Pasolini

Pasolini

2013. december 23., hétfő

SOMETIMES I FEEL LIKE A MOTHERLESS CHILD

A Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Néha úgy érzem magam, mint egy anyátlan gyermek) egy néger spirituálé, amely az észak-amerikai rabszolgaság időszakában keletkezett. Szájról szájra terjedt, ezért többféle szövegváltozata ismert. Színpadon alighanem 1870-ben hangzott el először a Fisk Jubilee Singers előadásában. A kotta első lejegyzett változata William E. Barton nevéhez fűződik 1899-ből. Az első hanglemezfelvétel az 1930-as évekből származik, Paul Robeson előadásában. Az azóta eltelt évtizedek alatt a dalt különböző zenei felfogásban számos ismert és kevésbé ismert előadó is műsorára tűzte, mint például Mahalia Jackson, Harry Belafonte, Leontyne Price, Nana Mouskouri, Louis Armstrong, Ike & Tina Turner, Van Morrison, a Kelly Family és Tom Jones. Odetta Holmes 1960-as lemezfelvételét Pier Paolo Pasolini felhasználta a Máté evangéliuma (1964) eklektikus kísérőzenéjéhez. A jamaicai Liz Mitchell kétféle verzióban is elénekelte a dalt: 1971-ben a Les Humphries Singers, 1977-ben pedig a Boney M. tagjaként. Magyarországon alighanem a Boney M. diszkófeldolgozása a legismertebb, amelyet ugyan számos bírálat ért, népszerűségének köszönhetően azonban valószínűleg olyanokkal is megismertette a dalt, akikhez az autentikus verziók vagy a másféle zenei elképzelések szerinti feldolgozások által nem jutott volna el. 


HÁTTÉRINFORMÁCIÓK
A spirituálék eredete az észak-amerikai rabszolgaság időszakára vezethető vissza. A XVII. századtól kezdve tömegesen hurcolták a négereket Afrikából Észak-Amerikába rabszolgának. Az embertelen szállítási körülményeket sokan nem élték túl: belehaltak a kimerültségbe, a bántalmazásokba, a betegségekbe vagy a rossz táplálkozásba, de voltak olyanok is, akik önként menekültek a halálba a rájuk váró szörnyű sors elől. Azok, akik megérkeztek Amerikába, új uraik szeszélyeinek voltak kiszolgáltatva, és életük állandó részévé vált a fizikai, az érzelmi, sőt a szexuális bántalmazás is. A spirituálék a túlélés egyfajta eszközét jelentették a rabszolgák számára, a lehetőséget arra, hogy valahogy átvészeljék a fizikai és lelki traumákat. A szövegek eleinte az afrikai babonák, a törzsi vallások motívumaira épültek, de idővel keresztény színezetet kaptak. A spirituálék a vallási tartalmak mellett természetesen a rabszolgasors nehézségeiről is szóltak. Többségük azonban nemcsak a rabszolgák szenvedéseit, hanem lelki erejét is tükrözi. Számos közismert spirituálé kettős érzelmi hatást tükröz. Egyrészt a kétségbeesést a rabszolgasors embertelensége miatt, másrészt az abban a helyzetben már-már hihetetlen bizakodást és reményt, hogy egyszer talán minden jóra fordul. Ez a kettősség figyelhető meg a Sometimes I Feel Like a Motherless Child esetében is. A címben szereplő „sometimes” (néha) szó egyértelműen arra utal, hogy az anyátlanság érzése már nem állandóan van jelen az énekes (a rabszolga) életében, hanem néha. Ez jelentheti azt is, hogy beletörődött a sorsába, de azt is, hogy abban reménykedik, egyszer eljön majd az az idő is, amikor ez az érzés teljesen el fog múlni, mert lélekben erőssé, fizikailag pedig szabaddá válik. Az „anyátlan gyermek” kifejezés a szenvedés mélységére utal, hiszen az egyik legnagyobb és legelemibb fájdalom azé a gyermeké, akit elszakítanak az anyjától. És az ilyesmire számtalan konkrét példa is akadt, ugyanis az észak-amerikai rabszolgaság évszázadaiban gyermekeket is elhurcoltak és eladtak rabszolgának, amint abba a korba kerültek, hogy dolgozni tudtak. Szimbolikus értelemben az „anyátlan gyermek” kifejezés az anyaföldtől (Afrikától) való fájdalmas elszakadásra is utalhat. 


A Sometimes I Feel Like a Motherless Child kottáját jelenlegi ismereteink szerint William E. Barton jegyezte le 1899-ben, de a dal már közel harminc évvel korábban, 1870-ben elhangzott színpadon a Fisk Jubilee Singers afroamerikai a cappella együttes előadásában. Mint minden népdal, ez is többféle szövegváltozattal ismert. Az egyik legnépszerűbb és legkoraibb hangszerelt változat 1918-ból származik, és Harry Burleigh afroamerikai szerző-énekes nevéhez fűződik. A Paul Robeson által az 1930-as években énekelt verzió már hanglemezen is megjelent. George Gershwin a Porgy és Bess (1935) című operájához írta nyitányként a Summertime című dalt, amelynek zenei struktúrája a Sometimes I Feel Like a Motherless Childét követi. A lenti videók között Mahalia Jackson egy olyan egyveleget ad elő, amely ebből a két dalból áll, így is kihangsúlyozva a köztük lévő hasonlóságot úgy a zene, mint az érzelmi töltet esetében. A Sometimes I Feel Like a Motherless Child későbbi feldolgozásainak előadói között érthető módon számos színes bőrű művészt találunk, mint például Leontyne Price szoprán opera-énekesnő, Odetta Holmes, Harry Belafonte, Tina Turner, Richie Havens és Louis Armstrong. A klasszikus spirituálé az 1970-es években a popzenészek között is népszerűvé vált. 1971-ben a Les Humphries Singers dolgozta fel első albumán, 1977-ben pedig a Boney M. a második nagylemezén: mindkét együttes vezető énekesnője a jamaicai Liz Mitchell volt. Említést érdemel a Kelly Family 1991-es és Tom Jones 1999-es feldolgozása. Quentin Tarantino Django elszabadul (2012) című világsikerű filmjében a dal Richie Havens előadásában hangzik el Freedom címmel. Havens eredetileg az 1969-es woodstocki fesztiválon improvizálta a dalt, amikor olyan sokszor tapsolták vissza, hogy már nem tudott mit játszani.
 

NÉHÁNY SZÖVEGVÁLTOZAT
Az elsőként lejegyzett szöveg 1899-ből ez volt:

O sometimes I feel like a motherless child
Sometimes I feel like a motherless child
Oh, my Lord,
Sometimes I feel like a motherless child
Den I gi'down on my knees and pray
Pray, gi'down on my knees and pray


Paul Robeson 1930-ban ezt a szöveget énekelte:

Sometimes I feel like a motherless child
Sometimes I feel like a motherless child
A long ways from home
A long ways from home
Come my brother! Come my sister!
A long ways from home
A long ways from home 


Tina Turner 1969-ben ezzel a szöveggel énekelte lemezre a dalt:

Sometimes I'm exhausted and driven, Lord
Sometimes I don't know where to go
My mother and father won't own me
So I'll try to make heaven my home

Talking about a child that do love Jesus
Here is one, here is one
You're talking about a child that do love Jesus
Here is one

Talking about a child that do love Jesus
Talking about a child that do love Jesus
Here is one, here is one

My mother and father don't own me
I'll try to make Heaven my home


Richie Havens 1969-es improvizációjának szövege ez volt:

Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Sometimes I feel
Like a motherless child

Sometimes I feel
Like a motherless child

Sometimes I feel
Like a motherless child

A long
Way
From my home, yeah
Yeah

Sing
Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Freedom
Freedom

Sometimes I feel
Like I'm almost gone

Sometimes I feel
Like I'm almost gone

Sometimes I feel
Like I'm almost gone, yeah 
A long, long, long
Way
Way from my home, yeah
Yeah

Clap your hands
Clap your hands

Clap your hands
Clap your hands

Clap your hands
Clap your hands

Clap your hands, yeah
Clap your hands

Hey, hey, hey, hey
Hey, yeah yeah yeah yeah
Hey, yeah, yeah, yeah 
Hey, yeah yeah yeah yeah

I got a telephone in my bosom
And I can call him up from heart

I got a telephone in my bosom
And I can call him up from heart

When I need my brother / (Brother)
Brother / (Brother)

When I need my father / (Father)
Father, hey / (Father)

Mother / (Mother)
Mother, hey / (Mother)

Sister / (Sister)
Yeah / (Yeah)

When I need my brother / (Brother)
Brother, hey / (Brother)

Mother / (Father)
Mother / (Mother)
Mother / (Mother)

Hey, yeah, yeah, yeah
Yeah-yeah, yeah yeah yeah yeah yeah

Hey, yeah, yeah, yeah
Hey, yeah, yeah, yeah

Hey, yeah, yeah, yeah
Hey, yeah, yeah, yeah 


A Boney M. 1977-es verziójában az alábbi szöveg hallható:

