Pasolini

Pasolini

2011. december 17., szombat

FRANCO CITTI

Franco Citti (Róma, 1935. április 23. – Róma, 2016. január 14.) olasz színészt Pier Paolo Pasolini fedezte fel a filmművészet számára. Elsősorban Pasolini filmjeiben nyújtott alakításaival írta be a nevét a filmtörténetbe, de játszott más jeles rendezők – például Marcel Carné, Sergio Corbucci, Carlo Lizzani, Valerio Zurlini, Bernardo Bertolucci, Francis Ford Coppola, Elio Petri – irányítása alatt is. Fivére, Sergio Citti (1933–2005) filmrendező-forgatókönyvíró szintén Pasolini közeli barátja és állandó munkatársa volt. Az új évezredben Franco már nem forgat, mivel három szélütés (az elsőt 1997-ben szenvedte el) következményeként tolókocsiba kényszerült, nem tud beszélni és mozogni. Noha az illetékes állami szerv elismerte 100%-os rokkantságát, különféle okokra hivatkozva hosszú ideig mégsem kapott ennek megfelelő nyugdíjellátást. Végül a Zöldek egyik csoportja lépett közbe, és fordult a nyilvánossághoz Franco érdekében.


KARRIERTÖRTÉNET
Pasolini és Citti
Franco Citti Róma külvárosában született egy lumpenproletár családban. Apja, Santino többször volt börtönben, akárcsak fivére, Sergio. Pasolini az 1950-es években Róma külvárosait járta, és ekkor ismerkedett meg a Citti fivérekkel is, akikkel szoros barátságot kötött. Sergióval folytatott kocsmai beszélgetései egy részét felhasználta az Utcakölykök című nagy feltűnést keltett regényében. Pasolini akkoriban még nem rendezett filmeket, hanem forgatókönyvíróként volt jelen a szakmában. Dolgozott Federico Fellini felkérésére is, sőt a Cabiria éjszakái (1957) és Az édes élet (1960) forgatókönyvének általa írt részeihez Sergio közreműködését is igénybe vette. A kissé félénk és hallgatag Franco személyisége különösen foglakoztatta, és mivel a fiúban bizonyos narcisztikus vonások is tetten érhetőek voltak, úgy vélte, érdemes lenne filmszínészként kipróbálni őt. Kifejezetten a számára írta A vagányok éjszakája (La notte brava, 1959) és az Ez történt Rómában (La giornata balorda, 1960) című filmek főszerepeit, előbbit saját regénye, a már említett Utcakölykök alapján. A producerek és a rendező, Mauro Bolognini azonban hallani sem akartak a színészi tapasztalatokkal nem rendelkező, iskolázatlan Cittiről. Amikor a Federiz (Fellini és Angelo Rizzoli rövid életű filmgyártó cége) jóvoltából Pasolininek lehetősége nyílt a rendezésre, A csóró (1961) forgatókönyvét már eleve Franco személyére szabva írta, természetesen Sergio közreműködésével. Citti elképesztő hitelességgel keltette életre a lumpen főszereplőt, aki még saját gyermekét is meglopja, és végül éppen akkor éri halálos baleset, amikor elhatározza, hogy új életet kezd. Következő közös filmjükben, amely a Mamma Róma (1962) címet kapta, Franco egy stricit alakított, aki zsarolásával tönkreteszi az Anna Magnani játszotta utcanő életét. Meglepő módon ezután öt évig semmilyen filmszerepet nem vállalt (vagy nem kapott).


