Pasolini

Pasolini

2015. január 25., vasárnap

MARCO LUCANTONI

Marco Lucantoni olasz színész (Olaszország, 1957. december 9.) kamasz fiúként 1972 és 1977 között kisebb szerepeket játszott néhány filmben. Magánéletéről szinte semmilyen személyes információ nem található a világhálón. 


KARRIERTÖRTÉNET 
A kezdetek 
Nem tudni, Marco Lucantoni hogyan került a filmvilágba, ahol 1972 és 1977 között kisebb szerepeket bíztak rá. Először Joseph Losey, a mccarthyzmus elől Angliába távozott amerikai rendező foglalkoztatta a Trockij meggyilkolása (1972) című filmjében. A történet címszereplője valós személy volt, a Mexikóba emigrált forradalmár, a Vörös Hadsereg megalapítója, Lev Davidovics Trockij (1879–1940), aki folyamatosan és élesen bírálta a sztálini rendszert, amiért a Generalisszimusz megölette. Az izgalmas téma ellenére a Trockij meggyilkolása csúfosan megbukott, és voltak, akik egyenesen a filmtörténet legpocsékabb alkotásai közé sorolták. Nicholas Mosley forgatókönyvének komoly hibáival maga Losey is tisztában volt, amikor felajánlotta Trockij szerepét Dirk Bogarde-nak. Azt ígérte neki, hogy átírják a szkriptet, de mivel erre nem került sor, Bogarde visszalépett. Richard Burton viszont bízott Losey ígéretében, és elvállalta a szerepet. Partnerei: Alain Delon, Romy Schneider, Valentina Cortese és Enrico Maria Salerno. Marco játszotta Trockij unokaöccsét, Szevát. Losey különösen Delon teljesítményével volt elégedett, és baráti kapcsolat alakult ki közöttük, amely négy évvel később a Klein úr (1976) című filmet eredményezte. Delon egyszer kijelentette: nagyon reméli, hogy a Trockij meggyilkolása az idő múlásával felértékelődik majd, mert szerinte megérdemelné. A film nem jutott el a magyar mozikba, de hosszú évekkel később nálunk is forgalomba hozták DVD-n. 


Losey után az olasz másodvonalhoz tartozó rendező, Mino Guerrini – mellesleg egy Dekameron- és egy Canterbury mesék-utánzat alkotója – adott szerepet Marcónak két filmben is. Az Il vero coraggio (1973) című tévésorozatról nem sokat lehet tudni. Egyik főszereplője, Alessandro Momo a következő évben, néhány nappal tizennyolcadik születésnapja előtt motorbalesetben életét vesztette. A másik Guerrini-film, a Professore venga accompagnato dai suoi genitori (1974) egy római líceumban játszódó komédia, főszerepeit a direktor visszatérő színészei, Jacques Dufilho és Aldo Maccione játszotta. Marco egy Maltese (Máltai) nevű lázongó diákot alakított, hangját Massimo Giuliani szinkronizálta. 1977-ben a magyar mozik is bemutatták Mauro Bolognini Libera, szerelmem című drámáját, amely a fasiszta időkben játszódik. Eredetileg 1973-ban forgatták, erős baloldali nézőpontja miatt azonban csak két évvel később engedélyezték. A történet főszereplője, a gyönyörű Libera (Claudia Cardinale emlékezetes alakítása) nevének megfelelően egész életében szenvedélyesen kiáll a szabadság eszméjéért, még Mussolini hatalomra kerülése után sem tesz lakatot a nyelvére. Feleségként és családanyaként is hű marad önmagához, de arra valószínűleg sosem gondolt volna, hogy végzete épp békeidőben éri utol. Fiát, Carlót kisebb korában Luigi Patriarca, nagyobb korában Marco Lucantoni játszotta. Carlo egyébként örökölte nagyapja és édesanyja forradalmi hevületét, és partizánként száll szembe a fasisztákkal. 


Az utolsó három film 
Pasolini 1975-ben forgatta utolsó filmjét, a fasizmus korában játszódó Salò, avagy Szodoma 120 napja című drámát. A film hatalmas botrányt váltott ki, számos országban betiltották, sőt producerét, Alberto Grimaldit Olaszországban még bíróság elé is állították. A történet alapjául a szadizmus névadója, De Sade márki Szodoma 120 napja című regénye szolgált. Pasolini alkotásában az államhatalmat szimbolizáló négy úr katonák segítségével fiatal fiúkat és lányokat hurcol egy pazar kastélyba, ahol válogatott testi és lelki kínzásoknak vetik alá őket, mígnem a fináléban szinte mindenkit kivétel nélkül kivégeznek. A film elején láthatjuk a foglyok kiválasztásának jelenetét, amikor Marco is a kiválasztottak közé kerül. Szerepét az IMDb „az első férfi áldozat”-ként (First Male Victim) nevezi meg, holott a figurának van neve: Tonna Ferrucciónak hívják Castelfrancóból (a brit Blu-Ray-kiadás magyar feliratozása szerint), és egy diverzáns család sarja. Útban a kastély felé a fiú szökni próbál, de a katonák agyonlövik. Talán a szerep rövidsége miatt, de Lucantoni neve nem került fel a Salò stáblistájára. Luigi Perelli rendezésében készült az Amore grande, amore libero (1976) című szerelmi dráma, melynek női főszereplője, Paola Tedesco Pasolini felfedezettjének számít. Marco a Szárnyas disznók (1977) című Paolo Pietrangeli-filmben állt utoljára a kamerák elé. Marco Lombardo Radice és Lidia Ravera regényéből maga Pietrangeli és Giuseppe Milani írt forgatókönyvet. Rómában vagyunk, az 1970-es évek zűrzavaros időszakában. Két tizenéves fiatal, Rocco és Antonia szexuális és politikai öntudatra való ébredésének lehetünk szemtanúi. Kapcsolatuk idővel meglazul, szexuális téren még az azonos neműekkel is próbálkoznak, ám az áhított önállóságot akkor találják meg, amikor elválnak útjaik, hogy mindketten megálljanak a saját lábukon. Marco Lucantoni a Szárnyas disznók után eltűnt a filmvilágból. 1980 áprilisa és 2014 novembere között a Troppo és a DHL cégnél dolgozott. Az egykori filmszínész remélhetően boldog családapa, sőt talán már nagyapa is. 


FILMOGRÁFIA 
* 1972: Trockij meggyilkolása (The Assassination of Trotsky) 
* 1973: Il vero coraggio (tévésorozat) 
* 1974: Professore venga accompagnato dai suoi genitori 
* 1975: Libera, szerelmem (Libera, amore mio...) 
* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma) (nincs feltüntetve a stáblistán) 
* 1976: Amore grande, amore libero 
* 1977: Szárnyas disznók (Porci con le ali)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése