GIORGIO CATALDI

Giorgio Cataldi olasz amatőr színész Pier Paolo Pasolini egyik barátja volt. Játszott a rendező utolsó filmjében, színészi karrierje azonban Pasolini halála után lényegében véget is ért. 1976-ban kapott még ugyan egy másik filmszerepet, de ezt követően visszatért a polgári életbe. 

KARRIERTÖRTÉNET 

Giorgio Cataldi életéről kevés információ található a világhálón. 1935-ben született. Feltehetően már elhunyt, hiszen első filmszerepe idején (1975-ben) már negyvenéves volt. Egyes források szerint fiatalkorában melegprostituáltként is dolgozott. A hatvanas évek elején ismerkedett meg Pasolinivel, aki éppen első játékfilmjét, A csórót (1961) forgatta Róma külvárosaiban. A rendező kisebb szerepet ajánlott Cataldinak (más források szerint viszont a címszerepre szemelte ki!), aki akkoriban eladóként dolgozott egy férfiruházati üzletben. Giorgio személyes okokból nem fogadta el a felkérést, ám összebarátkozott Pasolinivel. (Bennfentesek úgy tudják, a forgatás idején börtönben volt. Pasolini újdonsült barátja tiszteletére a Cataldi nevet adta a film egyik szereplőjének.) A direktor nem haragudott meg a visszautasítás miatt, és 1975-ben újra filmezni hívta Cataldit: a Salò, avagy Szodoma 120 napja című utolsó alkotásában a Püspök szerepét szánta neki. Giorgio ezúttal igent mondott, noha egyértelműen negatív szerepről volt szó. A Püspök ugyanis éppoly kegyetlen és perverz, mint a három másik uraság: testvére, a Herceg (Paolo Bonacelli), a Bíró (Uberto Paolo Quintavalle) és az Elnök (Aldo Valletti). A négy főszereplőt Pasolini szinkronizáltatta, noha Bonacelli hivatásos színész volt: a Cataldi által alakított Püspök Giorgio Caproni költő hangján szólal meg a filmben. Pasolini állítólag azért döntött a szinkron mellett, mert Cataldi és Aldo Valletti szövegmondása és szövegtudása nem volt megfelelő, szavakat, sőt teljes mondatokat is elfelejtettek. 

Visszaemlékezések szerint Cataldi a forgatáson éppoly félelmet keltő figura volt, ahogyan a szerepe megkívánta, éppen ezért a fiatal amatőrök egyszerre tisztelték és féltek is tőle. Személyisége agresszív vonásainak egyfajta ellenpontját jelentette smaragdzöld szeme, ámbár tekintete inkább jeges volt, semmint barátságosan meleg. Az utolsó esküvői jelenetet követő nászéjszakai képsorban meztelenül látható, amint éppen análisan közösül testőrével-férjével, a csődör Guido Gallettivel. A hetvenes évek közepén ez a homoszexualitást nyíltan ábrázoló jelenet különösen nagy felháborodást váltott ki – akárcsak a film egésze –, ezért bizonyos változatokból kihagyták vagy jelentősen megrövidítették. Homoszexualitás ide vagy oda, Hélène Surgère emlékei szerint Giorgio valóságos nőfaló volt a forgatáson, szinte minden nagykorú színésznőnél próbálkozott. A film párizsi díszbemutatóján Cataldi is megjelent. A Salò körüli viharok nem használtak a filmszínészi terveinek, ráadásul Pasolini halálával nemcsak a jó barátját, hanem a pártfogóját is elveszítette. A következő évben még egy filmszerepet kapott az erotikus alkotásairól és vígjátékairól ismert Mino Guerrini Ragazza alla pari (1976) című komédiájában, amelyben a szexis Gloria Guida játszotta a főszerepet. Cataldi egy kéjsóvár politikust alakított, akit persze nem hagynak hidegen a hősnő bájai. Guerrini opuszát követően nem kapott újabb filmajánlatokat, ezért visszatért eredeti foglalkozásához. Későbbi életéről nem állnak rendelkezésre információk. 

FILMOGRÁFIA 

* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma) 

* 1976: Ragazza alla pari