1967-ben ismét egy Pasolini-film főszerepében hívta fel magára a figyelmet. A Szophoklész tragédiája nyomán készült Oidipusz király címszerepét formálta meg nagy drámai erővel. Pasolini a forgatás előtt megkérdezte Francótól, hogy tudna-e heteken át nagyon keményen dolgozni, és áldozatokat hozni az új filmért. (Az első sajtóhírek szerint egyébként a rendező nem Francónak, hanem El Cordobés spanyol torreádornak szánta a főszerepet.) Az Oidipusz király nagy részét Marokkóban forgatták mintegy két hónapon át. A rekkenő hőségben naponta többen is napszúrást kaptak, ráadásul a stáb életét a viperák is megnehezítették. Franco visszaemlékezései szerint előfordult, hogy egyik reggel öt viperát kellett megölniük. A Magyarországon csak néhányszor vetített Disznóól (1969) című tézisfilmben Citti az egyik kannibál szerepét kapta. Az Élet trilógiája alkotásaiban Pasolini fontos karakterszerepeket bízott rá, ám ezek mind negatív figurák. (Érdekes, hogy amíg Pasolini másik bizalmas barátja, Ninetto Davoli zömmel pozitív, vidám szereplőket alakított a rendező filmjeiben, addig Citti mintha a művész másik, sötétebb énjének tükörképe lenne az általa játszott komor, néha tragikus, néha negatív figurákkal.) A Dekameronban (1971) Ciappellettót játszotta, aki halála előtt hamisan gyón a jámbor szerzetesnek, és ezzel eléri, hogy halála után szentként tiszteljék. A Canterbury mesékben (1972) az Ördögöt formálta meg, aki magával viszi a kíméletlen adószedőt a pokolba, hogy kitanítsa a szakma minden fortélyára. Az Ezeregyéjszaka virágaiban (1974) a démont alakította, aki megtudja, hogy fogva tartott szeretője megcsalta őt. Megtalálja a csábítót, ám a lány a démon parancsára sem hajlandó végezni a kedvesével. Ezért a démon öli meg őt, majd majommá változtatja a csábító fiatalembert. A Salò, avagy Szodoma 120 napjában (1975) Citti nem játszott, ahogyan Ninetto Davoli sem. Állítólag a filmben nem lett volna nekik való szerep, ám valószínűbb, hogy Pasolini előre sejtette, milyen viharokat fog kavarni a Salò, és meg akarta kímélni ettől a legjobb barátait.


Pasolini nélkül
A csóró sikere nyomán mások is felfigyeltek Citti elementáris, ösztönös tehetségére. Az Egy erőszakos élet (1962) forgatókönyve Pasolini azonos című regénye alapján készült, a filmben Franco alakította a főszereplő Tommasót. A francia filmművészet nagy öregje, Marcel Carné a Morzsa kismadaraknak (egyes forrásokban: A homlokzat mögött, 1962) című kevéssé ismert alkotásában bízott rá egy kisebb szerepet. Franco számára megtiszteltetés volt Sergio Corbucci A legrövidebb nap (1962) című vígjátékában szerepelnie, hiszen az olasz és a nemzetközi filmszakma számos kiválóságával játszhatott együtt: Ciccio Ingrassia, Ugo Tognazzi, Philippe Leroy, Romolo Valli, Eduardo De Filippo, Totò, Renato Salvatori, David Niven, Massimo Girotti, Virna Lisi, Sylva Koscina, Anouk Aimée, Simone Signoret és sokan mások. A film sajnos kínos fiaskónak bizonyult. Pasolini Oidipusz királya után indult be igazán Citti karrierje. Még ugyanabban az évben játszott Carlo Lizzani spagettiwesternjében (Nyugodjatok békében!, 1967) Pasolini és Ninetto Davoli partnereként. Főleg bűnügyi filmekben, spagettiwesternekben és – azóta már elfeledett – drámákban szerepelt. Természetesen amikor fivére, Sergio Citti rendezni kezdett, Franco is szerepeket kapott tőle: Ostia (1970), Bűnös történetek (1973), A kabin (1977), A zöldségleves (1981), Háromkirályok (1996). Francis Ford Coppola Michael Corleone egyik szicíliai testőrének szerepét bízta rá A Keresztapa (1972) című világhírű filmjében: a figura az 1990-ben bemutatott harmadik részben visszatért. 1975 (Pasolini halálának éve) után készült filmjei közül Elio Petri Todo modo (1976) című politikai vonatkozású alkotását, valamint Bernardo Bertolucci A Hold (1979) című drámájában játszott epizódszerepét érdemes megemlíteni. Ez utóbbi filmben egy homoszexuálist alakított, aki egy presszóban megpróbálja felcsípni a kamasz főszereplőt. Érdekes és kevéssé ismert tétel Citti filmográfiájában az 1984-ben bemutatott Szent Sebestyén mártíromsága. Petr Weigl tévéfilmje Gabriele D'Annunzio egyik írásának művészi igényű mozgóképes feldolgozása. Szent Sebestyént az amerikai akciófilmek (Terminátor, A bolygó neve: Halál, A mélység titka stb.) későbbi sztárja, Michael Biehn alakította, a császárt Nicholas Clay (Excalibur, Lady Chatterley szeretője, Nyaraló gyilkosok stb.) formálta meg, Citti pedig a prefektus szerepét játszotta.


FILMOGRÁFIA
* 1961: A csóró (Accattone)
* 1962: Mamma Róma (Mamma Roma)
* 1962: Egy erőszakos élet (Una vita violenta)
* 1963: Il giorno più corto
* 1963: Morzsa kismadaraknak / A homlokzat mögött (Du mouron pour les petits oiseaux)
* 1967: Nyugodjatok békében! (Requiescant)
* 1967: Oidipusz király (Edipo re)
* 1968: Seduto alla sua destra
* 1968: Ammazzali tutti e torna solo
* 1969: Una ragazza di Praga
* 1969: Gli angeli del 2000
* 1969: Il Magnaccio
* 1969: La legge dei gangsters
* 1969: Disznóól (Porcile)
* 1970: Ostia
* 1971: Dekameron (Il Decameron)
* 1971: La primera entrega
* 1972: A Keresztapa (The Godfather)
* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury)
* 1973: Bűnös történetek (Storie scellerate)
* 1973: Ingrid sulla strada
* 1974: Macrò
* 1974: Storia de fratelli e de cortelli
* 1974: Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte)
* 1975: Colpita da improvviso benessere
* 1976: Todo modo
* 1976: Puttana galera – colpo grosso al penitenziario
* 1976: Chi dice donna, dice donna (a Le signorina X című epizódban)
* 1976: Uomini si nasce poliziotti si muore
* 1977: La banda del trucido
* 1977: Roma l'altra faccia della violenza
* 1977: Gatto dagli occhi di giada
* 1977: A kabin (Casotto)
* 1977: A Keresztapa (The Godfather) (tévésorozat)
* 1978: Yerma (tévéfilm)
* 1979: L'albero della maldicenza
* 1979: Addavenì quel giorno e quella sera (tévésorozat)
* 1979: A Hold (La Luna)
* 1980: Eroina
* 1980: Ciao marziano
* 1980: La Felicità (tévésorozat)
* 1981: A zöldségleves (Il minestrone)
* 1983: A fekete táltos visszatér (The Black Stallion returns)
* 1984: Szent Sebestyén mártíromsága (L'martyre de Saint Sébastien)
* 1985: Sogni e bisogni (tévésorozat)
* 1986: La coda del diavolo
* 1987: Tutti in palestra (tévésorozat)
* 1988: Rosso di sera
* 1988: Kafka la colonia penale
* 1989: I promessi sposi (tévésorozat)
* 1990: Appuntamento in nero
* 1990: Il segreto
* 1990: A Keresztapa III (The Godfather Part III)
* 1992: El infierno prometido
* 1994: La chance
* 1996: Il sindaco
* 1996: Háromkirályok (I Magi randagi)
* 1997: Il miracolo di Sant'Oronzo
* 1997: Cartoni animati (rendező és forgatókönyvíró is!)
* 1998: Le ragazze di Piazza di Spagna (tévésorozat)
* 1999: E insieme vivremo tutte le stagioni

BAFTA-DÍJ
* 1963: A csóró (jelölés: a legjobb külföldi színész)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése