ENRIQUE IRAZOQUI

Enrique Irazoqui (Spanyolország, Barcelona, 1944. július 5. – Spanyolország, Cadaqués, 2020. szeptember 16.) spanyol színész, közgazdász, irodalomprofesszor és sakkmester húszéves korában vált világhírűvé, amikor eljátszotta Jézus szerepét Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma (1964) című alkotásában. A hatvanas évek második felében főszerepet kapott az úgynevezett barcelonai filmiskola két alapművében is, majd életútja más irányba fordult. 1979-ben az Egyesült Államok keleti partján élt, ahol a tél különösen nehéz időszak volt. Hogy gyorsabban teljen az idő, két számítógépet vásárolt magának. Úgy tervezte, hogy sakkozni fog rajtuk, de hamar felfedezte, mennyivel szórakoztatóbb inkább azt nézni, ahogy a gépek egymás ellen játszanak. Az új évezredben Irazoqui a Spanyolországhoz tartozó Cadaqués szigetén él, ahol természetesen gyakran hódol játékszenvedélyének, nem csak számítógépen. 2002-ben ő volt a döntőbírója annak a sakkjátszmának, amelyet a világbajnok Vlagyimir Kramnyik a Deep Fritz–7 számítógépes sakkprogram ellen játszott, és döntetlennel zárult. (Négy évvel később a Deep Fritz–10 program ellen Kramnyik már veszített.)

KARRIERTÖRTÉNET 

A forradalmár Jézus 

A polgári családból származó, baloldali beállítottságú Enrique Irazoqui édesapja spanyol, édesanyja olasz volt. A fiatalember közgazdaságtant tanult az egyetemen, és belépett egy titkos szervezetbe, amely a Franco-rezsim ellen szerveződött. Ő volt a szervezet egyetlen tagja, aki beszélt olaszul, ezért 1964-ben azzal a titkos megbízással küldték Olaszországba, hogy a mozgalomnak külföldi támogatókat szerezzen. Római tartózkodása utolsó napján találkozott Pasolinivel, ám a találkozás körülményeiről szóló források néhány részletben eltérnek egymástól. A Pasolini-szakirodalom szerint Enrique mindenképpen szeretett volna találkozni az Utcakölykök általa nagyra becsült szerzőjével. Pasolini így idézte fel a szituációt: „Amint megláttam, még mielőtt bármit szólhatott volna, megkérdeztem tőle: volna-e kedve szerepelni a filmemben? Komoly ember lévén természetesen nemet mondott, de aztán sikerült rábeszélnem.” Irazoqui egy 2003-as interjúban másképp emlékezett. Elmondása szerint Pasolini nappalijában a jelenlévők előtt azt a gyújtó hatású beszédet mondta el, amely a szívéből jött, és fejből tudta. Másokkal ellentétben Pasolini nem szólt közbe, nem tett fel kérdéseket, hogy összezavarja vagy kizökkentse a gondolatmenetéből, hanem csendben végighallgatta őt. Utána felállt, és körbejárta a vendégét. Végül azt mondta, hogy szándékában áll Spanyolországba menni, és valamilyen formában segítséget nyújtani a szervezetnek, de előbb ő kérne egy szívességet. Két éve tervez egy filmet a Máté evangéliuma alapján, amihez még nem találta meg a főszereplőt. (Ahogyan a filmről szóló blogbejegyzésben írtam, sikertelenül környékezett meg több költőt és írót, például Jevgenyij Jevtusenkót, Jack Kerouacot és Allen Ginsberget.) Szeretné, ha Enrique eljátszaná Jézust. A fiatalember körülbelül öt másodperces hallgatás után visszautasította a felkérést. Kijelentette, hogy Pasolini megbolondult, és neki fontosabb feladata van, mint a filmezés: az emberek közötti testvériség megteremtéséért fáradozik. 

Irazoqui elutasításának hátterében két komoly ok állt. Számára a Biblia egyrészt az elnyomó spanyol egyház szimbólumát jelentette, másrészt egy olyan témát, amely akkoriban hollywoodinak számított, ezért őt egyáltalán nem érdekelte. Ráadásul mindig is agnosztikus volt, vagyis azt az álláspontot képviselte, hogy Isten léte nem bizonyítható, ámbár nem is cáfolható. A Máté evangéliuma előkészítésében fontos szerepet játszott Pasolini jó barátja, Elsa Morante írónő, aki meggyőzte a spanyol fiatalembert a témában rejlő lehetőségekről. Ekkor kezdődött Enrique mély barátsága Morantével, ami egészen az írónő haláláig tartott. (Pasolini és Morante barátsága viszont az 1970-es évek elején véget ért.) Pasolini a forgatás előtt a következőket mondta Jézus személyéről: „Krisztus alakjában az ellenállás erőszakosságát kellene látnunk: olyasvalamit, ami szöges ellentétben áll a modern ember életével, a benne szürkén tobzódó cinizmussal, iróniával, gyakorlatias durvasággal, megalkuvással, meghunyászkodással, önazonosságának a tömeg arcában való feldicsőítésével, mindenféle másság iránti gyűlöletével, vallás nélküli teológiai haragjával.” A rendező véleménye szerint Enrique arca ugyanolyan szép és büszke, emberi és távoli, mint Krisztusnak az El Greco-festményeken. Irazoqui közel negyven évvel később úgy nyilatkozott, hogy maga a filmezés, Pasolini és baráti körének társasága jelentett valóban intenzív élményt számára, amatőrként ugyanis nem látott különbséget abban, hogy Jézust kell játszania a kamerák előtt, vagy például egy westernszerepet. A dél-olaszországi forgatás mély benyomást tett rá: az ott élők másként kötődtek a valláshoz, mint a városlakók akár Olaszországban, akár Spanyolországban. Előfordult, hogy az egyszerű emberek segítséget, sőt csodát vártak tőle, és nem értették, hogy ő nem Jézus, csak egy (amatőr) színész. Csalódást okozott azzal, hogy rágyújtott; a falusiak mondogatták is, hogy Jézus bizony nem dohányzott. 

Egyéb filmek 

A Máté evangéliuma hatalmas feltűnést keltett. A Vatikán igen elismerően nyilatkozott róla – a film kezdettől fogva egyházi szakértők bevonásával készült –, Olaszországban viszont a jobb- és baloldali sajtó egyaránt támadta. A jobboldal szerint valójában Marx evangéliumáról van szó, a baloldaliak azonban „a nép ópiuma”, a vallás dicsőítését látták benne. Franciaországban is heves viták támadtak körülötte. Miután Irazoqui hazatért, a spanyol hatóságok bevonták az útlevelét, mert főszerepet vállalt egy olyan alkotásban, amelyet a jobboldali Spanyolországban is marxista propagandának tartottak. Mindazonáltal alighanem Pasolini alkotásának köszönhetően Enrique két spanyol filmben is fontos szerepet kapott: mindkettő az úgynevezett „barcelonai filmiskola” alapművei közé tartozik. A Noche de vino tinto (1966) éjszakai bárokban játszódik – rendező: José María Nunes –, és az ottani beszélgetések során feltárul egy fiatal pár érzelmi kapcsolatának háttere és valamennyi problémája. Hasonló kísérleti alkotás a Dante no es únicamente severo (1967) is. A filmnek tulajdonképpen nincs cselekménye, hanem a női főszereplő – mint afféle modern Seherezádé – különféle egymásba folyó történeteket mesél a kedvesének. A két rendező (Jacinto Esteva és Joaquim Jordà) a színekkel, a megvilágítással és a hangtechnikával kísérletezett, és állítólag sikerült elkerülniük, hogy valamiféle „lila művészkedés” váljék az egészből. Mellesleg mindkét szóban forgó film női főszereplője Serena Vergano. Irazoqui érdeklődését ezt követően a sakkozás kötötte le, és csak huszonöt évvel később vállalt újra egy kicsiny filmszerepet: Jorge Camino alkotása, A hosszú tél (1992) a spanyol polgárháború idején játszódik. A film főszereplői: Vittorio Gassman, Jacques Penot, Elizabeth Hurley, Jean Rochefort és Àlex Casanovas. 

A The Passion: Films, Faith & Fury (2006) című televíziós dokumentumfilm a vallás és a filmművészet kapcsolatát vizsgálta a legjelentősebb bibliai témájú mozgóképek tükrében: természetesen a Máté evangéliuma sem maradhatott ki a sorból. Negyvenkét évvel a Noche de vino tinto után José María Nunes újra szerepet ajánlott Enrique Irazoquinak a magány különféle formáiról szóló filmjében, amely az A la soledat (2008) címet kapta. Enrique az új évezredben is azt állította, hogy a Pasolinivel való munka után soha nem olvasta el újra Máté evangéliumát. Riporterek és egyszerű emberek újra és újra megkérik, idézze fel a forgatással kapcsolatos emlékeit, ő pedig szívesen eleget tesz ezeknek a kéréseknek. Érdekes fordulat, hogy 2016-ban újra elvállalta Jézus szerepét, ezúttal Antonio Andrisani és Pascal Zullino Il vangelo secondo Mattei című vígjátékában, amely egy olyan rendezőről szól, aki új filmjét Pasolini mesterművének ihletésére forgatja. Meglehet, hogy Irazoqui emiatt mégiscsak elolvasta újra a Máté evangéliumát. Ami biztos, hogy a film egyik kisebb szerepét a magyar Osvárt Andrea alakítja. Irazoqui utolsó filmje az idén bemutatott Das Neue Evangelium, amelyet a svájci Milo Rau rendezett a saját forgatókönyvéből. Enrique itt már Keresztelő Szent Jánost alakította, Jézust a színes bőrű Yvan Sagnet formálta meg. Kuriózum, hogy Máriát a román Maia Morgenstern játssza, akárcsak Mel Gibson hírhedt botrányfilmjében, A passióban (2004). 

FILMOGRÁFIA 

* 1964: Máté evangéliuma (Il vangelo secondo Matteo) 

* 1966: Noche de vino tinto 

* 1967: Dante no es únicamente severo 

* 1992: A hosszú tél (El largo invierno) 

* 2006: The Passion: Films, Faith & Fury (dokumentumfilm) 

* 2008: A la soledat

* 2009: El aullido (rövidfilm)

* 2016: Il vangelo secondo Mattei

* 2019: Vinicio Capossela: Il povero Cristo (rövidfilm)

* 2020: Das Neue Evangelium