Umberto Chessari (1957. március 9.) olasz amatőr színész tizenévesen játszotta élete egyetlen filmszerepét Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című hírhedt opuszában. Állítólag később megbánta, hogy jelentkezett erre a szerepre. A filmvilág iránti érdeklődése azonban megmaradt, s az 1980-as évek végén – jól értesültek szerint Bruno Matteihez fűződő barátsága révén – fővilágosítóként dolgozott néhány olasz trashfilmben Bart Hessar néven. Vannak, akik tudni vélik, hogy a Salò rossz híre miatt nem használta a saját nevét, ámbár jelen sorok írója úgy gondolja, Umbertónak sokkal több szégyenkeznivalója lenne a későbbi filmjei miatt.
KARRIERTÖRTÉNET
Salò, avagy Szodoma 120 napja
Umberto Chessari szintén azok közé a Pasolini-színészek közé tartozik, akiknek életéről semmilyen információ nem található az interneten. Mégsem akartam emiatt mellőzni őt, hiszen fontos mellékszerepet kapott a Mester utolsó filmjében, a Salòban. Állítólag korábbról ismerte Pasolinit, aki az apja egyik barátja volt, és többször is fociztak együtt. Az általa játszott Umbertót a kiválasztáson még kissé megszeppent fiúnak látjuk, akiről a felhajtó ezt mondja: „Csak rá kell nézni: úriember.” (Állítólag a valóságban is jómódú családból származott.) Két teljes hétig leste őt, míg sikerült elrabolnia. A fogság alatt a fiatalember teljesen megváltozik. Ennek egyik korai jele, hogy az első étkezési jelenetben, amikor Efisio előbb az egyik felszolgálólányt, majd az Elnököt hágja meg, a Herceg pedig egy hazafias dal éneklésébe kezd, Umberto is csatlakozik az énekhez, akárcsak egyik társa, Rino. Ők ketten egyértelmű lelkesedéssel vesznek részt abban a megalázó játékban is, amikor a foglyoknak négykézláb kúszva, kutya módjára kell pitizniük az ennivalóért. Behódolásuk elnyeri jutalmát: mindketten a kiválasztottak közé kerülnek, akik megmenekülnek a végső kínzástól és a haláltól. Sőt az ítélethirdetéskor Umbertót már a katonák között látjuk, amint gúnyolódik egykori társain, és a kezébe adott gépfegyverrel a lekaszabolásukat imitálja. A többiek tréfának gondolják ezt a pálfordulást, pedig nem az. A kínzási jelenetek közben Umberto már a négy úr segítőjeként ténykedik eleinte passzívan, később aktívan. A Herceg ellenőrzésképpen belenyúl a fiú sliccébe, és elégedetten tapasztalja, hogy a kínzás látványa Umbertót is felizgatta. Később az Elnök egy viccet mesél Umbertónak, aki teli szájjal kacag a hallottakon. Majd alsónadrágra vetkőzve láthatjuk őt az udvaron, amint a többi katonával együtt részt vesz a kínzásokban és kivégzésekben.
A fővilágosító
A forgatáson Umberto összebarátkozott két partnerével, Segio Fascettivel és Fabrizio Menichinivel, mivel mindhármójuk közös szenvedélye a foci volt. Állítólag Umberto később szégyellte, hogy játszott Pasolini hatalmas vihart kavart filmjében, amelyben ráadásul legtöbb fiatal partnerével ellentétben nem a keresztnevén, hanem a teljes polgári nevén szerepelt. Ezért amikor az 1980-as évek végén fővilágosítóként visszatért a filmvilágba, művésznevet választott, hogy senkinek se jusson eszébe róla a rossz hírű filmben játszott szerepe. A Bart Hessar művésznév egyébiránt saját polgári nevének lerövidítése: a keresztnév és a családnév első és utolsó betűit elhagyta (umBERTo cHESSARi), az Umberto „e” betűjét pedig „a”-ra cserélte. Mi tagadás, új szakmájában olyan produkciók elkészítésében vett részt, amelyekért sokkal több oka lenne szégyenkezni. Lucio Fulci horrorja, a Zombi 3 (1988) a valaha jobb napokat látott rendező egyik legrosszabb filmje. Fulci mentségére legyen mondva, hogy valójában a filmnek alig több mint a fele a saját rendezése. Forgatás közben ugyanis megbetegedett (az IMDb szerint agyvérzést kapott, az angol Wikipédia szerint viszont hepatitise volt), ezért a producer utasítására a másodrendező Bruno Mattei és az író Claudio Fragasso fejezték be a filmet. A Fulci által leforgatott hetvenpercnyi anyagból húsz percet kihagytak, és a maradékhoz negyven percet forgattak hozzá. Fulcinak egyáltalán nem tetszett a végeredmény, és megpróbálta eltávolíttatni a nevét a stáblistáról. Nem járt sikerrel. Umberto egyébként állítólag Mattei cimborája volt, és általa került a produkcióba.
