TOM BAKER

Tom Baker (Egyesült Királyság, Anglia, Liverpool, 1934. január 20.) brit színész teljes neve: Thomas Stewart Baker. Az 1960-as évek végétől filmez. Elsősorban tévéfilmekben és -sorozatokban szerepelt, de az új évezredben gyakran vállal szinkronmunkát és narrátori felkérést is. Igen magas termetű színész: 1 méter 91 centiméter. 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Tom Baker szegény ír katolikus családba született. Apja, John Stewart Baker tengerész munkájából kifolyólag ritkán tartózkodott otthon. Tomot öccsével és húgával együtt édesanyjuk, Mary Jane Fleming nevelte. Az asszony pincérnői munkája mellett házakhoz járt takarítani, hogy kiegészítse a családi kasszát. Tizenöt éves korában Tom abbahagyta az iskolát, és szerzetesnek állt. Hat év múlva hátat fordított a monostori életnek, és bevonult katonának. 1955 és 1957 között a Királyi Haditengerészet Egészségügyi Alakulatánál szolgált. A katonaságnál feltámadt érdeklődése a színjátszás iránt, amely eleinte csak hobbinak tűnt számára, később azonban élethivatásává vált. Katonai szolgálatának letöltése után Kentben képezte magát a színi pályára. Kezdetben vidéki színházakban szerepelt. William Shakespeare Téli rege című darabjában lépett először a nagyközönség elé: egy medvét alakított. Az előadást a cambridge-i, az edinburgh-i és a velencei közönség is láthatta. (Tom első filmszerepét ugyanebben a Shakespeare-darabban játszotta 1967-ben.) 1968-ban Baker a Laurence Olivier által vezetett National Theatre tagja lett. A Rosencrantz és Guildenstern halott című darabban debütált az ottani közönség előtt. Ezután kisebb szerepek és televíziós felkérések következtek. A fordulatot a Joan Plowright (Olivier felesége) által rendezett The Travails of Sancho Panza című előadás hozta meg. Ebben Tom egy lovat (!) játszott, ám épp ezzel az alakításával hívta fel magára Olivier figyelmét, aki A velencei kalmárban Marokkó hercegének szerepére kérte fel. 

Korai filmszerepek 

Dosztojevszkij A félkegyelmű című művének színpadi változatában Baker olyan emlékezetes alakítást nyújtott, hogy Olivier őt ajánlotta Sam Spiegel producernek Franklin J. Schaffner Cárok végnapjai (1971) című történelmi drámájában Raszputyin szerepére. Alakításáért a legjobb férfi mellékszereplőnek és a legígéretesebb új színésznek járó Golden Globe-díjra egyaránt jelölték. Pier Paolo Pasolini Angliában forgatta a Canterbury mesék című alkotását Geoffrey Chaucer klasszikus műve alapján. Tom játszotta Jenkin, a kissé ügyefogyott diák szerepét, akit felesége, a bővérű Bathi Asszonyság kénytelen megleckéztetni, mivel ura vonakodik teljesíteni házastársi kötelességét. (Majdnem három évtizeddel később, a Chaucer-mű rajzfilmsorozatként elkészült változatában Baker szinkronszerepet vállalt.) A jól alakuló színészi karrier azonban kis híján véget ért, miután lejárt Baker szerződése a National Theatre-nél. Bár kapott néhány kisebb színpadi és filmszerepet, gyakran hetekig munkanélküli volt. Végül egyszerű munkásként állást vállalt egy kis építőipari cégnél, ahol összebarátkozott a tulajdonosokkal. Mindazonáltal nem mondott le végleg a színészetről, és levelet írt régi pártfogójának, Bill Slaternek, hogy tudna-e valami munkát ajánlani számára. A levél a legjobbkor érkezett. A BBC tévésorozataiért felelős Slater egyik gondja ugyanis épp az volt, hogy sürgősen megtalálja a cég népszerű sorozata, a Ki vagy, Doki? új főszereplőjét, mivel az addigi főszereplő, Jon Pertwee bejelentette távozását. Barry Letts (a Ki vagy, Doki? producere) látta Bakert a Szindbád arany utazása (1973) című filmben, és alakítása annyira tetszett neki, hogy beleegyezett Tom szerződtetésébe. 

Ki vagy, Doki? 

Tom Baker hét évadon át játszotta a Dokit, és ezzel rekordot állított fel az 1963-ban indult sorozatban, hiszen sem elődei, sem utódai nem játszották ilyen hosszú ideig a szerepet. Különc öltözködésével – több mint három méter hosszú sálja szinte védjegyévé vált, akárcsak kócos haja és zselécukorral tömött zsebei – és beszédstílusával egyénivé tette a figurát, aki hamar népszerűvé vált a közönség körében. Olyannyira, hogy a rajongók évről évre Bakert választották meg a legjobb Dokinak a Doctor Who-magazinban, és csupán három alkalommal veszített (1990-ben, 2006-ban és 2009-ben). Ahogy a BBC bejelentette, hogy Tom Baker lesz a Doki, a színész karrierje hirtelen újra szárnyalni kezdett. Az Oxfordi Fesztiválon például Oscar Wilde-ot játszotta a híres író peréről szóló darabban, de számos egyéb felkérést is kapott különféle színtársulatoktól, a televíziótól és a filmesektől. 178 epizód után döntött úgy, hogy kiszáll a számára hallatlan népszerűséget hozó szériából, melynek adásait 8–10 millió néző követte figyelemmel. Később azt állította, hogy nem nézett meg egyet sem az utódaival készült részekből. 2006-ban viszont úgy nyilatkozott, hogy mégiscsak belekukkantott az éppen aktuális epizódokba, és az új Doki, David Tennant játékát kiválónak találta. Ő maga időnként hajlandó volt újra magára ölteni a Doki jelmezét különféle önálló tévéfilmek kedvéért. 2004-ben még az is szóba került, hogy a Mester szerepében visszatér a sorozatba, ám erre nem került sor. Időről időre mégis felröppennek a visszatéréséről szóló híresztelések, melyeket az is táplál, hogy Baker közreműködött a Doctor Who-történetekből készült hangos könyvek megszületésében. (Magyarországon az RTL Klub mutatta be a Ki vagy, Doki? újabb keletű részeit, de a Bakerrel forgatott korábbi epizódok nem kerültek adásba.) 

Az 1980-as évektől napjainkig 

A sikernek persze megvolt az árnyoldala is. Miután kivált a sorozatból, Baker nehezen talált újabb munkát, hiszen annyira azonosították a Doki figurájával, hogy el sem tudták képzelni más szerepben. Ebben az időszakban inkább színpadi szerepei voltak jelentősek: ismét Oscar Wilde-ot alakította a Chichester Festival Theatre egyik produkciójában, 1982-ben pedig a West Enden lépett színpadra a Hedda Gablerben (a címszerepet Susannah York játszotta). A Royal Shakespeare Company Educating Rita című előadásában Baker dr. Frank Bryant szerepét formálta meg, amely különösen a szívéhez nőtt. 1985-ben egy dublini színházban egyszerre játszotta Sherlock Holmes és ellenfele, Moriarty professzor szerepét. Holmesként már egy 1982-es tévésorozatban is láthatta a közönség, hiszen Tom a Ki vagy, Doki? után is gyakran szerepelt a televízióban. Tévés szereplései közül külön említést érdemel a Medics című sorozat, amelyben Geoffrey Hoyt professzort alakította. Baker az 1990-es években kezdett írással foglalkozni. Önéletrajzi könyve, a Who on Earth is Tom Baker? 1997-ben jelent meg. Két évvel később egy újabb könyve került a boltokba, a The Boy Who Kicked Pigs, amely egy sötét tónusú, mégis vicces történet egy rossz kisfiúról, aki hatalmas felfordulást okoz otthon és a szomszédságban. A kötetet azóta nyolc nyelvre fordították le. A magyar nézők is jól ismerhetik az Angolkák című szatirikus tévésorozatot, amelynek Baker volt a narrátora több évadon keresztül. A felkérést állítólag annak köszönhette, hogy a széria készítői a Ki vagy, Doki? nagy rajongóinak számítottak. (Mivel mi szinkronizálva láthattuk az Angolkákat, ezért sajnos épp Baker narrációjáról maradtunk le.) Állítólag szó volt arról, hogy Tom játssza Gandalf szerepét A Gyűrűk Ura című filmben, de lemondta a felkérést, miután megtudta, hogy a forgatás több hónapot vesz igénybe Új-Zélandon. 

Magánélet 

Baker háromszor nősült. Első feleségével, Anna Wheatcrofttal – aki a híres rózsatermelő, Harry Wheatcroft unokahúga – 1961-ben kötött házasságot. Még abban az évben megszületett első fiuk, Daniel, három év múlva pedig a második, Piers. A házaspár Nottinghamben élt, ahol Tom nem talált színészi munkát, ezért a családi kertészetben dolgozott. A házasság néhány év alatt megromlott, és 1966-ban válással végződött. Baker 1980-ban feleségül vette Lalla Ward színésznőt, akivel a Ki vagy, Doki?-ban játszott együtt. Házasságuk mindössze tizenhat hónapig tartott, de barátságban váltak el. Az asszony később úgy nyilatkozott, hogy nagyon szerette a férjét, ellenben mindkettőjüknek annyira fontos volt a karrier, hogy nem tudtak igazán közel kerülni egymáshoz, ezért arra a döntésre jutottak, hogy a válás a legmegfelelőbb megoldás mindkettőjük számára. 1986-ban Tom harmadszor is megnősült. Új felesége, Sue Jerrard a Ki vagy, Doki? egyik vágója volt. A házaspár 2003 és 2006 között Franciaországban élt, előtte és utána a vidéki Anglia nyugalmát élvezték. Baker ifjúkori lelkesedésével ellentétben ma már nem tartja magát hívőnek: nem ellenzi ugyan a vallást, a kereszténység helyett azonban a buddhizmust érzi magához közelebb. Többször is kinyilvánította ellenszenvét mind a konzervatívok, mind a Munkáspárt iránt. 

FILMOGRÁFIA 

* 1967: The Winter's Tale (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 1968: Market in Honey Lane (tévésorozat, a The Matchmakers című epizódban) 

* 1968: George and the Dragon (tévésorozat, a The 10:15 Train című epizódban) 

* 1968: Z Cars (tévésorozat, a Hudson's Way című epizód mindkét részében) 

* 1968: Dixon of Dock Green (tévésorozat, a Number 13 és a The Attack című epizódban) 

* 1969: Thirty-Minute Theatre (tévésorozat, a The Victims: Frontier című epizódban) 

* 1970: Softly Softly (tévésorozat, a Like Any Other Friday című epizódban) 

* 1971: Cárok végnapjai (Nicholas and Alexandra) 

* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury) 

* 1972: Play of the Month (tévésorozat, a The Millionairess című epizódban) 

* 1973: Cari genitori 

* 1973: Mesék a kriptából II (The Vault of Horror) 

* 1973: Arthur of the Britons (tévésorozat, a Go Warily című epizódban) 

* 1973: Frankenstein: The True Story (tévéfilm) 

* 1973: Szindbád arany utazása (The Golden Voyage of Sinbad) 

* 1974: Luther (nincs feltüntetve a stáblistán, az általa játszott X. Leó pápa a film bizonyos változataiban meg sem jelenik) 

* 1974: Torzszülöttek (The Mutations) 

* 1974–1981: Ki vagy, Doki? (Doctor Who) (tévésorozat) 

* 1975: Jim'll Fix It (tévésorozat, egy epizódban) 

* 1976: Nouvelles de Henry James (tévésorozat, a L’auteur de Beltraffio című epizódban) 

* 1977: Piccadilly Circus (a The Author of Beltraffio című epizódban) 

* 1978: White Powder Christmas (videós rövidfilm) 

* 1979: Good King Memorex (videofilm) 

* 1980: The Curse of King Tut's Tomb (tévéfilm) 

* 1980: Another World (rövidfilm) 

* 1982: A sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles) (tévésorozat) 

* 1983: Jemima Shore Investigates (tévésorozat, a Doctor Ziegler's Casebook című epizódban) 

* 1984: Remington Steele (tévésorozat, a Hounded Steele című epizódban) 

* 1984: Robin Hood mókás kalandjai (The Zany Adventures of Robin Hood) (tévéfilm) 

* 1984: The Passionate Pilgrim (rövidfilm) 

* 1985: Jackanory (tévésorozat, a The Iron Man című epizódban) 

* 1986: Fekete Vipera 2 (Blackadder II) (tévésorozat, a Potato című epizódban) 

* 1986: Roland Rat: The Series (tévésorozat, egy epizódban) 

* 1986: The Kenny Everett Television Show (tévésorozat) 

* 1986: The Life and Loves of a She-Devil (tévésorozat) 

* 1990: Tales of Aesop (tévésorozat) (mint narrátor) 

* 1990: Narnia krónikái: Az ezüst trón (The Silver Chair) (tévésorozat) 

* 1991: Selling Hitler (tévésorozat) 

* 1992: Screen Two (tévésorozat, a The Law Lord című epizódban) 

* 1992: Cluedo (tévésorozat, 6 epizódban) 

* 1992: Doctor Who: Shada (videofilm) 

* 1992–1995: Medics (tévésorozat) 

* 1993: Doctor Who: Dimensions in Time (tévés rövidfilm) 

* 1994: The Imaginatively Titled Punt & Dennis Show (tévésorozat, az 1.6 epizódban) 

* 1997: Doctor Who: Destiny of the Doctors (videojáték) (csak hang) 

* 1998: Backtime 

* 1999: Silver (videojáték) (mint narrátor) 

* 2000: Max Bear (tévésorozat, csak hang) 

* 2000: The Canterbury Tales (tévésorozat, a The Journey Back című epizódban) (csak hang) 

* 2000: Sárkányok háborúja (Dungeons & Dragons) 

* 2000: Ecco the Dolphin: Defender of the Future (videojáték) (mint narrátor) 

* 2000–2001: Szellemes nyomozó (Randall & Hopkirk – Deceased) (tévésorozat, 10 epizódban) 

* 2001: Fun at the Funeral Parlour (tévésorozat, a The Jaws of Doom című epizódban)

* 2001: Hostile Waters (videojáték) (mint narrátor) 

* 2003: Swiss Toni (tévésorozat, a Cars Don't Make You Fat című epizódban) 

* 2003: Strange (tévésorozat, az Asmoth című epizódban) 

* 2003: Warhammer 40,000: Fire Warrior (videojáték) (mint narrátor) 

* 2003: Fort Boyard (tévésorozat) 

* 2003–2006: Angolkák (Little Britain) (tévésorozat) (mint narrátor) 

* 2004: Sudeki (videojáték) (csak hang) (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 2004: The Little Reindeer (tévés rövidfilm) 

* 2005: A bűvös körhinta (The Magic Roundabout) (csak hang az angol nyelvű változatban) 

* 2005: Heretic Kingdoms: The Inquisition (videojáték) (csak hang) 

* 2005: Cold Winter (videojáték) (csak hang) 

* 2005: MediEvil: Resurrection (videojáték) (csak hang) 

* 2004–2005: Monarch of the Glen (tévésorozat, 12 epizódban) 

* 2006: The Secret Show (tévésorozat, a The Secret Room című epizódban) (csak hang) 

* 2006: Little Britain: The Game (videojáték) (mint narrátor) 

* 2006: Little Britain: Live (videofilm) (mint narrátor) 

* 2006: Békavári uraság – Az új kaland (The Wind in the Willows) (tévéfilm) (csak hang) (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 2007: Little Britain: The Video Game (videojáték) (csak hang) 

* 2007: Miss Marple: Éjféltájt (Marple: Towards Zero) (tévéfilm) 

* 2007–2008: The Beeps (tévésorozat, 45 epizódban) (mint narrátor) 

* 2008: Little Britain USA (tévésorozat) (mint narrátor) 

* 2010: The Genie in the Bottle (rövidfilm) (mint narrátor) 

* 2012: Lindalee's Doctor Who Review (tévésorozat) 

* 2013: Break Glass in Case Of... (csak hang) 

* 2013: A Mikulás-mentőakció (Saving Santa 2012) (csak hang) 

* 2013: Ki vagy, Doki? (tévésorozat, a The Day of the Doctor című epizódban) 

* 2015: Little Britain Sketch (tévéfilm) (mint narrátor) 

* 2015: Ewan's Doctor Who (Fan-Film) (tévésorozat, a Whos There című epizódban) 

* 2016: Nelly Cootalot: The Fowl Fleet (videojáték) (csak hang) 

* 2016–2017: Star Wars (tévésorozat) (csak hang) 

* 2017: Disappear (rövidfilm) (mint narrátor) 

* 2017: Doctor Who: Shada (videofilm)

JENNY RUNACRE

Jenny Runacre (Dél-afrikai Köztársaság, Fokváros, 1946. augusztus 18.) angol színésznő és színházi rendező az 1960-as évek végétől filmez. Az 1970-es években több, ma már filmtörténeti jelentőségű alkotásban játszott fontos karakterszerepeket. Az 1980-as években főleg televíziós produkciókban szerepelt. A következő évtizedtől kezdve a művészeti élet egyéb területein is aktivizálta magát, de megfelelő szerepajánlat esetén bármikor szívesen hajlandó visszatérni a filmvilágba. 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Jenny Runacre sohasem tartozott a nagy sztárok közé, éppen ezért életéről viszonylag keveset tudni. Dél-Afrikában született, három lánytestvére van. Ötéves volt, amikor a család Londonba költözött. Jenny itt fedezte fel magának a filmnézés, a mozizás örömét. Később a The Actor’s Workshopben színjátszást tanult a Sztanyiszlavszkij-módszer szerint. Az 1960-as évek végén debütált az Isten vele, tanár úr! (1969) című emlékezetes produkcióban, amely egy 1939-ben készült film remake-je Herbert Ross rendezésében, Peter O’Toole és az énekesnő Petula Clark főszereplésével. A következő évben az amerikai filmgyártás kiemelkedő egyénisége, John Cassavetes bízott rá egy fontos szerepet a Férjek (1970) című drámájában. Jenny a The Actor’s Workshop-beli évfolyamtársa, Tom Busby ajánlatára ment el a szereplőválogatásra. Valószínűleg ő lepődött meg a legjobban, amikor hat héttel később értesítették, hogy megkapta a szerepet. Partnerei maga Cassavetes, valamint a rendező filmjeinek állandó szereplői, Ben Gazzara és Peter Falk voltak. A forgatás fáradalmait a színésznő egy féléves marokkói utazással pihente ki. Hazatérése után az Oh! Calcutta! című „avantgárd színpadi revü” első londoni szériájában lépett színpadra. 

Kultuszfilmek 

Pier Paolo Pasolini nagy szakmai és közönségsikert aratott Geoffrey Chaucer-adaptációjában, a Canterbury mesékben (1972) Jenny a kacér Alisont alakította, aki idős férje albérlőjét, a fiatal diákot részesíti kegyeiben. Éppen enyelegnek, amikor az ablak alatt megjelenik másik széptevője. Alison trágár módon megtréfálja a szerelmes fiatalembert, ám annak nem kevésbé morbid bosszúját végül a furfangos diák szenvedi el. A nemiséget mint örök emberi értéket hangsúlyozó filmben Jennynek meztelenül is mutatkoznia kellett. A végső program (1973) című sci-fi, illetve John Huston thrillerje, a Mackintosh embere (1973) figyelemre méltó közönségsikert aratott: utóbbi filmben Runacre partnere Paul Newman volt. A színésznő játszott a klasszikus horror, a Drakula fia parodisztikus-zenés remake-jében is (1974), majd a modern filmművészet kimagasló alkotója, Michelangelo Antonioni kérte fel a Foglalkozása: riporter (1975) című drámája egyik fontos szerepére: a Jack Nicholson által megformált főszereplő feleségét alakította, aki nem hiszi el, hogy férje meghalt, és nyomozni kezd annak titokzatos szállodai szomszédja után, akiben a férjét sejti. 1977-ben kicsiny szerepet játszott a kitűnő brit rendező, Tony Richardson Joseph Andrews című szellemes, kosztümös kalandfilmjében, és szerepet kapott Ridley Scott első mozifilmjében, a Párbajhősökben is. 1978-ban főszerepben – ráadásul kettős szerepben – láthatták a nézők a homoszexuális brit rendezőzseni, Derek Jarman nagy port kavart, azóta kultikusnak számító filmjében, a Jubileumban. 

Változások kora 

A magyar közönség Alfred Hitchcock klasszikus thrillerje, az 1938-as Londoni randevú negyven évvel későbbi, egyébként elég gyenge remake-jében is láthatta Jennyt, aki az 1980-as években inkább a televízióban szerepelt. Kései filmjei közül a magyar mozik is műsorukra tűzték Nicolas Roeg Boszorkányok (1990) című horrorfantasyjét, amelyben Elsie szerepét alakította, és a brit restauráció időszakában játszódó Változások kora (1995) című drámát, amelyben egy prostituáltat játszott. Az 1990-es években Runacre a londoni Central Saint Martin’s College of Art and Design egyetemen egy újabb diplomát szerzett, és azóta a művészeti világ egyéb területeire koncentrál. Előadásokat tart, kiállításokat szervez, színdarabokat rendez és experimentális filmkészítéssel foglalkozik. Amennyiben megfelelő témát talál, rendezőként és színészként egyaránt szívesen visszatérne a filmvilágba. 

FILMOGRÁFIA 

* 1969: Viszlát, Mr. Chips! / Isten vele, tanár úr! (Goodbye, Mr. Chips) 

* 1970: Férjek (Husbands) 

* 1972: Dyn Amo 

* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury)
* 1973: Amikor a csontváz ébred (The Creeping Flesh) 

* 1973: Mackintosh embere (The MacKintosh Man) 

* 1973: Once Upon a Time (tévésorozat, a Buttons című epizódban) 

* 1973: A végső program (The Final Programme) 

* 1974: Drakula fia (Son of Dracula) 

* 1975: Az élet dicsérete (All Creatures Great and Small) (tévéfilm)

* 1975: Foglalkozása: riporter (Professione: reporter) 

* 1976: L’évasion de Hassan Terro 

* 1976: The New Avengers (tévésorozat, a The Tale of the Big Why című epizódban) 

* 1977: Joseph Andrews 

* 1977: Romance (tévésorozat, a The Black Knight című epizódban) 

* 1977: Spectre (tévéfilm) 

* 1977: Párbajhősök (The Duellists)
* 1977: Three Dangerous Ladies (tévésorozat, a The Island című epizódban) 

* 1978: Jubileum (Jubilee)
* 1978: The Island (tévéfilm) 

* 1978: The Sweeney (tévésorozat, a The Bigger They Are című epizódban) 

* 1979: Londoni randevú (The Lady Vanishes) 

* 1980: Hussy 

* 1981: Utolsó látogatás (Brideshead Revisited) (tévésorozat, a Julia és a The Bleak Light of Day című epizódban) 

* 1984: Play for Today (tévésorozat, az Only Children című epizódban) 

* 1985: The Optimist (tévésorozat, a The Double című epizódban) 

* 1985: Shadey 

* 1986: Lovejoy (tévésorozat, a The Real Thing című epizódban) 

* 1986: Call Me Mister (tévésorozat, a Running Time című epizódban) 

* 1990: Taggart (tévésorozat, a Love Knot című epizódban) 

* 1989: Egy angol nő (That Englishwoman)
* 1990: Boszorkányok (The Witches) 

* 1995: Változások kora (Restoration) 

* 2008: A szerelem határai (The Edge of Love) 

* 2009: Boogie Woogie 
* 2013: Stray (rövidfilm)
* 2015: Meet Pursuit Delange: The Movie
* 2015: Camberwall Beauty
* 2016: Perfect Piece
* 2018: Fear is the Mind Killer (rövidilm)

DECAMEROTICO

A filmes szakirodalomban decamerotico (decamerotici) néven emlegetett irányzatot Pier Paolo Pasolini Dekameron (1971) című alkotásának nemzetközi sikere indította el. Jellegzetesen olasz műfajról (néhány esetben koprodukcióról) van szó: a decamerotico tulajdonképpen a középkori (reneszánsz) miliőben játszódó, csattanós szexkomédiák gyűjtőneve. Az ide sorolható filmek egy része valóban Boccaccio novelláin alapul, többségük azonban csak utánozza azokat, esetenként más középkori szerzők (leggyakrabban: Pietro Aretino) műveinek felhasználásával. Pasolinivel ellentétben – aki tudatos koncepció alapján válogatta ki a megfilmesített történeteket, és lényegében átértelmezte Boccacciót, anélkül hogy meghamisította volna – a decamerotico rendezői beérték az általuk kiválasztott egy vagy több történet illusztrálásával. Az irányzat népszerűségét Pasolini híres trilógiájának másik két része – különösen a Canterbury mesék (1972) – tovább fokozta, éppen ezért a kritikusok főleg Pasolinit okolták az olcsó és általában nem túl igényes kosztümös szexvígjátékok dömpingje miatt. Ő azonban úgy vélte, hogy a Dekameron kendőzetlen nyíltsága inkább olyan tabudöntögető filmek megszületését segítette elő, mint az Utolsó tangó Párizsban (1972, Bernardo Bertolucci) és A nagy zabálás (1973, Marco Ferreri). A decamerotico filmek az 1970-es évek közepén mentek ki a divatból, ámbár később is született egy-egy hasonló jellegű produkció. A csúcsot az 1972-es esztendő jelentette: ekkor több mint harminc decamerotico filmet mutattak be az olasz mozik. 

A „FOLYTATÁSOK” 

Decameron No. 2 – Le altre novelle del Boccaccio (1972) 

Írta: Luigi Rosso. Operatőr: Antonio Maccoppi. Díszlet: Oscar Capponi. Zene: Elsio Mancuso, Burt Rexon. Vágó: Cesare Bianchini. Rendező: Mino Guerrini. Főszereplők: Enzo Pulcrano (Pietro di Vinciolo), Claudia Bianchi (Pietro felesége), Salvatore Giocondo (a szerető), Mario Brega (Ferondo), Mariangela Giordano (Ferondo felesége), Marcello Di Falco (az apátúr), Camille Keaton (Alibech), Heinrich J. Rudisser (Rustico). Gyártó: Compagnia Generale Cinematografica. Producer: Gabriele Crisanti, Luigi Nannerini. Bemutató: 1972. március 17. (Olaszország). 

V,10: Pietro di Vinciolo elmegy hazulról vacsorára, felesége felhívat magához egy fiút. Pietro hazatér, az asszony a fiút a tyúkkas alá rejti. Pietro elmeséli, hogy Ercolano, kinél vacsorán volt, házában felfedezett egy ifjút, kit felesége bebocsátott, az asszony legyalázza Ercolano feleségét, egy szamár véletlenül rálép az ujjára a fiúnak, ki a tyúkkas alatt lapul, s ki erre elordítja magát. Pietro odaszalad, meglátja; megismeri felesége hűtlenségét, de végezetül is maga fajtalankodása kedvéért megbékül vele. 

III,8: Ferondo bevesz bizonyos port, mire halott gyanánt eltemetik, az apátúr pedig, ki feleségével enyeleg, kiveszi őt sírjából, börtönbe veti, és elhiteti vele, hogy a tisztítóhelyen van; minekutána pedig feltámad, feleségének az apátúrtól született fiát miként tulajdon gyermekét neveli föl. 

III,10: Valamely Alibech nevezetű leány remetének áll, Rustico barát pedig megtanítja, hogyan kell az ördögöt visszakergetni a pokolba; annak utána elviszik onnét, és Neerbal felesége lesz. 

VII,7: Lodovico felfedi madonna Beatrice előtt iránta való szerelmét; akkor a hölgy maga ruhájában leküldi férjét, Eganót a kertbe, maga pedig szerelmeskedik Lodovicóval, ki is annak utána felkel, kimegy a kertbe, és elnáspángolja Eganót. 

III,4: Don Felice oktatja Puccio testvért, hogyan nyerhetné el az örök boldogságot, s annak okáért penitenciát ró reá, melyet is Puccio testvér elvégez, azonközben pedig Don Felice a jámbor férfiúnak feleségével enyeleg. 

VIII,8: Két jó barát közül az egyik a másiknak feleségével szerelmeskedik; mikor a másik észreveszi, a feleségével egyetértésben úgy intézi, hogy barátját ládába zárja, s mikor az benne van, ő maga a láda tetején annak feleségével szerelmeskedik. 

Decameron No. 3 – Le più belle donne del Boccaccio (1972) 

Írta: Luigi Rosso. Operatőr: Giuseppe Pinori. Díszlet: Giovanni Fratalocchi. Zene: Gianni Meccia, Bruno Zambrini. Vágó: Adriano Tagliavia. Rendező: Italo Alfaro. Főszereplők: Pier Paola Bucchi (mesélő), Giovanni Elsner (mesélő), Roy Bosier (bíró), Antonella Murgia (Madonna Filippa), Alberto Atenari (Riccardo), Letizia Lehir (Madonna Catella), Beba Loncar (Madonna Lidia), Femi Benussi (Madonna Isabella), Carlo Simoni (Pirro). Gyártó: Victor Cinematografica. Producer: Enzo Boetani, Giuseppe Collura. Bemutató: 1972. június 8. (Olaszország). 

VI,7: Madonna Filippát a férje rajtakapta kedvesével; törvénybe idézi, de ottan az asszony talpraesett és mulatságos válaszával kimenti magát, s eléri, hogy a törvényt megváltoztatják. 

III,6: Ricciardo Minutolo szerelmes Filippello Fighinolfi feleségébe; megtudja, hogy az asszony féltékeny, s azzal az ürüggyel, hogy Filippello az ő feleségével másnap valamely fürdőben találkozik, elcsalja oda az asszonyt, ki azt hiszi, hogy férjével van; annak utána pedig megtudja, hogy Ricciardóval mulatott. 

VII,9: Nicostrato felesége, Lidia, szereti Pirrót, ki is, hogy az asszony meggyőzze őt, három dolgot kíván tőle, miket az rendre megtesz; annak utána Nicostrato szeme láttára szerelmeskedik az ifjúval, Nicostratóval pedig elhiteti, hogy az, mit látott, nem igaz. 

IX,1: Madonna Francescába ketten szerelmesek, Rinuccio és Alessandro, de ő egyiket sem szereti, miért is az egyiket ráveszi, hogy halott gyanánt feküdjön be egy sírba, a másikat pedig, hogy ezt az élőhalottat vigye el hozzá; de mivel egyik sem tud végére járni a dolognak, ügyesen lerázza őket a nyakáról. 

VII,6: Madonna Isabellát meglátogatja Lambertuccio, ki szerelmes belé, éppen akkor, mikor Leonetto nála van; midőn pedig a férje hazajön, Lambertucciót tőrrel a kezében kizavarja a házból, Leonettót pedig a férj hazakíséri. 

VII,5: A féltékeny férj papnak öltözködvén, meggyóntatja feleségét, ki is megvallja néki, hogy szeret egy papot, ki minden éjjel meglátogatja; miközben tehát a féltékeny férj nagy titokban lesbe áll a kapuban, az asszony a tetőn által beengedi kedvesét, és mulatja magát véle. 

I,4: Egy barát, ki fölöttébb súlyos büntetést érdemlő bűnbe esett, ügyesen megmenekül a büntetéstől, szemére vetvén az apátúrnak ugyanazon bűnt. 

Decameron No. 4 – Le belle novelle di Boccaccio (1972) 

Írta: Paolo Bianchini. Operatőr: Antonio Modica. Zene: Vasili Kojucharov, Roberto Pregadio. Vágó: Otello Colangeli. Rendező: Paolo Bianchini. Főszereplők: Nino Musco (Tofano), Anna Odessa (Tofano felesége), Lorenzo Piani (Ricciardetto), Mariangela Giordano (Tessa), Ciccio Antonacci (Calandrino), Sergio Rovelli (Buffalmacco). Gyártó: Compagnia Generale Cinematografica. Producer: Gabriele Crisanti, Luigi Nannerini. Bemutató: 1972. november 23. (Olaszország). 

VII,4: Tofano egy éjszaka kizárja a házból feleségét, ki is mivel semmi rimánkodás árán nem tud bejutni, úgy tesz, mintha a kútba vetné magát, de csak egy nagy követ dob bele. Tofano kijön a házból és odaszalad, mire az asszony besurran a házba, kizárja az urát, és nagy nyelveléssel lepocskondiázza. 

IX,3: Simone mester, Bruno és Buffalmacco és Nello unszolására elhiteti Calandrinóval, hogy teherbe esett: miért is ez a három fent mondott fickónak orvosságra kappanokat és pénzt ad, és szülés nélkül megszabadul terhességétől. 

VII,3: Rinaldo barát a komaasszonyával szerelmeskedik; a férj ott kapja őt az asszony szobájában; akkor tehát elhitetik véle, hogy a barát ráolvasott a fiacskája gilisztáira. 

IV,7: Simona szereti Pasquinót, midőn együtt vannak egy kertben, Pasquino megdörzsöli fogait zsályalevéllel és meghal; Simonát elfogják, ki is mikor meg akarja mutatni a bírónak, hogyan halt meg Pasquino, ugyancsak megdörzsöli fogait amaz zsálya levelével és hasonlatosképpen szörnyethal. 

IV,2: Alberto testvér elhiteti valamely asszonnyal, hogy Gábriel arkangyal szerelmes belé, kinek képében ő maga többször is szerelmeskedik az asszonnyal; egyszer aztán megijed az asszonynak rokonaitól, kiugrik a házból, s megbúvik valamely szegény embernek házában, ki is vadember képében másnap a piacra vezeti őt, hol felismerik, annak utána pedig szerzetes testvérei megfogják és börtönbe vetik. 

EGYÉB ISMERT DECAMEROTICO-FILMEK 

* Quel gran pezzo dell'Ubalda tutta nuda e tutta calda (1972, Mariano Laurenti) 

Egy kétbalkezes lovag, Olimpio de' Pannocchieschi hazatér gyönyörű feleségéhez, Fiammához, aki kénytelen volt hűségesen várni őt, hiszen erényövet visel, melynek kulcsát a férj magával vitte. Az asszony már alig várja, hogy megszerezze a kulcsot, és élvezze végre a testi örömöket, persze nem feltétlenül a férjével. Olimpio harcias szomszédja, Oderisi időközben újra megnősült: felesége, a szépséges Ubalda a lovag szívét is megdobogtatja…

* Una cavalla tutta nuda (1972, Franco Rossetti) 

A Boccaccio és Franco Sacchetti írásain alapuló film főhőse, Gulfardo de' Bardi és barátja, Folcacchio Folcacchieri egy hivatalos megbízás teljesítése érdekében Volterrába indul. Útközben találkoznak egy Nicholas nevű parasztemberrel, akinek van egy szépséges felesége, Gemmata. Folcacchio elhiteti a naiv férjjel, hogy képes kancává változtatni Gemmatát, hogy a dolgos férj napközben őt is munkába tudja fogni a földeken, éjszakára pedig visszaváltoztatja asszonnyá. Mondani sem kéne, hogy a varázslás igazi célja az, hogy Folcacchio zavartalanul élvezhesse Gemmata bájait… (Ez a történet Pasolini Dekameronjában is látható.) 

* Boccaccio (1972, Bruno Corbucci) 

Hat Boccaccio-történet filmváltozata. 

* Le calde notti del decameron (1972, Gian Paolo Callegari) 

A keresztes háborúból hazatérő Gianfigliazzo herceg elveszítette szépséges felesége, Peronella erényövének kulcsát, melyet Mandud talál meg. A fiatalember természetesen ég a vágytól, hogy a zárba helyezze a kulcsot… 

* Decameroticus (1972, Pier Giorgio Ferretti) 

A XIV. században játszódó pikáns film Boccaccio mellett Matteo Bandello és Pietro Aretino írásaiból is ihletet merített. (Ámbár a két utóbbi szerző több mint egy évszázaddal később élt.)

* Quando le donne si chiamavano madonne (1972, Aldo Grimaldi) 

A gyönyörű Giulia Varrone kegyeiért hárman is epekednek. Vajon enged-e nekik az asszony, és ha igen, melyikük lesz a szerencsés férfiú? 

* Sollazzevoli storie di mogli gaudenti e mariti penitenti – Decameron nº 69 (1972, Aristide Massaccesi) 

Három pajzán történet fekete humorral előadva a házastársi hűtlenségről. Az első mese hősnője megcsalja a férjét, de a sógornője tetten éri. Mi a megoldás? Osztozkodás a szeretőn. A második mesében a kéjvágyó pap kihasználja egy asszony szorult helyzetét, de végül meztelenül csapdába esik, ahonnan csak férfiassága elvesztése árán menekülhet meg. A harmadik mese szerelmes férfi hőse nőnek öltözik, és cselédnek szegődik kedveséhez, hogy a lehető legközelebb legyen hozzá. A férj azonban szemet vet neje új „szobalányára”… 

* ...e si salvò solo l'Aretino Pietro, con una mano davanti e l'altra dietro... (1972, Silvio Amadio) 

Madonna Violenta három lányának (Nanna, Concetta és Fiorenza) története sok csalfasággal, szerelemmel és pikantériával fűszerezve. 

* Le notti peccaminose di Pietro l'Aretino (1972, Manlio Scarpelli)

A középkori Rómában játszódó film arról szól, hogy egy fiatal lány testének ügyes áruba bocsátásával miként jut be a legmagasabb körökbe. A cím megtévesztő, Pietro Aretinónak (1492–1556) ugyanis semmi köze a történethez. 

* Fiorina la vacca (1972, Vittorio De Sisti) 

A XVI. században játszódó történet cselekményszálait egy Fiorina nevű tehén köti össze, amely gazdától gazdáig vándorol, és mindenhol megváltoztatja a tulajdonosok életét. Egy kisebb szerepben a még kezdő Ornella Muti látható. 

* Decamerone proibito (1972, Carlo Infascelli) 

A Boccaccio elbeszélései alapján készült vígjáték fiatal főszereplője, Ferruccio szerzetesnek áll, egy firenzei hölgy azonban kiveti rá a hálóját. Közben két festő, Bruno és Romanello élvezik szeretőik kegyeit, sőt az apát úr sem veti meg a testi örömöket. A szereplők útja egy magányos házban keresztezi egymást, és úgy tűnik, Ferruccio számára rosszul fog végződni a tervezett bujálkodás…

* Decameron proibitissimo – Boccaccio mio statte zitto... (1972, Marino Girolami) 

Hat Boccaccio-mese elevenedik meg: Pasquale atya, Guidobaldo, Domenico atya, Brunetta, Rinaldo és Agilulfo története. 

* La bella Antonia, prima monica e poi dimonia (1972, Mariano Laurenti) 

Az erotikus komédia hősnője, a szépséges Antonia nem mehet feleségül Folcóhoz, mert fösvény édesapja nem ad vele hozományt. A leányzó ezért kolostorba vonul, szépsége azonban a papok figyelmét sem kerüli el. A végén persze a szerelmesek mégis egymáséi lesznek. 

* Le mille e una notte all'italiana (1972, Carlo Infascelli)

Két jó barát, William és Gasparo – az egyik költő, a másik szobrász – leginkább a nők elcsábításának művészei. Legutóbbi hódításaik rosszul is végződhetnének, hőseinket azonban nem hagyja el a szerencséjük, mivel a felszarvazott férjek készek elhinni, hogy asszonyaik valójában hűségesek voltak hozzájuk… 

* Novelle galeotte d'amore (1972, Antonio Margheriti) 

A négy epizódból (A kölcsön, A rozsda, A zsinór, Visszatérés a keresztes háborúból) álló film leginkább arról nevezetes, hogy rendezője csupán kényszerből vállalta. Margheriti állítólag igyekezett kerülni az öncélú meztelenséget a filmjeiben, ezúttal azonban engednie kellett, ráadásul igen szerény költségvetésből kellett tető alá hoznia a produkciót. 

* Decameron '300 (1972, Mauro Stefani) 

Giovanni Attelano úr szeretné, ha fiának benőne a feje lágya, ezért elhatározza, hogy megházasítja. Rampladi úr lánya, Firdalba tűnik a legmegfelelőbb menyasszonyjelöltnek. Attelano úr tekintélyes summát helyez kilátásba, amennyiben Firdalba valóban szűzen áll az oltár elé. No de ezt nem elég csak megígérni, ezért az esküvő napján egy orvos is jelen van, hogy ellenőrizze, a menyasszony vajon állta-e a szavát… 

* Metti lo diavolo tuo ne lo mio inferno (1972, Bitto Albertini) 

Az aranyifjú Ricciardetto nagy vágya, hogy ágyba vigye Montelupone polgármesterének feleségét. Az asszonyka nem is ellenzi a dolgot, hősünket ennek ellenére rajta kapják, elfogják és halálra ítélik. Komédiáról lévén szó, minden jó, ha jó a vége… 

* Racconti proibiti... di niente vestiti (1972, Brunello Rondi) 

VI. Sándor pápa (1431–1503) korában járunk. A festő és költő Lorenzo del Cambio egyik barátja fiának elmond egy történetet, hogy beavassa őt a szexualitás titkaiba. A fiatalember igencsak megszívleli a hallottakat, és a mesterétől ellopott pápai okmánynak köszönhetően egy zárda falain belülre jut, a férfiaktól elzártan élő apácák közé… 

* I racconti romani di una ex novizia (1972, Pino Tosini) 

Egy fogoly azzal szeretné felvidítani rabtársait, hogy elmond nekik egy olyan pikáns történetet, amellyel állítólag annak idején Pietro Aretino magát X. Leó pápát szórakoztatta. A történet hősnője, Nanna elhivatottsággal telve lépi át a kolostor küszöbét, ahonnan szüzessége és hite nélkül távozik. Édesanyja segít neki férjhez menni, és a jövendőbelit sikerül meggyőzni Nanna érintetlenségéről. Az asszonyka azonban egy nap tudomást szerez arról, hogy férje egy orgiára készülődik a barátaival…

* L'Aretino nei suoi ragionamenti... sulle cortigiane le maritate... e i cornuti contenti (1972, Enrico Bomba) 

Madonna Volante útnak indul, hogy felkeresse rég nem látott lányait, Armidát, Lorenzát és Vannát. Útba ejti egyik barátnőjét is, akitől sok mindent megtud a gyermekeiről… 

* Fratello homo sorella bona (1973, Mario Sequi) 

A zsarnoki apa férjhez akarja kényszeríteni a lányát, aki inkább kolostorba vonul a kényszerű házasság elől. A városka utcáit járó, adománygyűjtő szerzetesek egyike beleszeret a lányba… Mario Sequi filmjének címe és a cselekmény egynémely motívuma Franco Zeffirelli akkoriban aktuális világhírű alkotására (Fratello sole sorella luna: Napfivér, Holdnővér) utal, a hangsúly azonban a meztelenkedésen és a komikumon van. 

* Beffe, licenze et amori del Decamerone segreto (1973, Walter Pisani) 

Cecco Angiolieri, a széltoló trubadúr szerelmi hódításainak története: hősünk csupa megközelíthetetlennek hitt hölgyet vett le a lábáról: apácákat, nemesasszonyokat, férjezett nőket. 

* ...e continuavano a mettere lo diavolo ne lo inferno (1973, Bitto Albertini) 

Két középkori szerencselovag, Ricciardo és Marzuccio kalandjainak története. A nemesi címhez és vagyonhoz vezető út megannyi szépasszony ágyán keresztül vezet, hőseink azonban mindig derekasan helyt állnak, sorsuk tehát megérdemelten fordul jóra. 

* Fra' Tazio da Velletri (1973, Romano Gastaldi és Aristide Massaccesi) 

A filmet eredetileg Joe D’Amato (alias Aristide Massaccesi) rendezte volna, de összekülönbözött a producerrel, és otthagyta a produkciót. Az opusz mintegy kétharmadát Romano Scandariato rendezte Romano Gastaldi művésznéven. A történet főhőse, Fra' Tazio da Velletri csodatevő hírében áll, aki azonban különleges képességeit arra is felhasználja, hogy megszerezze magának a kívánatos nőket…

* Le mille e una notte di Boccaccio a Canterbury – Novelle licenziose di vergini vogliose (1973, Michael Wotruba) 

Boccaccio ezúttal Dante nyomdokain jár: az író egyszer azt álmodja, hogy a pokolba jutott, ahol különféle emberek történetét ismerheti meg. Például két nőét és két férfiét, akik tudtukon kívül párt cseréltek; a szerzetesét, aki a tehetetlen férj helyett elégíti ki annak feleségét; a kereskedőét, aki unokaöccsét a felesége gondjaira bízza, ám az asszony a háztartás helyett a szex titkaiba vezeti be az ifjút; a homoszexuális férjét, akinek felesége szerelmi szolgálatokat kíván hallgatásáért cserébe, és a naiv férjét, aki feleségét az ártalmatlannak látszó zenetanárra bízza… 

* I racconti di Viterbury – Le più allegre storie del '300 (1973, Mario Caiano) 

Hét pikáns történet Boccaccio és Chaucer stílusában. A kerettörténet egy mosodában játszódik, ahol az asszonyok egymást szórakoztatják a meséléssel. Mondani sem kéne tehát, hogy olyan elbeszéléseket hallunk, melyek hiszékeny férfiakról és okos nőkről szólnak. 

* I giochi proibiti dell'Aretino Pietro (1973, Piero Regnoli) 

Négy asszony – Angelica, Lisa, Violetta és Bettina – bíróság elé kerül. A vád mindannyiuk esetében házasságtörés. A bíró természetesen a vádlottak szájából is hallani szeretné, hogy mi történt… 

* Storie scellerate (1973, Sergio Citti) 

1850-ben egy római börtönben két jómadár, Bernardino és Mamonne a kivégzésére vár. Életük utolsó óráit történetek mesélésével ütik agyon. A négy pikáns elbeszélés férfi hősei egyaránt férfiasságuk elveszítésével fizetnek buja vágyaikért…

ROBIN ASKWITH

Robin Askwith (Egyesült Királyság, Anglia, Southport, 1950. október 12.) angol színész az 1960-as évek végétől filmez. Különféle könnyed szexvígjátékokban nyújtott alakításainak köszönhetően az 1970-es években a brit fiatalok egyik kedvencének számított. Állítólag nincs még egy brit színész, akinek csupasz hátsóját annyiszor láthatta a közönség az 1970-es években, mint Robinét. Az új évezredben Askwith gyakran vállal színpadi szerepeket. Kétszer nősült, mindkét feleségétől (Leonie Mellinger, Mary Wilson) elvált. 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Robin gyerekkorában átesett a paralízisen. Felgyógyulása után amolyan pajkos csínytevő lett belőle. Rickmansworthben folytatta tanulmányait, ahol különféle iskolai rendezvényeken dobosként lépett fel. Miután tréfából kísérletet tett egy postahivatal kirablására, kicsapták az iskolából, de szerencsére ennyivel meg is úszta a dolgot. Egy ügynök segítségével reklámszerződésekhez jutott, egy 1967-es margarinreklámját például a még pályakezdő Ridley Scott rendezte. Egy reklámban látta meg őt a brit filmes új hullám, a free cinema egyik kiválósága, Lindsay Anderson, aki kisebb szerepet bízott rá az angol iskolarendszert bíráló Ha… (1968) című drámájában, amely nagy feltűnést keltett. Ezt követően újabb, de többnyire még mindig kicsiny szerepeket kapott különféle mozifilmekben és tévés produkciókban. Pier Paolo Pasolini Canterbury mesék (1972) című Geoffrey Chaucer-adaptációjában az életvidám Rufust alakította, aki a bordélyban több menetre is befizet, majd az emeletről levizeli az álszent egybegyűlteket, ám a halál rövidesen elragadja. 

Kultuszfilmek 

A nagy áttörést a Magyarországon nem játszott Cool It Carol! (1970), Pete Walker alkotása hozta meg Robin számára. A megtörtént eset alapján készült film egy fiatal párról szól: Joe és Carol a szebb jövő reményében költöznek Londonba, de végül a szexiparban kötnek ki. A humort sem nélkülöző produkció tetszett ugyan a közönségnek, ellenben a kritikusok többsége lesújtóan értékelte, „trágár”-nak találta. Robin előtt viszont megnyílt az út a csúcs felé: specialitása lett a komédia, és mivel a Cool It Carol!-ban gátlástalanul mutogatta csupasz hátsóját, ezt az attrakciót számos későbbi filmjében is elvárták tőle. Erre leginkább a négyrészes Confessions... című sorozatban adódott számtalan lehetőség, amelyben tulajdonképpen az Amerikai pite-filmek előfutárát tisztelhetjük. Robin játszotta Timothy Lea-t, aki különféle pikáns kalandokba bonyolódik. Eredetileg nem rá gondoltak az alkotók, Richard Beckinsale, Richard O'Sullivan, Nicky Henson és Dennis Waterman azonban visszautasították a felkérést. Mindjárt az első rész, az Egy ablaktisztító vallomásai (Confessions of a Window Cleaner) nagy sikernek bizonyult, 1974 legnépszerűbb brit filmje volt. A szexjeleneteket háromféle változatban vették fel: a hazai piac igényeinek megfelelően teljesen meztelenül, a külföldi forgalmazás számára készült képsorokon Robin alsóneműt vagy nadrágot viselt, a rhodesiai és dél-afrikai verzióhoz pedig teljesen felöltözött. A folytatások is igen jól futottak a mozikban, aminek eredményeként Robin egy kislemezt is készíthetett Confessions címmel. Szó volt arról, hogy a sorozat hatrészessé bővül, de két tervezett epizód, a Confessions of a Plumber’s Mate és a Confessions of a Private Soldier végül nem valósult meg, bár az utóbbit állítólag már maga Askwith rendezhette volna. 

Egyéb filmszerepek 

Askwith nem túl nagy igényű, de a maguk idejében sikeres vígjátékai közül a magyar közönség is láthatta a Csak semmi szexet, kérem! Angolok vagyunk (1973) és a Folytassák, lányok! (1973) című filmeket, illetve Henry Melville kisregényének igényes filmváltozatát, a Bartleby (1970) című drámát. A Folytassák, lányok!-ban való szereplés annak volt köszönhető, hogy Askwith együtt dolgozott Gerald Thomas rendezővel a Bless This House (1972) című tévésorozat moziverziójában, ahol a Folytassa!-széria egyik állandó színésze, Sid James volt az egyik partnere. Állítólag a kollégák később nem örültek a konkurenciának minősülő Confessions-filmek sikerének, ezért Askwith végül nem lett a Folytassa!-sorozat visszatérő szereplője. A Four Dimensions of Greta (1972) című szexkomédiát ismét Pete Walker rendezte. Az opusz érdekessége, hogy eredetileg három dimenzióban készült. Kultuszfilmnek számít a Horror kórház (1972), amelyben Robin egy vidéki nyugalomra vágyó popsztárt alakít, aki hátborzongató (és vicces) kalandokba keveredik. Annyira tetszett neki a szerep, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a veszélyesebb jeleneteket is ő csinálja meg. Játszott a King Kong-sztori „női” változatában, a Queen Kongban (1976) is. Dino De Laurentiis viszont éppen akkoriban felügyelte az eredeti film hollywoodi remake-jét, és pert indított a konkurens Queen Kong alkotói ellen: Askwith nagy megkönnyebbülésére a rosszul sikerült produkció hamar eltűnt a mozik műsoráról, így sokan nem láthatták azt a kínos jelenetet sem, amelyben lényegében sztriptíztáncot lejt a nőstény óriásgorilla előtt. Az 1980-as években Robin színpadon játszotta Timothy Lea szerepét, mozifilmek helyett pedig inkább tévés felkéréseknek tett eleget. Első feleségével, Leonie Mellinger színésznővel is egy tévésorozat egyik epizódjának (Infedilities) forgatásán ismerkedett meg. 

A kilencvenes évektől napjainkig 

Robin Askwith az 1990-es években teljesen eltűnt a filmvászonról, a színházba járók azonban rendszeresen láthatták őt: az egykori szexakrobata még meseelőadásokban is a közönség elé lépett. A Paint It Black című darabban a Rolling Stones tragikus balesetben elhunyt egykori tagját, Brian Jonest játszotta. Jó kritikákat kapott Terry Johnson Dead Funny című drámájában nyújtott alakítása. 2007. július 18. és július 25. között a nottinghami kastélyban lépett fel a Canterbury mesék 1970-es évekbe helyezett színpadi változatának egyik szereplőjeként. A reflektorfénybe való visszatérési kísérletnek fogható fel 1999-es önéletrajzi könyve, a The Confessions of Robin Askwith, amelyben természetesen magánélete titkaiba is beavatta az olvasókat. Az új évezredben ismét tévés produkciókban bukkant fel, illetve kicsiny szerepet játszott az U–571 (2000) című sikeres háborús kalandfilmben. 2007 nyarán Málta szigetén forgatta a népszerű szappanopera, a Coronation Street című tévésorozat azon epizódjait, amelyben egy idegenvezetőt játszik. Máltától nem messze található Gozo szigete: Askwith évek óta itt él. A levitézlett sztárokkal (Daryl Hannah, Peter O'Toole, David Carradine, Michael Madsen, Patrick Bergin, Steve Guttenberg, Brigitte Nielsen) forgatott Eldorado (2012) minden idők egyik legrosszabb IMDB-s értékelését mondhatja magáénak. Ezt követően Robin különféle tévésorozatokban játszott kisebb szerepeket. 2019-ben két új mozifilmjét is bemutatják: a GrindHouse 2wo a hetvenes évek grindhouse produkcióinak hangulatát próbálja felidézni, a When the Devil Rides Out pedig Stephen King nyomdokain jár: a történet szerint egy híres horrorszerző autóbalesetet szenved, aminek következményeként magáról a Sátánról támadnak víziói. 

FILMOGRÁFIA 

* 2019: When the Devil Rides Out 

* 2019: GrindHouse 2wo 

* 2016: Baleseti sebészet (Casualty) (tévésorozat) 

* 2015: Emmerdale Farm (tévésorozat) 

* 2012: Run for Your Wife 

* 2012: Eldorado (videófilm) 

* 2011: Hollyoaks (tévésorozat) 

* 2009–2016: Benidorm (tévésorozat) 

* 2018: The Legend of Harrow Woods (videó) 

* 2007–2014: Coronation Street (tévésorozat) 

* 2004: Doktorok (Doctors) (tévésorozat, az A Lion or a Sheep című epizódban) 

* 2000: The Asylum 

* 2000: U–571 

* 2000: Sunburn (tévésorozat, a New Opportunities, Second Chances and Dominoes című epizódban)  

* 1997: EastEnders (tévésorozat) 

* 1988: Boon (tévésorozat, a Peacemaker című epizódban) 

* 1984–1985: Bottle Boys (tévésorozat, 13 epizódban) 

* 1983: BBC Play of the Month (tévésorozat, az Infidelities című epizódban) 

* 1983: Stagg's Night (rövidfilm) 

* 1982: Britannia gyógyintézet (Britannia Hospital) 

* 1978: Let's Get Laid 

* 1977: Confessions from a Holiday Camp 

* 1977: Szűzkeresztség (Stand Up, Virgin Soldiers) 

* 1976: Queen Kong 

* 1976: Confessions of a Driving Instructor 

* 1975: Closed Up-Tight 

* 1975: The Hostages 

* 1975: Confessions of a Pop Performer 

* 1975: Public Eye (tévésorozat, a How About a Cup of Tea? című epizódban) 

* 1974: Egy ablaktisztító vallomásai (Confessions of a Window Cleaner) 

* 1973: Folytassák, lányok! (Carry on Girls) 

* 1973: Csak semmi szexet, kérem! Angolok vagyunk (No Sex Please: We're British) 

* 1973–1975: Beryl's Lot (tévésorozat, 14 epizódban) 

* 1972: Horror kórház (Horror Hospital) 

* 1972: Hide and Seek 

* 1972: The Flesh and Blood Show 

* 1972: Bless This House 

* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury) (Robin Asquith néven) 

* 1972: All Coppers Are… 

* 1972: The Main Chance (tévésorozat, a The Killing Ground című epizódban) 

* 1972: Four Dimensions of Greta 

* 1972: Tower of Evil 

* 1972: Bless This House (tévésorozat, az A Touch of the Unknown című epizódban) 

* 1971: Dixon of Dock Green (tévésorozat, a Wingy című epizódban) 

* 1971: Cárok végnapjai (Nicholas and Alexandra) (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 1971: Please Sir! (tévésorozat, az A. W. O. L. című epizódban) 

* 1971: The Fenn Street Gang (tévésorozat, a Meet the Wizzard című epizódban) 

* 1971: Father Dear Father (tévésorozat, a The Life of the Party című epizódban) 

* 1971: On the House (tévésorozat, 6 epizódban) 

* 1971: The Misfit (tévésorozat, az On the New Establishment című epizódban) 

* 1970: Scramble 

* 1970: Cool It Carol! 

* 1970: Bartleby 

* 1970: Menace (tévésorozat, a Trespasser című epizódban) 

* 1970: Here Come the Double Deckers! (tévésorozat, a The Go-Karters című epizódban) 

* 1970: The Borderers (tévésorozat, a The Quicksalver című epizódban) 

* 1969: Hans Brinker (tévéfilm) 

* 1969: ITV Saturday Night Theatre (tévésorozat, a The Full Ceddar című epizódban) 

* 1969: Szellemes nyomozók (Randall and Hopkirk – Deceased) (tévésorozat) 

* 1969: Nagy Alfréd (Alfred the Great) (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 1969: Banditák hálójában (Otley) 

* 1968: Ha… (If….) 

* 1968: Scene (tévésorozat, a The Last Bus című epizódban)