AGYMOSÁS / ROGOPAG

Az Agymosás című olasz–francia szkeccsfilm „négy szerző négy története a világvége vidám vetületeiről”. Forgatókönyvírók és rendezők: Roberto Rossellini (Szeplőtlenség), Jean-Luc Godard (Az új világ), Pier Paolo Pasolini (A túró) és Ugo Gregoretti (A kapirgáló csirke). A film eredeti címében szereplő RoGoPaG a rendezők vezetékneveinek kezdőbetűiből alkotott mozaikszó. A történetek sorrendje nem mindig felelt meg ennek a címnek, mert például a magyar változatban Rossellini szkeccse után Gregoretti, majd Godard, végül Pasolini rövidfilmje következik. Mindegyik epizódot mottó vezet be. A korabeli olasz cenzúra egy időre betiltotta a filmet Pasolini epizódja miatt, és egy római bíróság négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a rendezőt az államvallás meggyalázásának vádjával. A portugál változatból kimaradt A túró, a történetek sorrendje ott ez volt: Gregoretti, Godard, Rossellini. A magyar szakirodalomban a film Emberi viszonylatok címmel is előfordul.

AZ ELŐZMÉNYEK

Az Agymosás ötlete 1962 februárjában született meg Roberto Amoroso producer fejében. A szkeccsfilmek akkoriban kezdtek divatba jönni, és Amoroso úgy gondolta, érdemes lenne a „szerzői film” néhány jelentős alakját felkérnie, hogy forgassanak egy-egy rövidfilmet Az élet szép címmel tervezett összeállítás számára. Három hónappal később az egyik felkért rendező, Pier Paolo Pasolini megmutatta neki A túró című filmnovellát. Amoroso csak beleolvasott, és az volt a véleménye, hogy a szöveg „a közerkölcsöt és az egész közönséget sértő arcátlanságok halmazát tartalmazza”. A nézeteltérés nyilvánosságra került, a Lo Specchio című újság pedig egyenesen megdicsérte Amorosót, amiért „nem áldoz milliókat arra, hogy Pasolini újabb támadást intézzen az egyház, az olasz polgárság, a kapitalisták, az angyalok és a szentek ellen”. Amoroso októberben szerződésszegés miatt pert indított, 60 millió líra kártérítést követelt. Az ügy Alfredo Bini színre lépésével vett kedvező fordulatot. Bini volt Pasolini első két filmjének a producere, aki a botrányok ellenére is hitt a művész tehetségében. Az új producer átvette a produkciót, megtartotta az eredetileg felkért rendezőket is, sőt ő javasolta, hogy az alkotók vezetékneveinek (ROssellini, GOdard, PAsolini, Gregoretti) kezdőbetűiből alkossák meg a film címét.

SZEPLŐTLENSÉG

„A mai embert gyakran nyomasztja a névtelen szorongás, és a napi küszködésben öntudatlanul az egykori tápláló menedékhez fut: az anyaölhöz. Ennek az énjétől immár megfosztott embernek a szerelme is az anyaöl visszasírása.”

(Alfred Adler)

A cselekmény

Anna Maria, a csinos utaskísérő egy kis időt Bangkokban tölt a kollégáival, mielőtt újabb útra indulnának. A lány lefotóztatja magát a vőlegénye számára. A szerencsés férfi egy calabriai ügyvéd, állítólag nincs túl jó viszonyban az apjával, egy bíróval. Anna Mariát rövidesen a repülőgépen látjuk viszont, amely Tokió felé tart. Az egyik utas Rheingold márkájú sört kér, de sajnos nem tudnak adni neki. A Joe nevű férfi csodálkozik ezen, hiszen szerinte Anna Maria kitűnő modellje lehetne ennek a márkának. Az események újra Bangkokban folytatódnak. Városnézés közben Anna Maria találkozik Joe-val. Beszélgetni kezdenek, és mivel mindkettőjüknél van kamera, kölcsönösen lefilmezik egymást. Kiderül, hogy ugyanabban a szállodában laknak. Este a hotel éttermében a férfi részegen átül a nő asztalához. A botrány elkerülése érdekében Anna Maria távozik. Később a férfi behatol a nő szobájába, szerelmet vall Anna Mariának, és megpróbálja leteperni. A nő ellöki magától, mire Joe mozdulatlanul elterül a padlón. Anna Maria élesztgetni próbálja. A férfi magához tér. A stewardess anyáskodni kezd vele, lemossa az arcát, és aludni küldi. Joe a nő ágyába fekszik, azt állítja, rosszul van. Anna Maria borogatást hoz neki. A férfi horkolva elalszik. Közben odahaza Carlo megkapja Anna Maria filmjét. Menyasszonya beszámolt neki Joe-ról is. A vőlegény pszichiáter ismerőse úgy gondolja, hogy az amerikai férfi Ödipusz-komplexusban szenved. Szerinte Anna Maria csak úgy tud megszabadulni hódolójától, ha kihívóan kezd viselkedni. Eddig ugyanis éppen az anyáskodó magatartása vonzotta a férfit. Anna Maria megfogadja a tanácsot: rövidesen kihívó sminkkel, szőke hajjal látjuk viszont. Egy mulatóban találkozik Joe-val, de egy teljesen ismeretlen férfit hív táncolni. Joe felháborodva távozik. A történet vele és Carlóval ér véget. Otthonukban mindketten mohó pillantásokkal nézegetnek egy-egy filmet Anna Mariáról, csak éppen az egyik filmen az anyáskodó lány látható barna hajjal, a másikon pedig a szőke démon. Joe majdnem rámászik a vászonra, úgy simogatja és csókolgatja a vetített képet.

Érdekességek

* Pasolini tisztelte a neorealizmus művészeit, különösen Roberto Rossellinit, akinek a Róma nyílt város (1945) című alkotása nagy hatást gyakorolt rá. A film női főszereplőjével, Anna Magnanival forgatta a Mamma Rómát (1962). Rossellini nagyra tartotta Pasolinit, és többször kiállt mellette a nyilvánosság előtt. A Madarak és madárkák (1966) cannes-i fesztiválbemutatóját követő sajtótéjékoztatón például egy nagy feltűnést keltett nyilatkozatban méltatta kollégája alkotását.

* A női főszereplő, Rosanna Schiaffino Alfredo Bini felesége volt, házasságuk 1977-ben bomlott fel. Schiaffino színészi pályája nagyjából ekkor véget is ért, egyértelmű forrás azonban nem bizonyítja, hogy visszavonulása válásának vagy új házasságának következménye lett volna.

SZEPLŐTLENSÉG (Illibatezza, 1963) – fekete-fehér olasz rövidfilm. Játékidő: 31 perc. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Roberto Rossellini. Operatőr: Luciano Trasatti. Zene: Carlo Rustichelli. Jelmez: Danilo Donati. Szereplők: Rosanna Schiaffino (Anna Maria), Bruce Balaban (Joe), Maria Pia Schiaffino (utaskísérő), Gianrico Tedeschi (a pszichiáter), Carlo Zappavigna (Carlo).

AZ ÚJ VILÁG

„Milyen váratlan, abszurd következményei lehetnek az atomjövőnek, amely jövő már elkezdődött? Ilyen hatások érhetnek anélkül, hogy bárki észrevenné. A robbanások orvul átalakíthatják az embert. Egyik pillanatról a másikra minket is megfertőzhetnek. Apró módosulások lesznek, amelyek az elkerülhetetlen pusztuláshoz vezetnek.”

(A történet mesélője)

A cselekmény

Hősünk néhány hónapja ismerte meg Alexandrát, akibe szenvedélyesen beleszeretett. Egyik este a lány bevallotta, hogy a vonzalom kölcsönös. A férfi, aki addig aludni se tudott, két napig tartó mély álomba zuhant. Miután magához tért, lement újságot venni. Ebből értesül egy Párizs környéki atomrobbanásról. Természetesen azonnal felhívja Alexandrát, és megnyugodva hallja, hogy a lánynak semmi baja. Megbeszélnek egy találkozót, ám a férfi egész délelőtt hiába várja a lányt. Rátelefonál, és kiderül, hogy Alexandra uszodába ment. A férfi utánamegy. Csodálkozva látja, amint Alexandra megcsókol egy ismeretlen fiút. Otthon, lefekvés előtt a férfi tudni szeretné, Alexandra miért nem szereti már őt. A lány azt állítja, elment a délelőtti randevúra, szerinte a férfi volt az, aki nem jelent meg. Partnere kérdésére azt feleli, nem tudja, ki volt a megcsókolt srác az uszodában. Másnapra hagyják a problémák tisztázását. A férfi már hajnalban felkel, hogy mindent el tudjon intézni, mire Alexandra felébred. Úgy látja, a város megváltozott. Az embereket titokzatos hisztéria kerítette hatalmába, kétes hatású gyógyszereket szednek. Látszólag minden rendben van, de valami sötét, gonosz erő kezdte rombolni az emberi tudatot, az emberekből kiveszett az erkölcsi érzék. A friss újsághír szerint azonban az atomrobbanás ellenére semmilyen veszély nem áll fenn. A férfi otthon észreveszi, hogy Alexandra is valamilyen tablettát vesz be. Hősünk úgy érzi, a logika halála kezdődött el, ami őt valahogy elkerülte. Egy iskolai füzetbe kezdi lejegyezni a gondolatait, és az írást a szabad világból való utolsó tudósításnak nevezi. 

Érdekességek

* Jean-Luc Godard pályája során több epizódfilm elkészítésében is közreműködött, munkássága egésze szempontjából azonban ezek az alkotásai nem igazán jelentősek. A világ legszebb szélhámosságai (1964) című összeállításban ismét Ugo Gregorettivel került össze, a Szerelem és dühben (1969) pedig Pier Paolo Pasolinivel.

* Az új világ két mozzanata is felbukkan Godard híres sci-fijében, az Alphaville-ben (1965). Mindkét filmben van uszodai jelenet: az epizódfilmben egy kés látható Alexandra bikinialsójában, a sci-fiben a medencébe ugró lányok kezében van kés. Az új világban az emberek az atomkatasztrófa után pirulákat szednek, akárcsak az Alphaville-ben a nyugalom megőrzésére. 

AZ ÚJ VILÁG (Il nuovo mondo, 1963) – fekete-fehér olasz rövidfilm. Játékidő: 29 perc. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Jean-Luc Godard. Operatőr: Jean Rabier. Zene: Carlo Rustichelli. Jelmez: Danilo Donati. Vágó: Agnès Guillemot. Szereplők: Jean-Marc Bory (a férfi), Alexandra Stewart (Alexandra), Michel Delahaye, Jean-André Fieschi, André S. Labarthe (a hang). 

A TÚRÓ

„Nincs semmi elrejtett dolog, melynek meg nem kell jelentetni, vagy mely elrejtethetnék, hanem szükség, hogy nyilvánvalóvá legyen. Ha valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja.”

(Márk evangéliuma)

[Sem az eredeti olasz, sem a magyar felirat nem adja meg az idézet pontos helyét. Károli Gáspár fordításában a mottóként használt idézet a következő: „Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék, és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.” (Márk evangéliuma 4,22–23)]

„A pénzváltóknak pénzeket elhinté és az asztalokat elfordítá, És a galambok árosinak monda: Vigyétek el ezeket innét, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárságnak házává.”

(János evangéliuma 2,15–16)

[Az eredeti felirat szerint az idézet János evangéliumából származik, a magyar felirat azonban Máté evangéliumát adja meg forrásként. Sem az olasz, sem a magyar felirat nem adja meg az idézet pontos helyét.]

„Nem nehéz megjósolni e történet elfogult, kétértelmű, felháborodott bírálatait, én mégis kijelentem: tekintsük bár A túrót egy szenvedély történetének, számomra a lehető leghatalmasabb és a történetet elbeszélő – ha mégoly fennkölt – szöveget sosem írták le.”

(Pier Paolo Pasolini)

[Szerintem a magyar tévéváltozat feliratozásában itt félrefordításról van szó. A „la Storia della Passione” kifejezés ebben a szövegkörnyezetben „szenvedéstörténet”-et, „passió”-t jelent, nem pedig „egy szenvedély történeté”-t. A film bemutatását követő, vallási színezetű botrány is a passióra vonatkozó értelmezést erősíti meg. Érdemes egyébként elolvasni ugyanezt az ajánlást a Pasolini-életmű egyik legértőbb magyar szakembere, Csantavéri Júlia fordításában is: „Könnyű megjósolni, hogy ez a történet önérdekű, kétértelmű, megbotránkoztató értelmezésekre is okot ad majd. Nos, én már most ki akarom jelenteni, hogy bárhogyan is ítéljék meg A túrót […], az én szememben a Passió a legnagyszerűbb minden történetek között, és a szövegek, amelyek elmesélik, a legmagasztosabbak.” (In: Filmvilág 2000/3 45. oldal)] 

A cselekmény

Egy Rómához közeli réten bibliai témájú filmet forgatnak. Stracci, az örökké éhes, nincstelen statiszta játssza a Jézussal együtt keresztre feszített egyik lator parányi szerepét. A férfi látogatóba érkező családjának adja aznapi élelmiszeradagját. Álruhába öltözve sikerül még egy adag ennivalót szereznie, melyet elrejt, amíg gyorsan visszacsempészi a kölcsönvett jelmezt. Mire visszatér, a női főszereplő dédelgetett ölebe megette az eldugott ennivalót. A könnyező Straccinak azonban szerencséje van: a forgatásra látogató újságíró megveszi tőle a kutyát, mert azt hiszi, a statisztáé. A kapott ezer lírával Stracci boldogan elrohan, és az út mentén árusító férfitól megveszi az összes túrót. Utána szalad vissza a forgatásra. A stáb többi tagja gúnyolja amiatt, hogy állandóan éhes. Amikor szerepe szerint a keresztre kötözik, az egyik női statiszta levetkőzik előtte. Mivel a készülő film sztárja azzal fenyegetőzik a rendezőnek, hogy elmegy, ha nem veszik fel azonnal az ő jeleneteit, Straccinak végre lehetősége nyílik arra, hogy hozzálásson a túró elfogyasztásához. Mohó falatozása mulatságos látványossággá válik. Egyre többen gyűlnek köré, akik kinevetik, de a tréfa kedvéért etetni kezdik, újabb és újabb fogásokat hoznak elé. Amikor Stracci jelenetének felvételére kerül sor, a jóllakott férfi már nem tudja elmondani néhány szavas szövegét: meghal a kereszten. A rendező e szavakkal búcsúzik tőle és a nézőtől: „Szerencsétlen Stracci! Meg kellett halnia ahhoz, hogy észrevegyük, hogy élt.”

Érdekességek

* A túró volt Pasolini és Danilo Donati, a később Oscar-díjjal elismert díszlet- és jelmeztervező első közös munkája.

* A dívát alakító Laura Betti Pasolini legbelső baráti köréhez tartozott. A túró volt az első közös alkotásuk. A producer feleségének szerepében néhány pillanatra feltűnik Elsa De Giorgi, aki később a rendező utolsó filmje, a Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) egyik mesélője lett.

* A filmben látható amatőr szereplők némelyike Pasolini egyéb alkotásaiban is szerepelt. A Straccit játszó Mario Cipriani A csóró (1961) egyik fontos mellékszereplője volt. Cipriani kőművesként dolgozott Carlo Lizzani A púpos (1960) című filmjének forgatásán. Ott barátkozott össze Pasolinivel, aki színészként működött közre Lizzani opuszában. A túróban egy angyalt játszó Ettore Garofolo volt Pasolini előző filmje, a Mamma Róma (1962) egyik főszereplője. A forgatásra látogató vendégek között felbukkan A csóró két női epizodistája, Franca Pasut (Stella) és Adele Cambria (Nannina). Cambria később Pasolini Teoréma (1968) című alkotásában is szerepelt. A túró bibliai élőképének egyik ismeretlen fiatalja évek múlva a Dekameronban (1971) kapott kisebb szerepet mint a szerencsétlen Lisabetta egyik bátyja. 

A TÚRÓ (La ricotta, 1963) – fekete-fehér olasz rövidfilm. Játékidő: 33 perc. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Pier Paolo Pasolini. Operatőr: Tonino Delli Colli. Zene: Carlo Rustichelli. Jelmez: Danilo Donati. Szereplők: Orson Welles (a rendező), Mario Cipriani (Stracci), Laura Betti (a díva), Edmonda Aldini (a másik díva), Ettore Garofolo („angyal”), Maria Bernardini (Natalia, a vetkőző nő), Elsa De Giorgi (a producer felesége), Rossana Di Rocco (Stracci lánya), Vittorio La Paglia (Pedoti, az Italia Sera újságírója), Tomas Milian (centurio), Franca Pasut (látogató), Adele Cambria (látogató). 

A KAPIRGÁLÓ CSIRKE

„Miként a szög könnyen hatol a kövek eresztékeibe,

úgy furakszik titkon a bűn a kalmárságba.”

(Prédikátor könyve 12,2)

[Jómagam nem leltem fel a Bibliában ezt az idézetet. Az eredeti olasz felirat szerint a szöveg a Prédikátor könyve XXVII,2-ben szerepel, a Prédikátor könyve azonban csak 12 részből áll. A magyar feliratozás a Prédikátor könyve XII,2 forrást adja meg, azonban a jelzett helyen a Szentírásban nem ez a szöveg olvasható. (A szabályos magyar bibliai hivatkozásokban egyébként nem használatosak a római számok.)] 

A cselekmény

A történetet a II. Multinacionális Kutatási Szimpózium eseményei foglalják keretbe. A konferenciára meghívott amerikai professzor a fogyasztásról és a fogyasztási szokásokról tart előadást. Lényegében az általa elmondottakat illusztrálja ez a filmepizód. Togni úr és családja este reklámokat néz a tévében. Másnap elindulnak, hogy megtekintsenek egy telket, melyet meg szeretnének vásárolni. A kocsiban a gyerekek különféle reklámszlogeneket ismételgetnek. Útközben megállnak egy gyorsétteremnél, amelyhez egy üzlet is tartozik. A szülők és a gyerekek igazi fogyasztókhoz méltón vásárolnak össze mindent, amiről azt hiszik, szükségük van rá. Utána beülnek a gyorsétterembe. A családfő a választható kétféle menü kapcsán kiselőadást tart arról, mi a különbség egy kapirgálós és egy tápon nevelt csirke között. A megrendelt menüt azonban ők is olyan gépiesen kapják, mintha tápos csirkék lennének. Végre megérkeznek tulajdonképpeni úti céljukhoz. A telekügynök szerint azonban 5-6 ezer négyzetméteres telket kéne inkább vásárolniuk, nem pedig ezer négyzetméterest, mert utóbbitól csak frusztrálva éreznék magukat. Togni úr egymillió lírát tudna azonnal kifizetni, az ügynök szerint azonban ennyi pénz csupán előlegnek elegendő a legolcsóbb telekre. A házaspár vitatkozni kezd, a férj szerint azért nincs elegendő pénzünk, mert az asszony nem jól osztja be a jövedelmüket. Végül úgy döntenek, hogy inkább nem vesznek telket, de szégyellik ezt bevallani az ügynöknek, inkább elszöknek előle. Este van már, amikor hazafelé indulnak. Az asszony és a gyerekek elalszanak a kocsiban. A férj fejében még ekkor is a különféle reklámajánlatok keringenek. Életüknek egy tragikus karambol vet véget. 

Érdekességek

* A filmbeli házaspár kisfiát a férfi főszereplő Ugo Tognazzi saját fia, Ricky Tognazzi játszotta. (A stáblistán Riky Tognazzi néven szerepel.) Az akkor hétéves kisfiúnak nem ez volt az első filmszerepe. Később édesapja nyomdokaiba lépett, nemzetközi hírnevet azonban rendezőként ért el. Az Ultrák című nagy visszhangot kiváltott 1991-es alkotása a futballhuliganizmusról szólt, feltérképezve a jelenség társadalmi-szociális hátterét is.

* Togni urat este banditának öltözött kisfia fogadja otthon, játék pisztollyal a kezében. Az apa sikertelenül próbálja kitalálni, hogy fia éppen kinek öltözött. A kölyök büszkén mondja: „Pasolini vagyok!” „Remek” – válaszol az apa nem túl lelkesen. Az apát alakító Ugo Tognazzi hat évvel később az egyik főszerepet játszotta Pasolini Disznóól (1969) című filmjében.

* Az epizód egyik betétdala a korszak egyik legismertebb olasz slágere, a Guarda come dondolo.

A KAPIRGÁLÓ CSIRKE (Il pollo ruspante, 1963) – fekete-fehér olasz rövidfilm. Játékidő: 33 perc. Saját történetéből a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Ugo Gregoretti. Operatőr: Mario Bernardo. Zene: Carlo Rustichelli. Jelmez: Danilo Donati. Szereplők: Ugo Tognazzi (Togni), Lisa Gastoni (Togni felesége), Ricky Tognazzi (a házaspár fia), Antonella Taito (a házaspár lánya). 

