Pasolini

Pasolini

2014. február 2., vasárnap

UMBERTO CHESSARI

Umberto Chessari olasz amatőr színész tizenévesen játszotta élete egyetlen filmszerepét Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című hírhedt opuszában. Állítólag később megbánta, hogy jelentkezett erre a szerepre. A filmvilág iránti érdeklődése azonban megmaradt, s az 1980-as évek végén – jól értesültek szerint Bruno Matteihez fűződő barátsága révén – fővilágosítóként dolgozott néhány olasz trashfilmben Bart Hessar néven. Vannak, akik tudni vélik, hogy a Salò rossz híre miatt nem használta a saját nevét, ámbár jelen sorok írója úgy gondolja, Umbertónak sokkal több szégyenkeznivalója lenne a későbbi filmjei miatt.


KARRIERTÖRTÉNET
Salò, avagy Szodoma 120 napja
Umberto Chessari szintén azon Pasolini-színészek közé tartozik, akiknek életéről semmilyen információ nem található az interneten. Mégsem akartam emiatt mellőzni őt, hiszen fontos mellékszerepet kapott a Mester utolsó filmjében, a Salòban. Az általa játszott Umbertót a kiválasztáson még kissé megszeppent fiúnak látjuk, akiről a felhajtó ezt mondja: „Csak rá kell nézni: úriember.” Két teljes hétig leste őt, míg sikerült elrabolnia. A fogság alatt a fiatalember teljesen megváltozik. Ennek egyik korai jele, hogy az első étkezési jelenetben, amikor Efisio előbb az egyik felszolgálólányt, majd az Elnököt hágja meg, a Herceg pedig egy hazafias dal éneklésébe kezd, Umberto is csatlakozik az énekhez, akárcsak egyik társa, Rino. Ők ketten egyértelmű lelkesedéssel vesznek részt abban a megalázó játékban is, amikor a foglyoknak négykézláb kúszva, kutya módjára kell pitizniük az ennivalóért. Behódolásuk elnyeri jutalmát: mindketten a kiválasztottak közé kerülnek, akik megmenekülnek a végső kínzástól és a haláltól. Sőt az ítélethirdetéskor Umbertót már a katonák között látjuk, amint gúnyolódik egykori társain, és a kezébe adott gépfegyverrel a lekaszabolásukat imitálja. A többiek tréfának gondolják ezt a pálfordulást, pedig nem az. A kínzási jelenetek közben Umberto már a négy úr segítőjeként ténykedik eleinte passzívan, később aktívan. A Herceg ellenőrzésképpen belenyúl a fiú sliccébe, és elégedetten tapasztalja, hogy a kínzás látványa Umbertót is felizgatta. Később az Elnök egy viccet mesél Umbertónak, aki teli szájjal kacag a hallottakon. Majd alsónadrágra vetkőzve láthatjuk őt az udvaron, amint a többi katonával együtt részt vesz a kínzásokban és kivégzésekben.


A fővilágosító
Állítólag Umberto később szégyellte, hogy játszott Pasolini hatalmas vihart kavart filmjében, amelyben ráadásul legtöbb fiatal partnerével ellentétben nem a keresztnevén, hanem a teljes polgári nevén szerepelt. Ezért amikor az 1980-as évek végén fővilágosítóként visszatért a filmvilágba, művésznevet (Bart Hessar) választott, hogy senkinek se jusson eszébe róla a rossz hírű filmben játszott szerepe. Pedig mi tagadás, új szakmájában olyan produkciók elkészítésében vett részt, amelyekért sokkal több oka lenne szégyenkezni. Lucio Fulci horrorja, a Zombi 3 (1988) a valaha jobb napokat látott rendező egyik legrosszabb filmje. Fulci mentségére legyen mondva, hogy valójában a filmnek alig több mint a fele a saját rendezése. Forgatás közben ugyanis megbetegedett (az IMDB szerint agyvérzést kapott, az angol Wikipédia szerint viszont hepatitise volt), ezért a producer utasítására a másodrendező Bruno Mattei és az író Claudio Fragasso fejezték be a filmet. A Fulci által leforgatott 70 percnyi anyagból 20 percet kihagytak, és a maradékhoz 40 percet forgattak hozzá. Fulcinak egyáltalán nem tetszett a végeredmény, és megpróbálta eltávolíttatni a nevét a stáblistáról. Nem járt sikerrel. Umberto egyébként állítólag Mattei cimborája volt, és általa került a produkcióba.


Mattei és Fragasso közös rendezése a Trappola diabolica (1988), amelyet takarékossági okokból teljes egészében a Fülöp-szigeteken forgattak. Szemmel láthatóan a Rambo 2 (1985) nyomdokain járó filmről van szó: Michael Ransom vietnami veterán (Brent Huff) egykori parancsnoka kiszabadítása érdekében a Távol-Keletre utazik, ahol azonban csapdába kerül, és kiderül, hogy parancsnoka nem az, akinek hitte. Egyébiránt a Trappola diabolica egy 1986-os akciófilm folytatása, amelyben azonban a Ransomot eredetileg alakító színész (Reb Brown) már nem kívánt részt venni. A kínzási jelenetek miatt a film számos országban csupán cenzúrázva juthatott el a közönséghez. Mattei rendezte a Cop Game (1988) című akciófilmet is, melyben a főszerepet megint Brent Huff játszotta. Ezúttal alighanem a Saigon – A tiltott zóna (1988) jelenthette az inspirációt. Mattei alkotásában megölik az elit Cobra kommandó egyik tisztjét, és a nyomok Saigon háborús övezetébe vezetnek. A Robowar – Robot da guerra (1988) a Schwarzenegger-féle Ragadozó (1987) hatására született – kell-e mondani, hogy újfent Bruno Mattei rendezésében? A Fülöp-szigeteki dzsungelben elszabadul egy fejlesztés alatt álló robot, amely mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Egy zsoldos vezetésével kommandó verbuválódik, hogy megállítsa a gyilkológépet. 


Claudio Fragasso rendezte a Non aprite quella porta 3 (1990) című horrorfilmet Clyde Anderson művésznéven. Tulajdonképpen a híres horrorsorozat, A texasi láncfűrészes mészárlás nem hivatalos folytatásáról van szó, amelyet angol nyelven forgattak amerikai színészek közreműködésével. Mellesleg ugyanabban az évben elkészült a hivatalos folytatás is, vagyis nem csoda, hogy Fragasso verziója nem keltett különösebb figyelmet, és gyorsan feledésbe merült. Umberto utolsó filmje fővilágosítóként Mattei erotikus drámája, a Desideri (1990) volt. Mattei ezúttal a Michael Cardoso álnév mögé rejtőzött. A történet egy szépséges hölgyről szól, aki egy zongoraversenyre érkezik Velencébe, de elkésik, ami nem marad következmények nélkül. Velencét persze nem véletlenül tartják a legerotikusabb olasz városnak, mert hősnőnknek hamar akadnak erotikus élményei. Bart Hessar alias Umberto Chessari nevét ezt követően már nem olvashattuk egyetlen film stáblistáján sem. Egyesek úgy tudják, hogy visszatért a polgári világba, mások szerint továbbra is a filmvilág kulisszái mögött dolgozik. A Salò rokonszenvesen gyűlöletes kollaboráns szereplőjeként azonban máig emlékezünk rá. 


FILMOGRÁFIA (MINT SZÍNÉSZ)
* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma)

BART HESSAR-FILMOGRÁFIA (MINT FŐVILÁGOSÍTÓ)
* 1990: Desideri 
* 1990: Non aprite quella porta 3 
* 1988: Robowar – Robot da guerra 
* 1988: Cop Game 
* 1988: Trappola diabolica 
* 1988: Zombi 3 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése