ANDRÉS JOSÉ CRUZ SOUBLETTE

Andrés José Cruz Soublette (Chile, Santiago, 1942. október 29.) Olaszországban élő spanyol anyanyelvű színész. A hatvanas évek végén kisebb szerepeket játszott néhány olasz filmben. Életéről a világhálón nem találhatók részletes információk.

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Andrés José Cruz Soublette egy orosz filmes weboldal szerint 1942. október 29-én született, egy amerikai weboldal azonban az 1947. december 9-i dátumról tud. (Jelen sorok írója ez utóbbit tartaná valószínűbbnek, ámbár az orosz weboldal mellett szól, hogy az kifejezetten filmekre szakosodott. Az amerikai weboldal infóiról viszont egy-két esetben már egyértelműen kiderült számomra, hogy pontatlanok.) A születési hely egészen biztos, mert azt maga Soublette adta meg a legnépszerűbb közösségi oldalon, ahol egyéb infókat sajnos nem tett közzé magáról. Így semmit nem tudni a családi hátteréről, hogy mikor és hogyan került Olaszországba, illetve hogyan került a filmvilágba. A közönség Franco Zeffirelli emlékezetes Shakespeare-adaptációjában, a Rómeó és Júliában (1968) láthatta először. Ámbár kevéssé valószínű, hogy felfigyelt volna rá, hiszen csak statisztált: a párbajjelenetben látható mint bámészkodó fiú. Nevét fel sem tüntették a stáblistán. Az igazi debütálást Pier Paolo Pasolini Olaszországban nagy botrányt kavart filmje, a Teoréma (1968) jelentette, amelyben a gyáros házaspár (Massimo Girotti és Silvana Mangano) festészet iránt érdeklődő kamasz fiát, Pietrót játszotta.

Teoréma

A figurát Pasolini így jellemezte az azonos című regényében: „Pietro Lucia és Paolo kamaszkorú fia. Alapélménye, hogy a konvenció más, mint az a forrongás és fejlődés, mely őt betölti, amikor fest, amikor színeket, vonalakat, »jeleket« keres a világ és a dolgok kifejezéséhez. A Vendég, akiben a test »Krisztusát«, s nem a test ördögét kell látnunk, ráébreszti Pietrót a »különbözőségekre«, arra, hogy miben különbözik másoktól, és arra, hogy nagyon nehéz valamit kezdeni ezekkel a különbségekkel. Az ember persze ha igazán vállalja ezeket a sajátos jegyeket és tulajdonságokat, akkor vagy mint a »második születés«-t, vagy mint az őrületet vállalhatja.” Pietrót a film elején fesztelenül viselkedő, tréfálkozó srácként látjuk, akinek barátnője van. Otthon már más arcát mutatja. A család által rendezett partin készséges és engedelmes kamaszként láthatjuk. Amikor a Vendég (Terence Stamp) ideiglenesen a szobájába költözik, a lefekvés előtti vetkőzés hangtalan rituáléja során észrevehetjük, hogy Pietro gátlásos vagy legalábbis szégyenlős. A Vendég a helyzethez illő természetességgel vetkőzik meztelenre előtte, és bújik be a saját ágyába, Pietro viszont csak a takaró alatt öltözik át teljesen. Éjszaka, amikor azt hiszi, hogy a Vendég már alszik, az ágyához oson, és kitakarja a meztelen fiatalembert. A Vendég azonban váratlanul felébred. Pietro bocsánatot kérve kétségbeesetten rohan vissza a saját ágyába, ám a Vendég nem rendez jelenetet, hanem megértően viselkedik vele. Pietro mintha egy nagy tehertől szabadult volna meg: ismét felszabadultan viselkedik, s ez a felszabadultság immár őszintének hat, szemben a film elején látott, kissé mesterkélt bohóckodással.

Amikor a Vendég váratlanul elutazik, mindenki külön-külön vesz búcsút tőle. De ezek a búcsúk csupán monológok: a családtagok saját magukról vallanak, hogyan változtak meg a Vendég hatására. Pietro többek között ezeket mondja: „Szét vagyok rombolva, vagy legalábbis annyira megváltoztam, hogy nem ismerem meg önmagamat, mert az a törvény, mely egészen eddig a pillanatig mások testvérévé tett, most széthullott bennem: egy normális fiú vagy legalábbis nem abnormális, vagy abnormális, mint mindenki... Mielőtt téged megismertelek, olyan voltam, mint a többi társam. Elpusztítottad bennem mindazt, ami a többiekhez hasonlóvá tett, és eközben egyszerre teljesen KÜLÖNBÖZŐVÉ váltam. Elvesztésed tudata adja meg ennek a különbözőségnek a tudatát. Mi történhet ez után az éjszaka után? Talán az a szándékod, hogy végképp a különbözőség útjára taszíts, teljesen és kompromisszumok nélkül?” Pietro elköltözik otthonról, hogy újra megtalálja önmagát. Műtermét anarchista jelszavakkal pingálja tele, absztrakt festményei pontosan tükrözik azt, hogy mit ért és lát a világból: semmi fontosat. Nem érti, hanem megtagadja. Amikor levizeli az egyik üres festőtáblát, tulajdonképpen szimbolikusan beismeri, hogy képtelen az igazi művészi alkotásra. Dobai Péter író szerint ezzel a gesztussal Pietro önmagát is megtagadja, vagyis tulajdonképpen a család legradikálisabb tagjának bizonyul.

Egyéb filmek

A Teorémát követően Andrés José Cruz Soublette még két filmben szerepelt. Riccardo Ghione La rivoluzione sessuale (1968) című alkotása akkor került az olasz mozikba, amikor magasra csaptak a Teoréma körüli botrány hullámai. Ghione a híres-hírhedt szexuálpszichológus, Wilhelm Reich (1897–1957) azonos című könyvének ihletésére írta meg a forgatókönyvet a giallók királyaként ismert Dario Argento társaságában. Akik valami újabb szaftos botrányfilmre számítottak, minden bizonnyal nagyot csalódtak, mert a rendező elsősorban Reich szexuálfilozófiáját igyekezett kihangsúlyozni, és a meztelenség bemutatásában inkább visszafogottnak nevezhető. Reich azt hangoztatta, hogy a teljes szexuális kielégüléshez elengedhetetlen, hogy az egyén megszabaduljon a neurózisaitól, és ebben a folyamatban nincs jelentősége az illető külsejének vagy vonzerejének. A szexuális demokrácia volt az ideálja. Ghione filmjének kiindulópontja az volt, hogy mi történne, ha ez a szexuális demokrácia megvalósulna. A főszerepeket Marisa Mantovani, Ruggero Miti és Riccardo Cucciolla játszották, az epizodisták között Andrés Josén kívül feltűnt az akkor még pályakezdő Laura Antonelli is.

Bő egy évvel a La rivoluzione sessuale után mutatták be az olasz filmszínházak Andrés José utolsó filmjét, Sergio Corbucci spagettiwesternjét, A specialistákat (1969). Az olasz–francia–nyugatnémet koprodukció két főszerepét francia művészek játszották: a könnyűzene egyik sztárja, a színészként is népszerű Johnny Hallyday és a törékeny szépség, Françoise Fabian. További fontosabb szereplők: Sylvie Fennec, Gastone Moschin, Angela Luce és Mario Adorf. Andrés José egy Rosencraz nevű figurát, afféle vadnyugati hippit alakított: szó szerint vele kezdődik a film, őt látjuk, amint a gúnyolódó rosszfiúk egy sáros gödörbe dobják. (Az IMDb-n hibásan így tüntették fel a figura nevét: Rosencrantz.) A történet szerint Blackstone városába egy Hud nevű magányos idegen (Johnny Hallyday) érkezik, akinek fivérét, Charlie-t korábban azzal vádolták, hogy kirabolta a város bankját. Noha ártatlan volt, Charlie-t mégis felakasztották. Hud bosszút akar állni testvére haláláért, ám miután rájön az igazi bankrabló kilétére, már az ő élete sincs biztonságban. A specialisták a maga idejében erőszakos filmnek számított, a német változatból például közel húsz percet vágtak ki. Nem tudni, hogy miért, de a német verzióban Hud helyett Brad a főhős neve. Andrés José Cruz Soublette a Corbucci-opuszt követően eltűnt a filmvilágból. A rendelkezésemre álló adatokból nem derül ki, hogy önként hagyta-e abba a filmezést, vagy nem kapott új ajánlatot. Arról sincs tudomásom, hogy mi történt vele az ezt követő évtizedekben. Annyit lehet tudni róla, hogy Velencében (Olaszország) él, közösségi adatlapja szerint párkapcsolatban. 

FILMOGRÁFIA

* 1968: Rómeó és Júlia (Romeo and Juliet) (nincs feltüntetve a stáblistán)

* 1968: Teoréma (Teorema)

* 1968: La rivoluzione sessuale

* 1969: A specialisták / A szakértő (Gli specialisti)