ÍGY LÁTTAM ÉN

Az Agymosás nem jutott el a magyar mozikba, a hazai közönség bő másfél évtizeddel a világpremier után a televízióban láthatta először a filmet, amely nálunk azóta is csak a tévében bukkan fel néha-néha. A magyar nyelvű on- és offline ismertetők egyöntetűen kijelentik, hogy csupán Pasolini epizódja a valóban figyelemre méltó és maradandó a négy történet közül. Ez tulajdonképpen így is van, mindazonáltal könnyelműség lenne azt hinni, hogy a másik három kisfilm csupán érdektelen fércmunka. A Szeplőtlenségben Rossellini szemmel láthatóan Fellini nyomdokain halad, hiszen stewardess hősnője a férfiúi vágyak hőn áhított, mégis elérhetetlennek tűnő tárgya, ahogyan a Maestro számos filmjében is láthatjuk. (Ki tudja, talán ennek az elérhetetlenségnek egyfajta szimbóluma Anna Maria foglalkozása.) A vőlegény titokban csábító démonnak szeretné látni jól nevelten szűzies menyasszonyát, ő viszont csábító démonként próbál megszabadulni imádójától, aki azonban az anyáskodóan gondoskodó nőt látja benne. Az utolsó képsor, amikor Joe szinte rámászik a vetítővászonra, melyen Anna Maria látható, Fellini akkoriban készült szkeccsfilmjével, a Doktor Antonio megkísértésével (1962) rokonítható, amelyben a derék doktor már-már meghágja az Anita Ekberget ábrázoló tejreklámplakátot.  

Az új világ a nézhető Godard-filmek sorába tartozik, és ami azt illeti, a filmnyelv megújítójaként emlegetett rendezőről jómagam nagyobb dicséretet nem is tudnék mondani. A fekete-fehér technika kifejezetten illik a témához, amely tulajdonképpen egy érdekes kontrasztra épül: bár a kiindulópontot egy nagy volumenű katasztrófa, egy „makroesemény” jelenti, igazából mikrotörténéseket látunk: egy érzelmi kapcsolat (és általában az emberi kapcsolatok) fellazulásának, elszürkülésének kezdeti fázisát. Pasolini epizódjáról rövidesen külön blogbejegyzés lesz majd, abban részletes véleményt mondok róla. A kapirgáló csirke a nálunk szinte ismeretlen Ugo Gregoretti minifilmje, amely mindenekelőtt Ugo Tognazzi nagyszerű alakítása miatt figyelemre méltó. Másrészt a fogyasztói társadalom szellemes kritikájáról van szó, ami akkor még egyáltalán nem volt elcsépelt téma, hiszen például Godard, Marco Ferreri vagy éppen Pasolini művészetében is csak később került előtérbe ez a problémakör. Talán ebből a rövid összefoglalóból is kiderült, hogy az Agymosás nem csak Pasolini miatt méltó a figyelemre, ráadásul egyértelműen unikumnak számít az 1960-as évek szkeccsfilmjeinek özönében, hiszen a maga módján mind a négy rendező megpróbált többet nyújtani egy szellemes csattanóra épülő, de tulajdonképpen felszínes minifilmnél. 

AGYMOSÁS / RoGoPaG (Laviamoci il cervello / RoGoPaG, 1963) – fekete-fehér olasz filmszatíra. Játékidő: 126 perc. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Roberto Rossellini, Jean-Luc Godard, Pier Paolo Pasolini, Ugo Gregoretti. Operatőr: Luciano Trasatti, Jean Rabier, Tonino Delli Colli, Mario Bernardo. Zene: Carlo Rustichelli. Díszlet: Flavio Mogherini. Jelmez: Danilo Donati. Vágó: Agnès Guillemot, Nino Baragli, Daniele Alabiso. Szereplők: Rosanna Schiaffino (Anna Maria), Bruce Balaban (Joe), Jean-Marc Bory (a férfi), Alexandra Stewart (Alexandra), Orson Welles (a rendező), Mario Cipriani (Stracci), Ugo Tognazzi (Togni), Lisa Gastoni (Togni felesége). Gyártó: Arco Film, Cineriz, Societé Cinématografique Lyre. Bemutató: 1963. február 19.