ENZO SICILIANO

Enzo Siciliano (Olaszország, Róma, 1934. május 27. – Róma, 2006. június 9.) író és irodalomkritikus az 1950-es években került kapcsolatba az olasz irodalmi elit baloldali érzelmű képviselőivel. 1963-tól jelentek meg az írásai széles műfaji skálán. Közeli barátságban állt Pier Paolo Pasolinivel: a költő-rendező halála után könyvet írt róla, amely a Pasolini-szakirodalom alapművének számít. Siciliano 1973-ban megpróbálkozott a rendezéssel is, egyik saját regényét adaptálta filmre. 1996-ban megkapta az Olasz Köztársasági Érdemrend főtiszti fokozatát. Halála után két évvel, 2008 májusában Bisignanóban (Cosenza megye) egy felsőoktatási intézményt neveztek el róla. 

KARRIERTÖRTÉNET

Enzo Siciliano calabriai szülők gyermeke. Tizenöt éves volt, amikor csendőr édesapja meghalt. Rómában tanult, egyetemi szakdolgozatát Wittgensteinről írta. Miután elolvasta tőle a Filozófiai vizsgálódásokat (1953; magyar nyelven: 1992, Atlantisz Kiadó), megsemmisítette saját első regényét, egy szerelmi történetet, mert úgy érezte, jelentéktelen mű Wittgensteinéhez képest. Az egyetem befejezése után tanárként helyezkedett el. Enzo egyik versét Giorgio Bassani publikálta az általa szerkesztett Botteghe Oscure nevű tekintélyes irodalmi magazinban, és a tehetséges fiatalembert bemutatta a római irodalmi élet nagyjainak. Siciliano ekkor ismerkedett meg Attilio Bertoluccival és fiával, a későbbi filmrendező Bernardo Bertoluccival (aki akkoriban még verseket írogatott), valamint közös barátjukkal, Pier Paolo Pasolinivel. Első kötete, az 1963-ban megjelent Racconti ambigui címét Pasolini javasolta. Egyes kritikusok úgy vélték, a szerző stílusán egyértelműen Alberto Moravia hatása fedezhető fel. Moravia egyébként szintén a Pasolini–Bertolucci-féle irodalmi elit tagja volt, így Siciliano rövidesen vele is közeli ismeretségbe került. Az irodalmi életben tett kezdeti biztató lépések hatására Enzo feladta tanári állását, és szerkesztőként vállalt munkát a RAI tévétársaságnál. 

Moravia 1953-ban alapította a Nuovi Argomenti nevű lapot, amely rövidesen az olasz kulturális élet egyik meghatározó irodalmi magazinjává vált. A társalapító Alberto Carrocci mellé idővel betársult Pasolini is. Moravia helyettes szerkesztőnek hívta a laphoz Sicilianót. Kitartott mellette akkor is, amikor pártfogoltja 1964-ben egy pamfletet írt az úgynevezett 1963-as csoportba tömörült avantgárd költők ellen. Pasolini 1975-ben bekövetkezett halála után Siciliano társszerkesztővé lépett elő. Tizenöt év múlva – amikor elhunyt az alapító Alberto Moravia – a lap főszerkesztőjévé választották. A Nuovi Argomenti munkatársaként Siciliano fáradhatatlanul kereste az új tehetségeket. Az 1960-as évek első felében Pasolini kétszer is filmezni hívta a barátját. A túró (1963) című nagy vihart kavart szkeccsfilmben az egyik tömegjelenetben látható, amikor a sajtó képviselői ellátogatnak a filmbeli film forgatására. A szintén szélsőséges fogadtatásban részesült Máté evangéliumában (1964) Simon szerepét játszotta. Írói munkásságának nemzetközileg talán leghíresebb darabja a több kiadást megért Vita di Pasolini, amely Pasolini halála után jelent meg először. Közeli barátként az elsők között adott hiteles és széles körű betekintést Pasolini mint magánember és művész életébe, és felhívta a figyelmet meggyilkolásának számos tisztázatlan részletére is. Könyve mindmáig a közben könyvtárnyira duzzadt Pasolini-szakirodalom alapművének számít, bár magyar nyelven sajnos nem adták ki.

Siciliano első regénye, a La coppia 1966-ban jelent meg. (A Racconti ambigui novellagyűjtemény volt.) Egy szerelmiháromszög-történetről van szó, melyből később forgatókönyvet is írt, amit 1973-ban filmesített meg Nicoletta Machiavelli, Massimo Girotti és Anita Sanders főszereplésével. Ez volt az egyetlen rendezése, mivel nem aratott vele különösebb sikert. Irodalmi palettáján regények, naplók, esszék és biográfiák egyaránt szerepelnek, de írt számos irodalmi és zenekritikát is. Pucciniről és Mozartról írt könyvei az olasz zenebarátok körében mindmáig nagy megbecsülésnek örvendenek. Különösen a Mozartról szóló I bei momenti váltott ki nagy visszhangot, 1997-ben megkapta érte a legrangosabb olasz irodalmi elismerést, a Strega-díjat. Művészi munkásságában az 1980-as évektől egyre inkább központi szerepet játszott ősei földje, Calabria, különös tekintettel olyan munkáira, mint a Diamante (1984) és a Non entrare nel campo degli orfani (2002). Sokan ez utóbbit tartják legjobb regényének. A történet író főhősét a nosztalgia vezérli vissza Calabriába, hogy meglátogassa unokatestvérét, akinek fia az 1960-as évek végén részt vett a politikai aktivisták erőszakos megmozdulásaiban. Posztumusz megjelent regénye, a La vita obliqua szintén Calabriában játszódik, a fasizmus időszakában. Enzo Siciliano a színház számára is alkotott, sőt az 1980-as években kis ideig a calabriai polgári színház művészeti vezetője volt. Feleségétől, Flaminia Petruccitól két fia született: Francescóból színész lett, Bernardóból festőművész. 

BIBLIOGRÁFIA

Regények és novellák

* 1963: Racconti ambigui (Feltrinelli)

* 1966: La coppia (Feltrinelli)

* 1971: Dietro di me (Garzanti)

* 1973: Rosa pazza (e disperata) (Garzanti; új kiadás: Mondadori, 1994)

* 1975: La notte matrigna (Rizzoli; új kiadás: Mondadori, 1997)

* 1980: La principessa e l'antiquario (Rizzoli)

* 1982: La voce di Otello (Mondadori)

* 1984: Diamante (Mondadori)

* 1990: Cuore e fantasmi (Mondadori; új kiadás: Italic Pequod, 2010)

* 1991: Il bagno della regina (Mondadori)

* 1992: Romanzo e destini (Theoria)

* 1992: Carta blu (Mondadori)

* 1993: Campo de' fiori (Rizzoli)

* 1994: Mia madre amava il mare (Rizzoli)

* 1997: I bei momenti (Mondadori) (Strega-díjas)

* 2002: Non entrare nel campo degli orfani (Mondadori)

* 2004: Il risveglio della bionda sirena (Mondadori)

* 2004: Racconti ambigui (Pequod)

* 2007: La vita obliqua (Mondadori) (posztumusz kiadás)

Színházi témájú művek

* 1966: La tragedia spagnola, rielaborato da Thomas Kyd insieme a Dacia Maraini (Feltrinelli)

* 1986: Jacopone

* 1986: La casa scoppiata (Mondadori)

* 1987: La vittima (Mondadori)

* 1988: Singoli (Gremese)

* 1991: Atlantico (Gremese)

* 1998: Morte di Galeazzo Ciano (Einaudi)

* 2010: Tournée (Edizioni Stilos) (posztumusz kiadás, szerkesztő: Andrea Caterini)

Esszék

* 1965: Prima della poesia (Vallecchi)

* 1970: Autobiografia letteraria (Garzanti)

* 1971: Alberto Moravia: vita, parole, idee di un romanziere (Longanesi; új kiadás: Bompiani, 1982)

* 1976: Puccini (Rizzoli)

* 1978: Vita di Pasolini (Rizzoli; új kiadások: Giunti, 1995; Mondadori, 2005)

* 1983: La bohème del mare: dieci anni di letteratura 1972–82 (Mondadori)

* 1983–2001: Racconti italiani del Novecento (háromkötetes antológia, Mondadori)

* 1986–1988: Letteratura italiana (három kötet, Mondadori)

           1.: Da Francesco d'Assisi a Ludovico Ariosto (1986)

           2.: Da Niccolò Machiavelli a Giambattista Vico (1987) 

           3.: Da Carlo Goldoni a Giovanni Verga (1988)

* 1991: Ma tu che libri hai letto? (Gremese)

* 1997: Diario italiano 1991–1996 (Mondadori)

* 1999: Cinema & film: cronaca di un amore contrastato (Rizzoli)

* 2004: Carta per musica: diario di una passione, da Mozart a Philip Glass (Mondadori)

* 2008: Diario italiano 1997–2006 (Perrone) (posztumusz kiadás, szerkesztő: Andrea Caterini)

Gyűjtemények

* 2011: Opere scelte (Szerkesztő: Raffaele Manica) (Mondadori)

FILMOGRÁFIA

Mint író 

* 1995: Pasolini – Egy olasz bűntény (Pasolini, un delitto italiano) (a Vita di Pasolini felhasználásával)

* 1980: Tre operai (tévésorozat) 

* 1976: Il silenzio è complicità (dokumentumfilm) (vágó is!)

* 1973: La coppia (rendező is!)

* 1973: Io e lui 

Mint színész

* 1979: A Hold (La Luna) (nincs feltüntetve a stáblistán)

* 1964: Máté evangéliuma (Il vangelo secondo Matteo)

* 1963: Agymosás / RoGoPaG (Laviamoci il cervello / Ro.Go.Pa.G.) [A túró (La ricotta) című epizódban]

Önmagaként

* 2006: Luchino Visconti, le chemin de la recherche (dokumentumfilm) 

* 2005: Come si fa a non amare Pier Paolo Pasolini – Appunti per un film sull'immondezza (dokumentumfilm) 

* 2004: Visioni di Palio (dokumentumfilm) 

* 2002: Pier Paolo Pasolini e la ragione di un sogno (dokumentumfilm) 

* 2000: Pasolini, el poeta en la playa (tévéfilm)