Pasolini

Pasolini

2014. november 22., szombat

JUAN RODOLFO WILCOCK

Juan Rodolfo Wilcock (Argentína, Buenos Aires, 1919. április 17. – Olaszország, Lubriano, 1978. március 16.) argentin író, költő és műfordító eredetileg építészmérnöknek tanult. Már legelső kötete jelentős kulturális visszhangot váltott ki, és Wilcock hamarosan az argentin szellemi elit kiválóságai közé emelkedett. 1951-ben Európába távozott, néhány hónapos londoni kitérő után Olaszországban telepedett le. Ettől kezdve olasz nyelven írt. 1964-ben szerepet vállalt a Máté evangéliuma (1964) című Pasolini-filmben. A hetvenes évek végétől halálig folyamatosan publikált. Örökbefogadott fia, Livio Bacchi Wilcock (1940–2013) fordította olasz nyelvre Jorge Luis Borges műveit.
 

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Juan Rodolfo Wilcock Argentína fővárosában, Buenos Airesben született az angol Charles Leonard Wilcock és az olasz–svájci származású Ida Romegialli fiaként. 1943-ban építészmérnöki diplomát szerzett a Buenos Aires-i Egyetemen. Még egyetemistaként jelent meg első kötete, a Libro de poemas y canciones (Versek és dalok gyűjteménye), amely megkapta az Argentin Írók Társasága (SADE) Martin Fierro-díját, valamint Buenos Aires városának komoly presztízst jelentő irodalmi díját is. Mindazonáltal az egyetem befejezése után végzettségének megfelelően helyezkedett el egy vasúti társaságnál, munkáját azonban egy év múlva otthagyta. Rövidesen az argentin irodalom és értelmiség olyan meghatározó személyiségeivel barátkozott össze, mint például Jorge Luis Borges, Silvina Ocampo és Adolfo Bioy Casares, akik művészetére is nagy hatást gyakoroltak. Wilcock később „hármas csillagkép”-nek, „Szentháromság”-nak nevezte őket, kiknek jóvoltából kiemelkedhetett „a létezés szürkeségé”-ből. 1942 és 1944 között a Verde Memoria szerkesztőjeként ténykedett. 1945-ben önerőből jelentette meg két újabb verseskötetét: Ensayos de poesía lírica, Persecución de las musas menores. 1945-ben került a Disco magazinhoz, ahol 1947-ig dolgozott. 1946-ban a Paseo sentimental című könyvéért újra megkapta az Argentin Írók Társaságának díját. Ugyanabban az évben jutott el az olvasókhoz a Los hermosos días című kötete is. 


Önkéntes száműzetésben
1946. június 4-én Juan Domingo Perón (1895–1974) került Argentína élére. (Az ő felesége volt a legendás Evita.) Az új elnök tekintélyuralmi rendszere, amely a fasiszta modell bizonyos elemeit is átvette, fojtogató szellemi légkört teremtett. Az argentin értelmiség számos tagja ekkor úgy döntött, áttelepül a második világháború csapásaiból éledező Európa hagyományos szellemi központjaiba, mindenekelőtt Franciaországba és Olaszországba. Wilcock 1951-ben hagyta el Argentínát, és a napsütötte Itáliát vette célba. Vele tartott Silvina Ocampo és Adolfo Bioy Casares is. Két évvel később Londonban telepedett le, ahol fordításból élt, és a BBC kommentátoraként dolgozott. Kis időre visszatért Argentínába, majd 1954-ben újra Olaszországba távozott. Ettől kezdve olasz nyelven írt, melyet tökéletesen elsajátított. Második hazájában francia és angol irodalmat tanított, valamint a Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano argentin változatának szerkesztésében vett részt. 1964-ben elvállalta Kajafás szerepét Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma (1964) című nagy hatású Jézus-filmjében. 1975-ben megigényelte az olasz állampolgárságot, de ezt csak egy évvel a halála után, 1979. április 4-én adták meg neki államfői rendelettel. A Porta San Paolo közelében található protestáns temetőben helyezték örök nyugalomra.
 

SPANYOL NYELVŰ BIBLIOGRÁFIA
* 1940: Libro de poemas y canciones 
* 1945: Ensayos de poesía lírica 
* 1945: Persecución de las musas menores 
* 1946: Paseo sentimental 
* 1946: Los hermosos días (új kiadás: 1998)
* 1953: Sexto (új kiadás: 1999)
* 1956: Los traidores (társszerző: Silvina Ocampo, új kiadás: 1988)
* 1974: El caos (új kiadás: 2000)

Posztumusz kiadások
* 1980: Poemas 
* 1981: La sinagoga de los iconoclastas 
* 1996: El ingeniero 
* 1998: El estereoscopio de los solitarios 
* 1998: Hechos inquietantes 
* 1999: El libro de los monstruos 
* 2001: Los dos indios alegres 
* 2004: El templo etrusco 

OLASZ NYELVŰ BIBLIOGRÁFIA
* 1960: Il caos (Bompiani)
* 1961: Fatti inquietanti (Bompiani, új kiadás: Adelphi, 1992)
* 1961: Luoghi comuni (Il Saggiatore)
* 1962: Teatro in prosa e versi (Bompiani)
* 1963: Poesie spagnole (Guanda)
* 1968: La parola morte (Einaudi)
* 1972: Lo stereoscopio dei solitari (Adelphi, új kiadás: 1990)
* 1972: La sinagoga degli iconoclasti (Adelphi, új kiadás: 1990)
* 1973: Il tempio etrusco (Rizzoli)
* 1973: I due allegri indiani (Adelphi, új kiadás: 2011)
* 1974: Parsifal (Adelphi)
* 1974: Italienisches Liederbuch 34 poesie d'amore (Rizzoli)
* 1975: L'ingegnere (Rizzoli, új kiadás: L'Editore, 1990)
* 1976: Frau Teleprocu (társszerző: Francesco Fantasia) (Adelphi)
* 1978: Il libro dei mostri (Adelphi)
* 1980: Poesie (Adelphi, új kiadások: 1993, 1996)
* 1982: L'abominevole donna delle nevi e altre commedie (Adelphi)
* 1985: Le nozze di Hitler e Maria Antonietta nell'inferno (társszerző: Francesco Fantasia) (Lucarini)
* 2010: Il reato di scrivere (Adelphi)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése