MARIA GABRIELLA MAIONE

Maria Gabriella Maione francia színésznő, rendező és színműíró a művészvilágban Gabriella Frankel és Gabriella Maione néven is ismert. Rómában született, feltehetően az 1940-es évek végén vagy az 1950-es évek elején, a pontos időpont nem publikus. Párizsban és New Yorkban él. Az 1970-es években kisebb szerepeket játszott három mozi- és három tévéfilmben. (Saját honlapján ugyan több alkotást is felsorol a rendezők nevének feltüntetésével, ennek ellenére nem sikerült pontosan beazonosítanom ezeket a produkciókat.) 

KARRIERTÖRTÉNET

A színésznő

Gabriella Maione életéről nem sok információ található a világhálón, noha a művésznőnek még saját honlapja is van. A párizsi Sorbonne egyetemen diplomázott. Első filmszerepét Pasolini Dekameron (1971) című klasszikus alkotásában kapta. (A stáblistán Gabriella Frankel néven szerepel.) A legelső történetben ő játszotta azt a gyönyörű fiatal nőt, aki elhiteti a naiv Andreuccióval (Ninetto Davoli), hogy ők ketten testvérek, és a vendéglátás ürügyén kirabolja az ifjút. A figurát Boccaccio így jellemezte: „…csinos szicíliai leányzó, ki pár garasért szívesen hajlott keblére akármelyik férfinak. […] Fiatal teremtés volt, sudár termetű és szép arcú, előkelő és díszes ruházatban.” Gabriella egy gerillát alakított Luis Buñuel A burzsoázia diszkrét bája (1972) című szatírájában, melynek olyan kiváló színészek játszották a főbb szerepeit, mint Fernando Rey, Delphine Seyrig, Stéphane Audran, Bulle Ogier és Jean-Pierre Cassel. Néhány év késéssel mindkét film eljutott Magyarországra, akárcsak a Louis de Funès nevével fémjelzett Jákob rabbi kalandjai (1973). Gérard Oury vígjátékában a színésznő Oliviát, a fogorvos titkárnőjét formálta meg.

Kevésbé egyértelmű a helyzet Gabriella tévéfilmjeit illetően. Az IMDb csak háromról tud, a művésznő a saját honlapján viszont hetet említ. Úgy gondolom, hogy Maione tudja a pontos számot, ám honlapja nem könnyíti meg az ember dolgát, mert valószínű, hogy bizonyos produkciókat nem a hivatalos címükön sorol fel. Például Jean-Pierre Marchand 1972-es tévéfilmjének címe az IMDb-n M. de Maupassant ou Le procès d'un valet de chambre, Gabriella weblapján viszont Bel Ami. A szereposztás miatt érdemes megemlékezni A század gyermekének vallomása (1974) című produkcióról, amely Alfred de Musset (1810–1857) egyik regényéből készült. A főszerepeket Sami Frey, Marie-Christine Barrault és Michael Lonsdale játszották, illetve az az Ewa Swann, aki pályája elején Jancsó Miklós Sirokkó (1969) című magyar–francia koprodukciós drámájában is szerepelt, karrierje azonban hamar a tévés produkciókra korlátozódott, és 1983 óta már egyáltalán nem forgat.

Az írónő és a rendező

Bár Gabriella hamar eltűnt a filmvilágból, kapcsolata a művészetekkel nem szakadt meg. Jelentős szakmai sikert aratott Heiner Müller (1929–1995) Quartett című darabjának 2001-es színrevitelével a New York-i The Brooklyn Academy of Music's Harvey Theatre (rövidebb nevén: BAM Harvey Theatre) színpadán. A Bertolt Brecht-i hagyományokat követő Müller írása tulajdonképpen variáció Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című regényére, Maionéra azonban hatottak a De Laclos-könyvből készült filmek is, mindenekelőtt Stephen Frears és Milos Forman verziója. 2006-ban Koffi Kwahulé Big Shoot című színművét rendezte meg az Egyesült Államokban. A dráma két szereplője az inkvizítor és áldozata. Igazából az előbbi az, akinek bőven lenne mit bevallania, és lenne miért bűnhődnie, mégis az utóbbitól várja a beismerést. (A darabot a Theatre du jour előadásában a magyar nézők is megtekinthették 2012 márciusában a budapesti Francia Intézetben.) Gabriella legismertebb saját darabja, a Symptomes 9/11 (a World Trade Center lerombolásának időpontja) traumájára reflektál. A párizsi Opera Bastille-ban 2005-ben tartották a premiert, a tragédia negyedik évfordulóján. Az előadást Robert Wilson, a provokatív produkcióiról ismert, nemzetközi hírű művész rendezte. Gabriellát 2007-ben meghívták, hogy Varsóban rendezze meg saját művét.

FILMOGRÁFIA

* 1971: Dekameron (Il Decameron)

* 1972: A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie)

* 1972: M. de Maupassant ou Le procès d'un valet de chambre (tévéfilm)

* 1973: Jákob rabbi kalandjai (Les aventures de Rabbi Jacob)

* 1974: A század gyermekének vallomása (La confession d'un enfant du siècle) (tévéfilm)

* 1975: La fleur des pois (tévéfilm)