Pasolini

Pasolini

2012. szeptember 30., vasárnap

ELSA MORANTE

Elsa Morante (Olaszország, Róma, 1912. augusztus 18. – Róma, 1985. november 25.) olasz írónő, költőnő, esszéista és műfordító az 1945 utáni olasz irodalom egyik meghatározó alakja volt. Erősen kötődött a szülővárosához, melyet a második világháború idején kényszerűségből hagyott el egy időre férjével, Alberto Moraviával. Bár termékeny alkotó volt, mégis több éves szünetekkel jelentek meg a művei, sőt némelyik el sem jutott a közönséghez, mert Morante megsemmisítette. Magyarországon főleg az Arturo szigete és A történelem című regényei által ismert. Egyik közeli barátja volt Pier Paolo Pasolini, akinek A csóró (1961) című első játékfilmjében kicsiny szerepet játszott. Barátságuknak az 1970-es évek első felében véget vetettek: Pasolini úgy vélte, Morante nem volt elég empatikus akkor, amikor a rendező mély szerelmi bánatot élt át felfedezettje, Ninetto Davoli nősülése miatt, Morante pedig rossz néven vette Pasolini negatív kritikáját A történelemről.


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Elsa Morante a római via Felice Anerio 7. szám alatt született egy törvénytelen szerelem gyümölcseként. Édesanyja egy zsidó származású modenai tanárnő, Irma Poggibonsi, apja egy postai alkalmazott, Francesco Lo Monaco. A férj, Augusto Morante valószínűleg megbocsátotta Irma hűtlenségét, hiszen saját gyermekének ismerte el Elsát. Morante úr egy javítóintézet vezetője volt, Elsa ennek közelében nevelkedett két fivérével, Aldóval és Marcellóval (1916–2005), illetve húgával, Mariával. (Marcello később szintén íróként szerzett nevet magának az olasz kulturális életben.) Volt egy bátyja is, Mario, a fiú azonban még csecsemőkorában meghalt. Elsa már kislányként szívesen írogatott: mondókákat, verseket és novellákat vetett papírra. Írásait 1933-tól a második világháború kitöréséig sikerült folyamatosan megjelentetnie például a Corriere dei piccoli, a Meridiano di Roma és az I diritti della scuola hasábjain. Kezdeti sikereiben nagy szerepet játszott Francesco Bruno irodalomkritikus, aki nemcsak jó tanácsokkal látta el a tehetséges lányt, hanem publikálási lehetőségekhez is juttatta őt. Morante korai írásai 1941-ben jutottak el az olvasókhoz az Il gioco segreto című gyűjteményes kötetben, melyet a milánói Garzanti Kiadó jelentetett meg.


A következő évben a torinói Einaudi Kiadó dobta piacra Elsa mesekönyvét Le bellissime avventure di Caterì dalla Trecciolina e altre storie címmel, melyhez az illusztrációkat maga a szerző rajzolta. Morante később jelentősen átírta ezt a művét: az új változat 1959-ben jelent meg Le straordinarie avventure di Caterina címmel, amely további kiadásokat is megért. A magyar olvasók 1969-ben vehették kezükbe a kötetet a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó jóvoltából. A Katerina csodálatos kalandjait ezekkel a szavakkal ajánlotta maga a szerző: „Kedves Olvasók! A fenti csodálatosan bekeretezett hajdani képen látható írónő körülbelül tizenhárom éves volt, amikor ennek a könyvnek a történetét megírta, és a szereplőket lerajzolta. Ez idő tájt nem volt még egyetlen kiadója sem. De volt két különböző nagyságú, ám egyaránt kedves macskája, továbbá egy csomó kisöccse és kishúga. Ebben az időben ők voltak egyetlen olvasói, és e kisszámú, de válogatott olvasóközönség előtt nagy sikert arattak ezek a történetek. Ennek a hajdani sikernek az emléke ad bátorságot az írónőnek ahhoz, hogy ezeket a történeteket most nektek nyújtsa át egy igazi könyvkiadónál kinyomtatott könyvben. Reméli, hogy ez a könyv tetszeni fog nektek, és elszórakoztat titeket. Barátságotok boldoggá tenné, és vigaszt nyújtana neki öregségére. Jó szórakozást kívánva maradok a ti hűséges és szerető Írónőtök.” 


Alberto Moravia 
Morante 1936-ban ismerkedett meg Alberto Moraviával. A pár 1941. április 14-én házasodott össze. A második világháború alatt zsidó származásuk miatt kénytelenek voltak elhagyni Rómát: a Latina tartományhoz tartozó Fondi városában találtak menedéket. Önkéntes száműzetésük helyszíne később több írásukban is fontos szerepet játszott, így például Morante egyik leghíresebb regényében, A történelemben és Moravia klasszikusában, az Egy asszony meg a lányában. A háborút követően Alberto és Elsa rövid idő alatt az olasz irodalmi élet élvonalába került, közeli barátaik közé tartozott például Pier Paolo Pasolini, Umberto Saba, Attilio Bertolucci, Giorgio Bassani, Sandro Penna és Enzo Siciliano. Morante a háború vége felé kezdte el olaszra fordítani Katherine Mansfield (1888–1923) naplóját. Az új-zélandi írónő hatása néhány későbbi művében egyértelműen megfigyelhető. A Moravia házaspár az 1940-es évek második felében megismerkedett William Weaver amerikai fordítóval, aki segített őket bevezetni az amerikai könyvpiacra. (Weaver fordította először angol nyelvre Pasolini néhány versét is.)


Morante 1948-ban publikálta első regényét – Menzogna e sortilegio –, amelyen még a háború befejezése előtt dolgozni kezdett. A mű még ugyanabban az évben megkapta a rangos Viareggio-díjat, megosztva Aldo Palazzeschi I fratelli Cuccoli című művével. 1951-ben jelent meg az Egyesült Államokban a Menzogna e sortilegio angol fordítása, a House of Liars, ám sokan – maga a szerző is – úgy vélték, hogy nem sikerült túl jól. Az írónő 1957-ben jelentkezett egy újabb regénnyel: a L'isola di Arturo (Arturo szigete) megkapta a legtekintélyesebb olasz irodalmi díjat, a Stregát. A könyvet öt évvel később filmesítette meg az akkoriban még nem túl ismert Damiano Damiani rendező. (Damiani később a Franco Nero főszereplésével forgatott politikai krimijeivel vált nemzetközi hírű alkotóvá: Mint a bagoly nappal, 1968; Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, 1971; A vizsgálat lezárult, felejtse el!, 1971; Miért ölnek meg egy bírót?, 1975.) 1958-ban jelent meg Morante Alibi című verseskötete, amely 16 költeményt tartalmaz. Ebben az időszakban egyébként viszonylag sokat írt, számos művét azonban megsemmisítette. 1961-ben elvált Alberto Moraviától. 


Az utolsó 25 év 
Válása után Morante az írásnak szentelte magát. Ez idő tájt születtek azok a munkái, melyek 1968-ban Il mondo salvato dai ragazzini e altri poemi összefoglaló címmel jelentek meg. Versek, dalok és prózai szövegek sajátos egyvelegéről van szó, az írások némelyike Morante szerelméhez, Bill Morrow New York-i festőhöz (1936–1962) szólt: a férfi 26 éves korában öngyilkosságot követett el. Öt évvel az Il mondo salvato dai ragazzini e altri poemi publikálása előtt, 1963-ban vehették kezükbe az irodalomkedvelők Morante második novellaválogatását: a Lo scialle andaluso 1935 és 1951 között írt történeteket tartalmaz. Elsa sokat dolgozott a Senza i conforti della religione című művén, de végül sosem fejezte be, és nem hozta nyilvánosságra. 1974-ben kiadott regénye, a La Storia (A történelem) nagy nemzetközi sikert aratott, ámbár heves vitákat is kiváltott: a régi barát, Pasolini is negatívan nyilatkozott róla. A történet főhőse egy zsidó származású calabriai tanítónő, Ida (alighanem Morante édesanyja lehetett a figura modellje), aki a XX. század történelmének legnehezebb időszakában, a fasizmus korában marad magára: fia, Nino a fasiszta eszmékkel szimpatizál, Idát pedig teherbe ejti egy náci katona. 


A regényből Luigi Comencini forgatott tévéfilmet 1986-ban Claudia Cardinale főszereplésével. (2009-ben Gioberto Pignatelli forgatott egy újabb, az irodalmi eredetit sokkal szabadabban kezelő filmváltozatot.) Nyolc évvel A történelem után, 1982-ben került a könyvesboltokba az írónő utolsó regénye, az Aracoeli, amelyet számos irodalomkritikus egyfajta (pesszimista) összegzésnek tekint, írói munkássága jellemző témáinak és motívumainak esszenciáját látják benne. A szerző a gyermekkor meghatározó élményét hangsúlyozza, valamint a fantázia fontosságát, amely lehetőséget ad a sivár valóságból való menekülésre. 1983-ban Morante combnyaktörést szenvedett, megromlott egészségi állapota miatt öngyilkosságot kísérelt meg. A következő évben az Aracoeli megkapta a rangos francia irodalmi elismerést, a Medici-díjat. Elsa Morante 1985-ben halt meg egy sebészeti beavatkozást követő szívrohamban. 1988-ban egy kétkötetes műben jelentették meg novelláit, verseit és meséit. Rómában a róla elnevezett téren nyílt meg az Elsa Morante Kulturális Központ, és egy ostiai könyvtár is az ő nevét viseli. 


Morante és Pasolini 
Pier Paolo Pasolini 1950 januárjában édesanyjával együtt Casarsából Rómába költözött. Sikerült bekapcsolódnia a főváros kulturális életébe, nem kis nehézségek árán 1955-ben megjelenhetett végre első regénye, az Utcakölykök. Baráti körét ekkoriban a korabeli olasz irodalmi élet olyan kiválóságai alkották, mint Attilio Bertolucci, Giorgio Bassani, Sandro Penna, Paolo Volponi, Alberto Moravia és Elsa Morante. Egy másik jó barát, Enzo Siciliano így írt erről a korszakról: „Moravia és Elsa Morante mindennap házon kívül vacsorázott. Pasolininek szokásává vált velük tartani, és estéről estére hol Bassani, hol Penna, Parise, Bertolucci vagy Augusto Frassinetti csatlakozott még hozzájuk. [...] Elsa és Moravia, Bassani és Elsa örökös vitákat vívott egymással. Pier Paolo időnként váratlanul közbeavatkozott a maga ellentmondást nem tűrő és csípős, legtöbbször azonban inkább szelíden atyai megjegyzéseivel. Soha nem volt különösebben bőbeszédű; ha úgy adódott, őszintén és egyenesen a szemébe mondta az embernek, ha nem értett egyet. Másokban kedvelte a viccet, a vicces pletykálódást is.” 


Pasolini 1961-ben nehéz körülmények között forgatta első játékfilmjét, A csórót. Régi barátja, Federico Fellini cserbenhagyta a produkciót, amely végül egy másik barát, Mauro Bolognini segítségével valósulhatott meg. Más barátok is Pasolini mellé álltak: Attilio Bertolucci fia, a húszéves Bernardo volt a rendezőasszisztens, Sergio Citti a forgatókönyv megírásában segédkezett, fivére, Franco Citti pedig a címszerepet játszotta. A forgatásra rendszeresen ellátogatott Alberto Moravia. Egy másik író, Stefano D'Arrigo kisebb színészi feladott vállalt a filmben, akárcsak Elsa Morante. A börtönjelenetben Morante játssza az egyik őrizetes szöveg nélküli szerepét. Egy 1962. szeptember 19-én kelt magánlevélben az írónő meleg hangon méltatta Pasolini második játékfilmjét, a Mamma Rómát, mert „szép, nagyon költői, emberi és tragikus is, meghatódtam rajta”. Ellentmondva volt férjének és számos kritikusnak (sőt magának a rendezőnek is!), elismerően írt a címszereplő Anna Magnani csodálatos alakításáról. Pasolini két évvel később felkérte Elsát, hogy legyen segítségére a Máté evangéliuma (1964) című filmjének előkészítésében. Az írónő boldogan mondott igent, rendezőasszisztensként a szereplők és a kísérőzene kiválasztásában működött közre. Egyik fivérét is rávette a filmezésre: Marcello játssza Józsefet. (A Jánost alakító Giacomo Morante alighanem szintén az írónő rokona lehetett.) Elsa akkoriban egy rajzos verset is írt Pasolininek, a Macska formájú madrigált. A Pasolini-szakirodalom szerint a Madarak és madárkák (1966) egyik fontos szereplőjét, a hollót Morante írásai inspirálták. A Médea (1970) elkészítésében az írónő zenei konzultánsként vett részt. 


A két művész barátsága az 1970-es évek első felében ért véget. A konfliktus közvetett oka Pasolini barátja és szerelme, Ninetto Davoli volt. A fiatalember a Canterbury mesék (1972) forgatásának idején jelentette be, hogy szerelmes lett egy lányba, akit feleségül akar venni. A rendező egyáltalán nem örült a hírnek, Paolo Volponi költőnek például így írt szerelmi bánatáról: „…képtelen vagyok elfogadni ezt az irtózatos valóságot, amely nemcsak a jelent teszi tönkre, hanem fájdalmasan beárnyékolja az eltelt éveket is, amelyeket az ő szívderítő és állandó közelsége miatt legalábbis örömtelinek hittem.” Volponi megértéséről biztosította őt, akárcsak a világhírű operadíva, Maria Callas, aki a Médea (1970) óta tartozott Pasolini bizalmas barátai közé. Elsa Morante viszont nem osztotta Pasolini kétségbeesését, mert szerinte az élet természetes velejárója a szerelmi csalódás. Önzőnek nevezte barátját, ám valójában azzal feszítette túl a húrt, hogy kedvezőtlenül örökítette meg Ninetto alakját A történelem című regényében. Pasolini negatív kritikát írt a könyvről, és ez végleg véget vetett a rendező és az írónő régi barátságának. Meglehet, idővel túlléptek volna a sérelmeiken, elvégre több dolog kötötte össze őket, mint amennyi szétválasztotta, ám Pasolini brutális meggyilkolása örökre meghiúsította a békülést. 


BIBLIOGRÁFIA 
Szépirodalom 
* 1941: Il gioco segreto (elbeszélések) (Milánó, Garzanti) 
  L'uomo dagli occhiali (1936) [Magyar nyelven: A szemüveges férfi. Majtényi Zoltán fordítása. In: A bomba. Huszadik századi novellák olaszul és magyarul. Budapest, Ponte Alapítvány, 1992] 
   La nonna (1937) 
   Via dell'Angelo (1937) 
   Il gioco segreto (1937) 
   Il compagno (1938) 
   Cane (1939) 
   Una storia d'amore (1939) 
   Il cocchiere (1939) 
   Lo scolaro pallido (1939) 
   Innocenza (1939) 
   L'Anima (1939) 
   Appuntamento (1939) 
   I due zaffiri (1940) 
   La pellegrina (1940) 
   I gemelli (1940) 
   Il cavallo dell'ortolano (1940) 
   Il confessore (1940) 
   Un uomo senza carattere (1941) 
   Il barone (1941) 
   Frivolo aneddoto sulla Grazia (1941)
* 1948: Menzogna e sortilegio (regény) (Torino, Einaudi) 
* 1953: Lo scialle andaluso (elbeszélés) (1953) [Magyar nyelven: Az andalúz kendő. Brodszky Erzsébet fordítása. In: Mai olasz elbeszélők. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1969] 
* 1957: L'isola di Arturo (regény) (Torino, Einaudi) [Magyar nyelven: Arturo szigete. Dankó Éva fordítása. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1966] 
* 1963: Lo scialle andaluso (elbeszélések) (Torino, Einaudi) 
   Il ladro dei lumi (1935) 
  L'uomo dagli occhiali (1936) [Magyar nyelven: A szemüveges férfi. Majtényi Zoltán fordítása. In: A bomba. Huszadik századi novellák olaszul és magyarul. Budapest, Ponte Alapítvány, 1992] 
   La nonna (1937) 
   Via dell'Angelo (1937) 
   Il gioco segreto (1937) 
   Il compagno (1938) 
   Andurro e Esposito (1939) 
   Il cugino Venanzio (1940) 
   Un uomo senza carattere (1941) 
   Il soldato siciliano (1945) 
   Donna Amalia (1950) [Magyar nyelven: Amália asszony. In: Tükör, 1959. január] 
   Lo scialle andaluso (1951) 
* 1974: La Storia (regény) (Torino, Einaudi) [Magyar nyelven: A történelem. Zsámboki Zoltán fordítása. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1989, 2012] 
* 1982: Aracoeli (regény) (Torino, Einaudi) 
* 1988: Piccolo manifesto dei comunisti (senza classe né partito); Lettera alle Brigate rosse (Milánó, Linea d'ombra) 
* 2002: Racconti dimenticati (szerkesztő: Irene Babboni és Carlo Cecchi) (Torino, Einaudi) 
   Due sposi molto giovani 
   La vecchia 
   Il fratello maggiore 
   Il viaggio
   Il figlio 
   La signora giovane 
   Le due sorelle 
   Infanzia 
   Il gomitolo 
   Peccato originale 
   Il corriere 
   La matrigna 
   La moglie brutta 
   La moglie di Antonio 
   La lezione privata 
   Le ambiziose 
   Ricordo di un giovane poco adatto alla vita 
   Tempo di pace 
   Aneddoti infantili (12) 
   Peccati (racconto ritrovato)


Verseskötetek 
* 1958: Alibi (Milánó, Longanesi, újabb kiadások: Milánó, Garzanti, 1990; Torino, Einaudi, 2004) 
* 1968: Il mondo salvato dai ragazzini e altri poemi (Torino, Einaudi) 

Esszék 
* 1987: Pro o contro la bomba atomica e altri scritti (esszégyűjtemény) (Milánó, Adelphi) 
   Rosse e bianco (1950–51, 7 cikk) 
   Il poeta di tutta la vita (1957, Umberto Sabáról) 
   Sul romanzo (1959) 
   Sull'erotismo in letteratura (1961) 
   Navona mia (1962) 
   Pro o contro la bomba atomica (1965) 
   Il beato propagandista del Paradiso (1970, Beato Angelicóról) 
* 1989: Diario 1938 (esszék) (szerkesztő: Alba Andreini) (Torino, Einaudi) 

Fordítások 
* 1945: Katherine Mansfield: Quaderno d'appunti (Milánó, Longanesi; új kiadás: Feltrinelli, 1979) 
* 1945: Katherine Mansfield: Il meglio di (Milánó, Rizzoli, 1945)

Mese 
* 1942: Le bellissime avventure di Caterì dalla Trecciolina e altre storie (testo e disegni dell'autore) (Torino, Einaudi; átírva és újraszerkesztve: Le straordinarie avventure di Caterina, ivi, 1959; 1969; 2007) [Magyar nyelven: Katerina csodálatos kalandjai. Sziráky Judit fordítása, Réber László illusztrációival. Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1969] 

Életműkiadás 
* 1988: Opere (szerkesztő: Carlo Cecchi és Cersare Garboli) (2 kötet, Milánó, I Meridiani Mondadori)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése