Adele Cambria (Olaszország, Reggio Calabria, 1931. július 12. – Olaszország, Róma, 2015. november 5.) olasz írónő, újságírónő és színésznő az 1960-as, 1970-es évek olasz kulturális életének egyik jelentős személyisége volt. Erős baloldali beállítottság jellemezte, és a feminista mozgalom egyik aktivistájának számított. Szoros barátságot ápolt Pasolinivel, akinek néhány filmjében kisebb szerepet vállalt. A színházi világban is jól csengett a neve, 1973-ban egyik alapítója volt a kizárólag női társulattal működő római La Maddalena színháznak. 1981-ben Szerelem, forradalom címmel magyar rádiójátékot mutattak be a Gramsciról szóló írásaiból, ennek ellenére írói munkássága a magyar közönség előtt jószerivel ismeretlen. Két gyermeke született, Luciano és Agnes.
KARRIERTÖRTÉNET
Cambria a messinai egyetemen diplomázott. 1956-tól ténykedett újságíróként. A Gaetano Baldacci által alapított lap, az Il Giorno egyik első munkatársa volt, de dolgozott Mario Pannunzio lapja, az Il Mondo számára is. Írásait kedvezően fogadták az olvasók és a szakmabeliek, így idővel Cambria tekintélyes, nemzetközi hírű sajtótermékekben is publikálhatott, mint például a Paese Sera, a La Stampa, az Il Messaggero, a L’Espresso és a L’Europeo. 1969 és 1999 között a Noi donne állandó szerzői közé tartozott. 2000 és 2002 között az Il Domani della Calabria, 2003-tól a L’Unità újságírójaként dolgozott. 1963-tól a televízió is foglalkoztatta, különösen az E la Tv non creò la donna, a Trittico meridionale és a La storia del gossip című műsorainak támadt nagy visszhangja. Kiemelten foglalkozott az elmaradott Dél-Olaszország problémáival és a nők helyzetével. Az 1970-es években indított Effe című feminista magazinja az első ilyen jellegű kiadvány volt Olaszországban. Részt vett a női társulattal működő La Maddalena színház megalapításában. Itt 1975. május 25-én mutatták be a Nonostante Gramsci című művét, amelyet azóta máshol is többször színpadra vittek. Egyike volt azoknak a feministáknak, akik már a forgatási szakaszban élesen bírálták Federico Fellini A nők városa (1980) című alkotását. Erről Bikácsy Gergely így emlékezett meg a Zampano ostora című írásában: „1979 nyarán a Quotidiana Donna című harcos napilap főképpen A nők városa forgatásával foglalkozik. Feminista ideológusok támadták. Oretta Borganzoni, Adele Cambria, Frabotta, Borganzoni, Cambria, Lina Mangiacarpe, Filomena Tamburrini – mint megannyi büntető mennydörgés, nevük úgy zeng, mint az ártó káromkodás. Fellini fel akarta adni az egészet.”
Filmszínésznői karrierje elsősorban Pasolinihez kapcsolódik. Jó barátja első filmjében, A csóróban (1961) a halk szavú Nanninát alakította, aki gyermekeivel a főhős házában él. Két évvel később Pasolini Beszélgetések a szerelemről (1964) címmel dokumentumfilmet forgatott az olaszok szexuális szokásairól. Merész és úttörő vállalkozás volt ez akkoriban, egyrészt kapcsolódik az első két egész estés film – A csóró és a Mamma Róma – miliőjéhez, ugyanakkor egyfajta előtanulmánynak is tekinthető Az Élet trilógiájához. A dokumentumfilmben megkérdezettek egyike Adele Cambria volt, nem is annyira a rendezőhöz fűződő barátsága, mint inkább az akkori olasz közéletben elfoglalt helye miatt. Már az 1968-as velencei bemutatón heves vitákat váltott ki Pasolini egyik legfontosabb alkotása, a Teoréma, amelyben Cambria a második cseléd epizódszerepét játszotta. Mondani sem kell, hogy a vitákat nem annyira a film mondanivalója – a polgári társadalom felbomlásának szükségszerűsége – váltotta ki, hanem inkább az ábrázolásmódja, hiszen Pasolini merészen (de egyáltalán nem öncélúan) összekapcsolta a vallási jellegű motívumokat a szexualitás témájával. Monica Vitti főszereplésével készült a Teresa, a tolvaj (1973) című tragikomédia, amelynek egyik forgatókönyvírója – Age és Scarpelli mellett – Dacia Maraini volt, Pasolini népes baráti körének prominens tagja, Cambriához hasonlóan maga is aktív feminista, Alberto Moravia egykori élettársa és mellesleg jelentős írónő is. A filmet Vitti akkori élettársa, az Antonioni-filmek operatőrje, Carlo Di Palma rendezte.
BIBLIOGRÁFIA
* 1966: Maria Josè
* 1974: Dopo Didone
* 1976: Amore come rivoluzione – La risposta alle lettere dal carcere di Antonio Gramsci
* 1978: In principio era Marx
* 1981: Il Lenin delle donne
* 1984: L'Italia segreta delle donne
* 1984: Nudo di donna con rovine Pellicanolibri
* 1995: L'amore è cieco
* 1997: Tu volevi un figlio carabiniere
* 1997: Isabella. La triste storia di Isabella Morra
* 2000: Storia d'amore e schiavitù
* 2010: Nove dimissioni e mezzo
* 2012: Istanbul. Il doppio viaggio
* 2012: In viaggio con la Zia
FILMOGRÁFIA
* 1961: A csóró (Accattone)
* 1964: Szerelmi cselszövések / Beszélgetések a szerelemről / Szerelmi gyűlések (Comizi d’Amore) (dokumentumfilm)
* 1968: Teoréma (Teorema)
* 1973: Teresa, a tolvaj (Teresa la ladra)
* 2010: L'incantatore di serpenti, la vita senza freno di Gian Carlo Fusco (dokumentumfilm)
* 2017: Lievito madre: Le ragazze del secolo scorso (dokumentumfilm)