Sometimes I feel like a Motherless Child
Sometimes I feel like a Motherless Child
Sometimes I feel like a Motherless Child

A long way from home
A long way from my home
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
A long way from my home

Sometimes I feel like my hopes are in vain (Oh yeah)
Sometimes I feel like my hopes are in vain (Baby)
Sometimes I feel like my hopes are in vain

No way to get home (No No)
No way to get home
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
No way to get home

Sometimes I feel like a Motherless Child (Yeah)
Sometimes I feel like a Motherless Child (Won't someone help me now)
Sometimes I feel like I'm almost gone

A long way from home
A long way from my home
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
A long way from my home

Sometimes I feel like a Motherless Child (Tell me)
Sometimes I feel like a Motherless Child
Sometimes I feel like a Motherless Child

A long way from home
A long way from my home
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
A long way from my home

Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
A long way from my home
Believe me, Believe me, Believe me, Believe me
A long way from my home


MÁTÉ EVANGÉLIUMA
Pasolini 1964-ben forgatott filmet a Máté evangéliumából az Assisiben székelő ferences rendi kutatóközpont Filmirodájának technikai, filológiai és eszmei támogatásával. Az eklektikus, de kizárólag vallási vonatkozású kísérőzene összeállításához jó barátja, Elsa Morante írónő nyújtott értékes segítséget. Pasolini unokatestvére, Nico Naldini szerint Pier Paolo és Elsa főleg Bach, Mozart és Leoš Janáček műveiből válogatott. Sem a film IMDB-s adatlapján, sem főcímen nem található meg azonban Janáček neve. A főcímen és számos on-line forrásban viszont a zeneszerzők között olvasható Anton Webern osztrák komponista neve is, ámbár jómagam nem tudtam kideríteni, melyik műve csendül fel a filmben. Bachtól a következő zeneművek hangzanak el: a Máté-passió [nr. 78: „Wir setzen uns mit Tränen nieder”, nr. 47: „Erbarme Dich” (a nyitány)], a Nagy h-moll mise [Agnus Dei (Dona nobis pacem)], a c-moll versenymű két csembalóra és vonósokra [nr. 2: Adagio], a Musikalisches Opfer [hatszólamú fúga, nr. 2] és az e-dúr hegedűverseny [nr. 2: Adagio]. Mozart művei közül a Disszonancia-kvartett (K 465) és a Szabadkőműves gyászzene (K 477) részletei hallhatóak, Szergej Prokofjevtől pedig egy kantáta a Jégmezők lovagja (1938) című Eizenstein-filmhez írt zenéjéből. Érdekes módon a főcímen csak a klasszikus szerzőket és az eredeti filmzenét jegyző Luis Enrique Bacalov nevét tüntették fel, noha egyéb zenék is elhangzanak a filmben. Például a jelen írás fő témáját jelentő Sometimes I Feel Like a Motherless Child Odetta Holmes előadásában, továbbá Blind Willie Johnson szerzeménye, a Dark Was the Night, Cold Was the Ground (a szerző előadásában) és a Gloria című tétel a kongói dalokból álló vallási zeneműből, a Missa Lubából. Odetta Holmes felvételét Pasolini az Odetta at Carnegie Hall című 1960-as nagylemezről választotta ki, amely a művésznő 1960. április 8-án a New York-i Carnegie Hallban tartott koncertjének anyagát tartalmazza. A filmben a dal annál a jelenetnél hangzik el, amikor a Háromkirályok (a magyar keresztény hagyományban: Gáspár, Menyhért és Boldizsár) felkeresik az újszülött Jézust, hogy hódoljanak neki.

VIDEÓK

Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Előadó: Paul Robeson) (csak zene!)

Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Előadó: Louis Armstrong) (csak zene!)

Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Előadó: Odetta Holmes) (részlet a Máté evangéliuma című filmből)

Motherless Child (Előadó: Lou Rawls) (csak zene!)

Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Előadó: Pete Seeger) (csak zene!)

Summertime / Motherless Child (Előadó: Mahalia Jackson)

Freedom (Előadó: Richie Havens) (csak zene!)

I'm a Motherless Child (Előadó: Ike & Tina Turner) (csak zene!)

Motherless Child (Előadó: Esther Ofarim)

Motherless Child (Előadó: Les Humphries Singers)

Motherless Child (Előadó: Boney M.) (csak zene!)

Motherless Child (Előadó: Kelly Family) (csak zene!)

Motherless Child (Előadó: Tom Jones)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése