Pasolini

Pasolini

2012. április 28., szombat

ELISABETTA GENOVESE

Elisabetta Genovese olasz amatőr színésznő Az Élet trilógiája összefoglaló címmel ismert Pasolini-alkotások egyik fontos mellékszereplője volt. Az amatőr szereplők közül ő az egyetlen, aki a trilógia mindhárom részében szerepet kapott. Játszott még a hasonló stílusú Bűnös történetek (1973) című filmben is, amelyet Pasolini jó barátja, Sergio Citti rendezett, valamint Pietro Germi és Carlo Di Palma egy-egy alkotásában. Elisabetta Genovese 1974 után eltűnt a filmvilágból. 


KARRIERTÖRTÉNET 
A színésznő 
Elisabetta Genovese 1971-ben jelent meg először a filmvásznon Pasolini mesterművében, a Dekameronban, de a nevét ekkor még nem tüntették fel a stáblistán. Ő játszotta az ötödik nap negyedik novellájának hősnőjét, Caterinát. aki szigorú szülői felügyelet alatt áll. A bájos lányka szerelmes a fiatal – és mellesleg jómódú – Ricciardóba, és szívesen együtt töltene vele egy éjszakát. Erre csak egyetlen lehetőség nyílik, ha a leány az erkélyen alszik, és a merész Ricciardo felkapaszkodik hozzá. Ennek érdekében Caterina elhiteti a szüleivel, hogy a nagy forróság miatt nem tud nyugodtan aludni velük a hálószobában, és este inkább az erkélyen térne nyugovóra, ahol még a fülemüle énekében is gyönyörködhet majd. A derék öregek lányuk kedvére tesznek, ő pedig alig várja lovagja érkezését. Ricciardo ígéretéhez híven valóban felmászik hozzá, és az éjszakát a fiatalok a szerelmi élvezeteknek szentelik. Hajnalban azonban elnyomja őket a buzgóság, és emiatt a jóságos szülők reggel személyesen győződhetnek meg arról, hogy Caterina miféle madarat fogott az éjjel. Mindebből akár véres családi viszály is támadhatna, a papa azonban megtalálja a mindenki számára legmegfelelőbb megoldást, az eljegyzést.


A Dekameront javarészt Nápolyban forgatták, a trilógia középső részét, a Canterbury meséket (1972) viszont Angliában. Elisabettát a legelső mesében, az öreg Sir January és fiatal felesége, May pikáns históriájában láthattuk. A Dekameron egyik férfi epizodistájával, Giuseppe Arrigióval magát Plutót és Proserpinát személyesítették meg. Az isteni páros paradicsomi meztelenségében jelenik meg Sir January csodaszép kertjében, ahol May éppen arra készül, hogy megcsalja világtalan urát egy fiatal fiúval. Plutó nem nézi jó szemmel az asszony tervét, és kijelenti, hogy amennyiben hűtlenségre kerül sor, azonnal visszaadja Sir January szeme világát. Proserpina természetesen May pártját fogja, és megígéri, hogy ebben az esetben ő viszont felvágja az asszony nyelvét, hogy az ki tudja vágni magát a kínos helyzetből. Kell-e mondani, hogy a nemek harcában Proserpina (és May) kerekedik felül? Az Ezeregyéjszaka virágaiban (1974) Elisabetta alakította azt a szép fiatal lányt, aki két társnőjével együtt vendégül látja a kedvesét kitartóan kereső Nuredint (Franco Merli), akivel meglehetősen kacéran viselkednek. Ezeket a jeleneteket Észak-Jemenben vették fel. A film főcímén a színésznő már Elisabetta Vito Genovese néven szerepel, ami talán az asszonyneve lehetett, vagy a teljes családi neve.


Az Élet trilógiája második és harmadik részének forgatása között Elisabetta szerepet vállalt Sergio Citti Bűnös történetek (1973) című alkotásában is. Citti Pasolini közeli barátja és tanítványa volt, Mestere hatása érződik ezen a filmjén is. (Ez persze nem meglepő, hiszen Pasolini volt az egyik forgatókönyvíró.) Sőt egyes kritikusok szerint a stílust tekintve igazából a Bűnös történetek tekinthető Az Élet trilógiája tulajdonképpeni befejezésének, és nem a Pasolini által rendezett záró tétel, Az Ezeregyéjszaka virágai. Citti opusza egyébként a szereposztást tekintve is szoros kapcsolatban áll Pasolini trilógiájával: Elisabetta mellett játszik benne Franco Citti és Ninetto Davoli (mindhárom Pasolini-filmben szerepeltek), továbbá a Dekameronból Giacomo Rizzo és Gianni Rizzo, a Canterbury mesékből Oscar Fochetti, Az Ezeregyéjszaka virágaiból pedig Christian Aligny és Jocelyne Munchenbach. (Érdekesség, hogy Jocelyne szerepelt a Canterbury mesék egyik utánzatában is, Mino Guerrini Gli altri racconti di Canterbury című 1972-es filmjében.) 


Csak a közelmúltban került be Genovese IMDb-s filmográfiájába még két film. Ennek egyik oka az lehet, hogy mindkét alkotásban csak kicsiny szerepet játszott, a másik pedig az, hogy az Elisabetta Vito nevet használta, ezért nem volt teljesen egyértelmű, hogy róla van szó. Pietro Germi Alfredo, Alfredo (1972) című komédiáját Magyarországon is bemutatták. A címszereplő egy nőkkel szemben félénken viselkedő, magát jelentéktelennek tartó fiatalember (az amerikai Dustin Hoffman vendégjátéka), aki barátja unszolására kezd el udvarolni a bájos gyógyszerész lánynak, Maria-Rosának (Stefania Sandrelli). A románc házassággal végződik, ám Alfredo idővel ráébred arra, hogy talán mégsem a felesége az, akivel szeretné leélni az egész hátralévő életét. Elisabetta egy cigánylányt alakított. A Teresa, a tolvaj (1973) Michelangelo Antonioni állandó operatőrje, Carlo Di Palma első saját rendezése: a kamera mögött ezúttal unokaöccse, Dario Di Palma állt. A címszerepet Antonioni egykori múzsája, Monica Vitti játszotta, aki akkoriban Carlo Di Palma élettársa volt. A forgatókönyv alapjául Dacia Maraini egyik regénye szolgált, amely egy megtörtént esetet dolgozott fel. Vitti egyik kedvenc szerepének nevezte Teresát, és nyilatkozataiban elmondta, hogy szakmailag is sokat tanult az élettársától, aki a fényeknek és a megvilágításnak tulajdonított olyan fontosságot, mint Antonioni a színeknek. Az IMDb-n található stáblistából nem derül ki, hogy Elisabetta melyik szerepet alakította. 


A professzor asszony 
Természetesen igyekeztem minden rendelkezésemre álló forrásban utánanézni Elisabetta Genovese életének, de nem találtam róla semmilyen információt. A világhálón viszont ráakadtam egy azonos nevű professzor asszonyra: a weboldalon található fotóján (lásd fentebb) – meglehet, kissé élénk fantáziával, de – felismerni véltem az egykori színésznő vonásait: a magas homlok és a jellegzetes mosoly is nagyon hasonló. A közölt életrajz szerint Genovese asszony 1954-ben született, vagyis életkora alapján akár tényleg lehetett volna Pasolini tizenéves színésznője. Ennek ellenére sem merem azonban egyértelműen kijelenteni azt, hogy a két személy egy és ugyanaz, mindazonáltal talán érdemes megtudni egy-két dolgot a professzor asszonyról is. Az észak-olaszországi Castelfranco Venetóban született. 1980-ban gyógyszerészetből és sebészetből szerzett diplomát a nagy múltú Padovai Egyetemen. Posztgraduális képzés keretében foniátriából (a hangképzés, a beszéd és részben a hallás zavaraival foglalkozó szakterület) 1983-ban, fül-orr-gégészetből 1989-ben diplomázott a Ferrarai Egyetemen. Az 1990-es évektől kezdve a Páduai Egyetem oktatója. Számos szakmai szervezet tagja és tisztségviselője, szakterületéhez kapcsolódó publikációi külföldön sem ismeretlenek. Kiemelten foglalkozik a halláskárosodás és a süketség megelőzésének lehetőségeivel, mindez Genovese asszony szerint elválaszthatatlan a környezetvédelem témájától.


FILMOGRÁFIA 
* 1971: Dekameron (Il Decameron) 
* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury) 
* 1972: Alfredo, Alfredo (Elisabetta Vito néven)
* 1973: Teresa, a tolvaj (Teresa la ladra) (Elisabetta Vito néven)
* 1973: Bűnös történetek (Storie scellerate) 
* 1974: Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte) (Elisabetta Vito Genovese néven)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése