Pasolini

Pasolini

2013. november 2., szombat

PAOLO BONACELLI

Paolo Bonacelli (Olaszország, Róma, 1939. február 28.) olasz színész az olasz Wikipédia szerint Civita Castellanában született. (Az on-line enciklopédia sokáig 1937-es születési dátumot adott meg, de ezt azóta az IMDB-vel összhangban 1939-re változtatták, az eltérő születési hely azonban megmaradt.) Az 1960-as évek közepétől folyamatosan filmez, ennek ellenére elsősorban színpadi színésznek tartja magát. Filmen többnyire karakterszerepeket játszott széles műfaji skálán, színházban gyakrabban osztottak rá főszerepeket. Az 1970-es évek három híres-hírhedt alkotásában is fontos szerephez jutott: Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975), Éjféli expressz (1978), Caligula (1979).


KARRIERTÖRTÉNET
A színpadi színész
Paolo Bonacelli a római Silvio D’Amico Színházművészeti Akadémián szerzett diplomát. Először Vittorio Gassman rendezésében lépett színpadra Luigi Pirandello Ma este improvizálunk című darabjában. Ezután a genovai Teatro Stabile következett, ahol Jean-Paul Sartre Az ördög és a jóisten című művében láthatta a közönség, az előadást Luigi Squarzina rendezte. Bonacelli és Carlotta Barilli színésznő közösen alapították meg Rómában a Compagnia del Porcospino nevű társulatot, amelynek repertoárja nagy tetszést aratott a közönség körében. Az 1980-as években Bonacellit már egyértelműen az olasz színházi világ nagy egyéniségei között emlegették. Emlékezetes alakításokat nyújtott olyan darabokban, mint például a Goncsarov-mű motívumai alapján született Oblomov álma, amelyet 1986-ban Beppe Navello rendezett, a Proserpina megerőszakolása, melyet szintén 1986-ban Guido De Monticelli vitt színre, a Senki földje Harold Pintertől 1994-ben (a rendező ismét De Monticelli volt), továbbá Niccolò Machiavelli népszerű darabja, a Mandragóra 1996-ból. Az új évezredben klasszikus szerzők műveiben játszott: 2007-ben Shakespeare IV. Henrikjében állt színpadra, 2010-ben pedig A képzelt beteg című Molière-komédiában szórakoztatta a publikumot. Színészi technikáját illetően Bonacelli az átlényegülés híve: szerinte ha a színész belülről azonosulni tud az eljátszandó figurával, a szövegtanulás is sokkal könnyebb, ugyanakkor főleg filmszerepek esetében előfordul, hogy az előre megírt szöveg egyáltalán nem illik a figurához, vagyis bizonyos határokig az improvizációt sem veti el. 


A filmszínész
Paolo Bonacelli első filmszerepét Mario Mattiolitól kapta 1964-ben a Cadavere per signora című vígjátékban. A női főszerepet Sylva Koscina alakította. Bonacelli kezdetben kicsiny szerepeket játszott az akkoriban divatos filmekben, népszerű kollégák (Gassman, Ugo Tognazzi, Nino Manfredi, Gina Lollobrigida és mások) partnereként. Ebből a korszakából a magyar mozikba is eljutott két komédia, a Belfegor a pokolból (1966) és a Hétszer hét (1968). Szinte pályakezdésétől kezdve folyamatosan foglalkoztatta a televízió: 1972-ben például Rorlund szerepét játszotta Henrik Ibsen A társadalom támaszai című drámájának tévéváltozatában. Az 1970-es években egyre több és egyre nagyobb szerepeket kapott a filmvásznon, és tehetségét a legkülönbözőbb műfajú filmekben mutathatta meg. Liliana Cavani Bennet professzor szerepét bízta rá a Milarepa (1974) című misztikus filmjében, melynek főszerepét Balázsovits Lajos alakította. Évtizedekkel korábban a magyar mozikban is sikert aratott Yannick Andréi Túl a félelmen (1975) című izgalmas bűnügyi filmje, amelyben egy tisztes ingatlanügynök felesége és gyermeke veszedelmes bűnözők fogságába kerül. A férfi kénytelen együttműködni a rendőrséggel, de minden lépést meg kell fontolni, mert bármilyen apró melléfogás a túszok életébe kerülhet. Pier Paolo Pasolini hírhedt filmjében, a Salò, avagy Szodoma 120 napjában (1975) Bonacelli a perverz hatalmasságok egyikét, a Herceget alakította. Hátborzongató volt abban a jelenetben, amikor eltorzult arccal üvölt rá az egyik fogoly lányra, aki vonakodik az emberi ürülék elfogyasztásától: „Mangia! Mangia!” (Egyél! Egyél!) Pasolini állítólag igen elégedett volt Bonacellivel, és további közös filmeket tervezett vele. „Az lehettem volna neki, mint Mastroianni Fellininek” – nyilatkozta évtizedekkel később a színész, ám Pasolini brutális meggyilkolása meghiúsította a további együttműködést.


Francesco Rosi Kiváló holttestek (1976) című politikai krimijében Bonacelli dr. Maxia alakját keltette életre. Rosi másik híres alkotása, a Krisztus megállt Ebolinál (1979) egyik fontos szerepére is meghívta a színészt. A két film között Bonacelli játszott Ugo Tognazzi Cattivi pensieri (1976) című erotikus tragikomédiájában is, amelynek természetesen maga Tognazzi volt a főszereplője. Az erotikát a korszak egyik olasz szexszimbóluma, Edwige Fenech buja bájai képviselték, de hogy a női nézők is kapjanak valamit, a daliás férfi epizodista, Luc Meranda is vállalta a meztelen szereplést. Mauro Bolognini egyszer azt nyilatkozta, hogy Pasolini egyik irodalmi kritikája hívta fel a figyelmét Gaetano Carlo Chelli A Ferramonti-örökség című 1884-ben megjelent regényére, amelyből 1976-ban pályafutása egyik legjelentősebb filmjét forgatta. A történet kulcsfigurája a szépséges Irene (Dominique Sanda), aki a címbeli mesés vagyon megszerzése érdekében behálózza a Ferramonti család minden tagját, sőt női bájait is a cél szolgálatába állítja. A Ferramonti-örökség érzékletes képet fest a XIX. századi olasz polgárság világáról, ahol minden cselekedet indítéka, mozgatórugója és célja a pénz. Bonacelli a Ferramonti lány (Adriana Asti) ügyvéd férjét játszotta. Alakítására felfigyelt a neves brit rendező, Alan Parker, aki az Éjféli expressz (1978) című új filmjéhez keresett egy kék szemű színészt Rifki, a besúgó szerepére. Két próbafelvételt készített Bonacellivel, és végül őt választotta. A megtörtént eset alapján készült film a török igazságszolgáltatást bírálta, és nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. Forgatókönyvírója, Oliver Stone később az amerikai filmművészet egyik termékeny rendezőjévé nőtte ki magát. 


Több éven át, zajos botrányok kíséretében forgatták Tinto Brass Caligula (1979) című filmjét, amely a harmadik római császár élettörténetét dolgozta fel, bőségesen adagolva a szexet és a vért. A nemzetközi sztárparádéban (Malcolm McDowell, Helen Mirren, Peter O'Toole, John Gielgud, Teresa Ann Savoy) Bonacelli játszotta Caligula testőrparancsnokát, Cassius Chaereát: a figura a történet végkifejletében jutott kulcsszerephez. Georges Lautner Szabadlábon Velencében (1980) című bohókás komédiájában Jean-Paul Belmondo egyik ellenfeleként tűnt fel a mozivásznon. Megtiszteltetés volt Michelangelo Antonioni felkérése: a Mester a videotechnikával kísérletező kamaradrámája, Az oberwaldi titok (1981) egyik fontos szerepét osztotta Bonacellire, a két főszerepet Monica Vitti és Franco Branciaroli játszotta. Marco Bellocchio Pirandello-adaptációjában, a IV. Henrikben Bonacelli Belcredit alakította a címszereplő Marcello Mastroianni mellett. Roberto Benigni és Massimo Troisi közös „gyermeke” a Nincs más hátra, mint a sírás (1984) című komédia, melynek ők voltak a forgatókönyvírói (Giuseppe Bertoluccival), a rendezői és főszereplői, és Bonacellinek adták Leonardo da Vinci szerepét. Annak idején a magyar mozik is bemutatták Sergio Nasca D'Annunzio (1987) című erotikus színezetű életrajzi filmjét Robert Powell, Stefania Sandrelli, Laurent Terzieff, Teresa Ann Savoy, Sonia Petrovna és persze Bonacelli főszereplésével. Liliana Cavani sem feledkezett meg róla: Assisi Szent Ferenc apja, Pietro Bernardone szerepét bízta rá a Francesco (1989) című drámájában, melyben Mickey Rourke alakította a címszerepet. Cavani egyébként több mint húsz évvel korábban már forgatott egy (fekete-fehér) filmet ugyanerről a témáról, és a kritikusok szerint az jobban sikerült. 


Roberto Benigni Johnny Stecchino (1991) című komédiájában nyújtott alakításáért kapta meg Bonacelli az olasz filmkritikusok Ezüst Szalag-díját. Ugyanabban az évben egy papot játszott Jim Jarmusch Éjszaka a Földön (1991) című tragikomédiájában. Szerepelt a Magyarországon is népszerű tévésorozatban, A polipban, valamint a kultikus olasz horrorrendező, Dario Argento A Stendhal szindróma (1996) című alkotásában. Egyik partnere a rendező lánya, Asia Argento volt, aki szerepet adott neki első önálló rendezésében, a Scarlet Divában (2000). Érdemes említést tenni a kiváló olasz közönségfilmes, Mario Monicelli Panni sporchi (1999) című vígjátékáról is. Ebben Bonacelli játszotta a Razzi család fejét, Amedeót. A família egy kis vidéki édességgyár tulajdonosa, ám a piac kihívásaival nem tud megbirkózni. A szereplőgárdában feltűnt a népszerű slágerénekes, Gianni Morandi is. Az új évezredben Bonacelli egy hollywoodi szuperprodukcióban, a Mission: Impossible III-ban (2006) kapott kisebb szerepet. Annyira kicsit, hogy jelen sorok írója nem is emlékszik arra, hogy a színész által játszott pap látható-e egyáltalán a filmben. Annál nagyobb szerep jutott viszont annak a papnak – Benedetto atyának –, akit Az amerikai (2010) című bűnügyi drámában személyesített meg. A történet főhősét, a bérgyilkos Jacket (George Clooney) következő megbízatása egy olasz kisvárosba viszi, ahol beleszeret egy helyi szépségbe, és bizalmába fogad egy papot. Jack szakmájában azonban nem szerencsés, ha valaki túlságosan közel kerül más emberekhez... Bonacelli a színház és a film mellett olykor egyéb szakmai megbízásokat is elvállalt. Például ő szinkronizálta olaszra a brit Frank Finlay-t A kulcs (1983) című erotikus filmben (rendező: Tinto Brass), és vele készült el Dumas népszerű kalandregénye, A három testőr olasz hangoskönyvverziója is. Ha a szakma nem is halmozta el díjakkal, 2008-ban a közönség szavazatai alapján Bonacelli kapta meg a Vittorio Gassmanról elnevezett életműdíjat, melyet a legkiválóbb színpadi színészeknek ítélnek oda.


FILMOGRÁFIA
* 2010: Az amerikai (The American)
* 2008: Un attimo sospesi
* 2006: Mission: Impossible III
* 2004: Tizenhárman az asztalnál (13dici a tavola)
* 2003: A. A. A. Achille
* 2003: The Accidental Detective
* 2003: Gli astronomi
* 2000: Scarlet Diva
* 1999: Panni sporchi
* 1999: Szerelmi bájital (Una furtiva lacrima)
* 1998: Meztelen félelem (Alice auf der Flucht) (tévésorozat)
* 1997: Bakunyin fia (Il figlio di Bakunin)
* 1996: Isten kegyelméből (Dio vede e provvede) (tévésorozat, a La lucciola című epizódban)
* 1996: A Stendhal szindróma (La Sindrome di Stendhal)
* 1995: Vacanze di Natale '95
* 1995: A polip (La Piovra) (tévésorozat, 7. évad)
* 1995: Vite a termine (tévéfilm)
* 1994: Tutti gli anni una volta l'anno
* 1994: A plüssmackó (L’ours en peluche)
* 1994: Charlemagne, le prince à cheval (tévésorozat, a L'empereur és a Le roi című epizódban)
* 1994: Klon
* 1994: Szerelmes ellenfelek (Nemici intimi) (tévéfilm)
* 1993: Ábrahám (Abraham) (tévéfilm)
* 1993: Mille bolle blu
* 1992: Io speriamo che me la cavo
* 1992: Il segno del comando (tévéfilm)
* 1992: Érintése: Halál (Touch and Die)
* 1991: Johnny Stecchino
* 1991: Éjszaka a Földön (Night on Earth)
* 1990: Cacciatori di navi (tévéfilm)
* 1990: Le Gorille (tévésorozat, a Le Gorille et l'Amazone című epizódban)
* 1990: Fuga dal paradiso (tévéfilm)
* 1990: Le roi de Patagonie (tévéfilm)
* 1990: Eleonora Pimentel: The Jacobean Marquise (tévéfilm)
* 1989: I Promessi sposi (tévésorozat)
* 1989: Francesco / Assisi Szent Ferenc
* 1989: La moglie ingenua e il marito malato (tévéfilm)
* 1989: Oggi ho vinto anch'io (tévéfilm)
* 1988: A Lenin-vonat (Lenin: The Train) (tévéfilm)
* 1988: Topo Galileo
* 1988: Sei delitti per Padre Brown (tévésorozat, a La scomparsa di Verri című epizódban)
* 1988: Festa di Capodanno (tévésorozat)
* 1987: Rimini Rimini
* 1987: D'Annunzio
* 1986: Un’ Isola (tévéfilm)
* 1986: Music Hall (tévéfilm)
* 1986: L’ultima mazurka (tévéfilm)
* 1985: Camorra (Un complicato intrigo di donne, vicoli e delitti)
* 1985: Mamma Ebe
* 1985: Il cavaliere, la morte e il diavolo
* 1985: Antonio Gramsci: i giorni del carcere
* 1984: Nincs más hátra, mint a sírás (Non ci resta che piangere)
* 1984: Sole nudo
* 1984: Progetto Atlantide (tévéfilm)
* 1984: IV. Henrik (Enrico IV)
* 1983: Dieci registi italiani, dieci racconti italiani (tévésorozat, az Il commissionario című epizódban)
* 1982: Il diavolo al Pontelungo (tévésorozat)
* 1982: Parole e sangue (tévéfilm)
* 1982: I Remember Nelson (tévésorozat, a Passion és a Love című epizódban)
* 1982: Delitti, amore e gelosia
* 1981: Fosca (tévéfilm)
* 1981: Calderon
* 1980: La donna in bianco (tévésorozat)
* 1980: Az oberwaldi titok (Il Mistero di Oberwald)
* 1980: Szabadlábon Velencében (Le Guignolo)
* 1980: Orient-Express (tévésorozat, az Antonella című epizódban)
* 1980: L'ospite inatteso (tévéfilm)
* 1979: Il était un musicien (a Monsieur Mascagni című epizódban)
* 1979: Caligula (Caligola)
* 1979: Krisztus megállt Ebolinál (Cristo si è fermato a Eboli)
* 1979: Jó hírek (Le Buone notizie)
* 1979: Il cappotto di Astrakan
* 1979: Il momento due (tévéfilm)
* 1979: Tre ore dopo le nozze (tévéfilm)
* 1978: Éjféli expressz (Midnight Express)
* 1978: Bovaryné (Madame Bovary) (tévésorozat)
* 1978: Ritratto di borghesia in nero
* 1977: Per questa notte
* 1976: Manon Lescaut (tévésorozat)
* 1976: Cattivi pensieri
* 1976: A Ferramonti-örökség (L’eredità Ferramonti)
* 1976: Alle origini della mafia (tévésorozat, az Omertà című epizódban)
* 1976: Kiváló holttestek (Cadaveri eccellenti)
* 1976: Al piacere di rivederla
* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)
* 1975: Túl a félelmen (Au-delà de la peur)
* 1975: Ritratto di donna velata (tévésorozat, egy epizódban)
* 1975: La banca di Monate
* 1974: Milarepa
* 1974: Anno uno
* 1974: Fatti di gente perbene
* 1974: Ho incontrato un'ombra (tévésorozat, egy epizódban)
* 1973: Giordano Bruno
* 1973: Io e lui
* 1972: A társadalom támaszai (Le colonne della società) (tévéfilm)
* 1971: Maddalena
* 1971: L’Inchiesta (tévéfilm)
* 1970: I racconti di Padre Brown (tévésorozat, a La croce azzurra című epizódban)
* 1970: Una prostituta al servizio del pubblico e in regola con le leggi dello stato
* 1970: Lady Barbara
* 1970: Lacrime d'amore
* 1968: Hétszer hét (Sette volte sette)
* 1967: A családapa (Il Padre di famiglia)
* 1966: Belfegor a pokolból (L'arcidiavolo)
* 1966: Le piacevoli notti
* 1965: Superseven chiama Cairo (nem szerepel a stáblistán)
* 1965: Antonio e Cleopatra (tévéfilm)
* 1964: La congiuntura
* 1964: I grandi camaleonti (tévésorozat)
* 1964: Cadavere per signora


DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK
Ezüst Szalag-díj
* 1992: Johnny Stecchino (legjobb férfi mellékszereplő)

David di Donatello-díj (jelölés)
* 1985: Nincs más hátra, mint a sírás (legjobb férfi mellékszereplő)

Salernói Nemzetközi Filmfesztivál
* 1994: Tutti gli anni una volta l'anno (legjobb színész)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése