas) családjába, sőt viszonya lesz új „főnöke” unokahúgával, a szépséges Monicával (Paola Tedesco). A forradalom előtti Oroszország társadalmi feszültségei közepette játszódik az Il giorno del furore (1973) című történelmi dráma, melynek fontosabb szerepeit Oliver Reed, Claudia Cardinale, Carole André és Ray Lovelock játszotta. A mozifilmek mellett Paola Tedesco időről időre szerepelt tévésorozatokban is: a La porta sul buio (1973) azon epizódját, amelyben szerepelt, a giallók nagymestere, Dario Argento rendezte.

Sergio Martino filmográfiájában giallók és poliziottesco filmek (politikai vonatkozású zsarufilmek) egyaránt találhatók. Utóbbiak közé tartozik a La polizia accusa: il servizio segreto uccide (1975), amelyben Tomás Milián, Luc Merenda és Mel Ferrer kapták a férfi főszerepeket. Zorro legendájának vígjátéki színezetű feldolgozása az Il sogno di Zorro (1975), amelyben Paola a címszereplő menyasszonyát alakította. A Le seminariste (1976) visszatérést jelentett az erotikus komédia műfajához. Bűnügyi történet volt az Il gatto dagli occhi di giada (1977), Antonio Bido első mozifilmje. A Paola által játszott nő szemtanúja lesz annak, amint a tettes távozik egy gyilkosság helyszínéről. Mondani sem kéne, hogy a hölgy élete ettől kezdve nincs biztonságban. Barátja magánnyomozásba kezd, és rövidesen rádöbben arra, hogy korántsem csupán egy hétköznapi gyilkosságról van szó. Pier Carpi Un'ombra nell'ombra (1979) című alkotása – a rendező saját írása alapján – Az ördögűző (1973, William Friedkin) világsikere nyomán született, megtoldva az alapötletet némi erotikával. Carpi természetesen kikérte magának, hogy koppintásról lenne szó, és azt állította, hogy a film alapjául szolgáló regényét még a hatvanas években írta, de csak Az ördögűző sikere után talált hozzá kiadót. A filmet mindazonáltal kár volt erőltetnie: ugyan már 1977-ben elkészült, de a jó szereposztás (Ian Bannen, Frank Finlay, Valentina Cortese, John Phillip Law, Irene Papas, Marisa Mell) ellenére oly gyengére sikerült, hogy csak két évvel később hozták forgalomba. Paola utolsó mozifilmje Giorgio Capitani alkotása, az Odio le bionde (1980) volt, amely kísértetiesen hasonlít a direktor előző alkotására, a Magyarországon is jól ismert Languszta reggelire (1979) című komédiára. Még a férfi főszereplő is ugyanaz, Enrico Montesano.

Tévé és színház

Bár az 1970-es években Paola Tedesco folyamatosan filmezett, igazi népszerűséget a televízió hozott számára. Ő volt az egyik műsorvezetője az Un colpo di fortuna című tévéshow-nak, amely 1975-ben vasárnap esténként fő műsoridőben került adásba. Tulajdonképpen egy korábbi sikeres tévéshow, a Canzonissima szerepét vette át. A műsor gerincét egy műveltségi vetélkedő alkotta, de sor került dal- és táncbetétekre is, illetve beszélgetésre az adott műsor sztárvendégével. Az Un colpo di fortuna ugyan elődjével ellentétben csak egyetlen évadot ért meg, Paolát azonban a tévénézők a szívükbe zárták. A férfiak különösen, hiszen kedvükért a művésznő a következő év januárjában az olasz Playboy, decemberben pedig a Playmen számára pózolt meztelenül. Tökéletes alakja volt, s hogy minden tökéletes legyen rajta, orrplasztikát is végeztetett magán, legalábbis a bulvármédia szerint. A filmvilágból való visszavonulása után Paola Tedesco színpadi színésznőként dolgozott tovább, klasszikus és modern szerzők darabjaiban egyaránt láthatta a közönség. Idővel édesapja nyomdokaiba lépett, és gyakran vállalt szinkronfelkéréseket is, főleg gyermekek számára készített produkciókban. A hetvenes évek közepén – népszerűségét meglovagolva – néhány kislemeze is megjelent, énekesnőként azonban nem tudott igazán kiemelkedő sikereket elérni. 

FILMOGRÁFIA

* 2005: Idomeneo, re di Creta (Video) 

* 1982: Progetti di allegria (tévésorozat) 

* 1982: Se Parigi... (tévésorozat) 

* 1981: La felicità (tévésorozat) 

* 1980: Odio le bionde 

* 1980: G. B. Show (tévésorozat) 

* 1979: Un'ombra nell'ombra 

* 1979: Anche i bancari hanno un'anima (tévéfilm) 

* 1979: C'era una volta Roma (tévésorozat) 

* 1977: Il gatto dagli occhi di giada 

* 1977: Nerone 

* 1977: La granduchessa e i camerieri (tévéfilm) 

* 1976: Le seminariste 

* 1976: Amore grande, amore libero 

* 1975: Il sogno di Zorro 

* 1975: La polizia accusa: il servizio segreto uccide 

* 1975: Diagnosi (tévésorozat, a L'avvertimento című epizódban)

* 1974: Nucleo centrale investigativo (tévésorozat, a L'intruso című epizódban)

* 1973: La porta sul buio (tévésorozat, az Il tram című epizódban)

* 1973: Le Amazzoni – Donne d'amore e di guerra 

* 1973: Il giorno del furore / Fury 

* 1972: Az új maffiafőnök (I familiari delle vittime non saranno avvertiti) 

* 1972: Boccaccio 

* 1971: I due assi del guantone 

* 1971: Homo Eroticus 

* 1971: Il segno del comando (tévésorozat) 

* 1970: Belle d'amore 

* 1970: I due maghi del pallone 

* 1970: Lady Barbara 

* 1970: Lányok pórázon (L'homme orchestre)

* 1970: W le donne 

* 1969: Satyricon 

* 1964: Máté evangéliuma (Il vangelo secondo Matteo)

SZÍNHÁZI FELLÉPÉSEK

[Rövidítések: Sz = Szerző, R = Rendező, P = Partner(ek)]

* 2010–2011: Suoceri sull'orlo di una crisi di nervi (Sz: Mario Scaletta, R: Giovanni De Feudis, P: Gianfranco D'Angelo és Eleonora Giorgi) 

* 2007: Madarak (Sz: Arisztophanész, R: Livio Galassi, P: Elio Pandolfi és Brizio Montinaro)
* 2000: Diana és Tuda (Sz: Luigi Pirandello, R: Arnoldo Foà, P: Giada Desideri) 

* 1999: Casina (Sz: Plautus, R: Aldo Giuffré, P: Rita Mussomeli) 

* 1996–1997: Cibo (R: Saviana Scalfi, P: Chiara Salerno) 

* 1996: Che magnifica serata (R: Marco Parodi)

* 1995: Csárdáskirálynő (Sz: Kálmán Imre, R: Gino Landi, P: Antonio Conte) 

* 1994: Képzelt beteg (Sz: Molière, R: Sharoo Kheradmand, P: Maurizio Casagrande) 

* 1993: A windsori víg asszonyok (Sz: William Shakespeare, R: Gianni Caliendo)

* 1992: Bolha a fülbe (Sz: Georges Feydeau, R: Gigi Proietti, P: Andy Luotto) 

* 1990: Un giardino d'aranci fatti in casa (Sz: Neil Simon, R: Silverio Blasi, P: Renzo Montagnani) 

* 1986–1989: Sono momentaneamente a Brodway (Sz: Italo Terzoli és Enrico Vaime, R: Pietro Garinei)

* 1989: In America lo fanno da anni (Sz: Umberto Simonetta, R: Umberto Simonetta)

* 1985: A velencei kalmár (Sz: William Shakespeare, R: Nucci Ladogana, P: Mario Carotenuto) 

* 1983: Per il resto tutto bene (Sz: Stefano Satta Flores és Marina Pizzi, R: Ugo Gregoretti)

* 1982: Grandiosa svendita di fine stagione (Sz: Stefano Satta Flores és Marina Pizzi, R: Stefano Satta Flores)

* 1977–1980: Anche i bancari hanno un'anima (Sz: Italo Terzoli és Enrico Vaime, R: Pietro Garinei) 

* 1970: Jacopone da Todi (R: Ruggero Miti)

DISZKOGRÁFIA

* 1975: Batticuore / Amore aspetta 

* 1975: Gira gira / Uomo bambino

* 1978: Disco conquista / Non spegnere la luce 

* 1978: Il gambero blu / Facciamo l'amore