Mattei és Fragasso közös rendezése a Trappola diabolica (1988), amelyet takarékossági okokból teljes egészében a Fülöp-szigeteken forgattak. Szemmel láthatóan a Rambo 2 (1985) nyomdokain járó filmről van szó: Michael Ransom vietnami veterán (Brent Huff) egykori parancsnoka kiszabadítása érdekében a Távol-Keletre utazik, ahol azonban csapdába kerül, és kiderül, hogy parancsnoka nem az, akinek hitte. Egyébiránt a Trappola diabolica egy 1986-os akciófilm folytatása, amelyben azonban a Ransomot eredetileg alakító színész, Reb Brown már nem kívánt részt venni. A kínzási jelenetek miatt a film számos országban csupán cenzúrázva juthatott el a közönséghez. Mattei rendezte a Cop Game (1988) című akciófilmet is, melyben a főszerepet megint Brent Huff játszotta. Ezúttal alighanem a Saigon – A tiltott zóna (1988) jelenthette az inspirációt. Mattei alkotásában megölik az elit Cobra kommandó egyik tisztjét, és a nyomok Saigon háborús övezetébe vezetnek. A Robowar – Robot da guerra (1988) a Schwarzenegger-féle Ragadozó (1987) hatására született – kell-e mondani, hogy újfent Bruno Mattei rendezésében? A Fülöp-szigeteki dzsungelben elszabadul egy fejlesztés alatt álló robot, amely mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Egy zsoldos vezetésével kommandó verbuválódik, hogy megállítsa a gyilkológépet.
Claudio Fragasso rendezte a Non aprite quella porta 3 (1990) című horrorfilmet Clyde Anderson művésznéven. Tulajdonképpen a híres horrorsorozat, A texasi láncfűrészes mészárlás nem hivatalos folytatásáról van szó, amelyet angol nyelven forgattak amerikai színészek közreműködésével. Mellesleg ugyanabban az évben elkészült a hivatalos folytatás is, vagyis nem csoda, hogy Fragasso verziója nem keltett különösebb figyelmet, és gyorsan feledésbe merült. Umberto utolsó filmje fővilágosítóként Mattei erotikus drámája, a Desideri (1990) volt. Mattei ezúttal a Michael Cardoso álnév mögé rejtőzött. A történet egy szépséges hölgyről szól, aki egy zongoraversenyre érkezik Velencébe, de elkésik, ami nem marad következmények nélkül. Velencét persze nem véletlenül tartják a legerotikusabb olasz városnak, mert hősnőnknek hamar akadnak erotikus élményei. Bart Hessar alias Umberto Chessari nevét ezt követően már nem olvashattuk egyetlen film stáblistáján sem. A MediaSet filmgyártó cégnél dolgozott harminegy évig. Megnősült, született egy Emanuele nevű fia. A Salò rokonszenvesen gyűlöletes kollaboráns szereplőjeként máig emlékezünk rá.
FILMOGRÁFIA (MINT SZÍNÉSZ)
* 1974: Professore venga accompagnato da suoi genitori
* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)
BART HESSAR-FILMOGRÁFIA (MINT FŐVILÁGOSÍTÓ)
* 1990: Desideri
* 1990: Non aprite quella porta 3
* 1988: Robowar – Robot da guerra
* 1988: Cop Game
* 1988: Trappola diabolica
* 1988: Zombi 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.