2012. június 10., vasárnap

DECAMEROTICO

A filmes szakirodalomban decamerotico (decamerotici) néven emlegetett irányzatot Pier Paolo Pasolini Dekameron (1971) című alkotásának nemzetközi sikere indította el. Jellegzetesen olasz műfajról (néhány esetben koprodukcióról) van szó: a decamerotico tulajdonképpen a középkori (reneszánsz) miliőben játszódó, csattanós szexkomédiák gyűjtőneve. Az ide sorolható filmek egy része valóban Boccaccio novelláin alapul, többségük azonban csak utánozza azokat, esetenként más középkori szerzők (leggyakrabban: Pietro Aretino) műveinek felhasználásával. Pasolinivel ellentétben – aki tudatos koncepció alapján válogatta ki a megfilmesített történeteket, és lényegében átértelmezte Boccacciót, anélkül hogy meghamisította volna – a decamerotico rendezői beérték az általuk kiválasztott egy vagy több történet illusztrálásával. Az irányzat népszerűségét Pasolini híres trilógiájának másik két része – különösen a Canterbury mesék (1972) – tovább fokozta, éppen ezért a kritikusok főleg Pasolinit okolták az olcsó és általában nem túl igényes kosztümös szexvígjátékok dömpingje miatt. Ő azonban úgy vélte, hogy a Dekameron kendőzetlen nyíltsága inkább olyan tabudöntögető filmek megszületését segítette elő, mint az Utolsó tangó Párizsban (1972, Bernardo Bertolucci) és A nagy zabálás (1973, Marco Ferreri). A decamerotico filmek az 1970-es évek közepén mentek ki a divatból, ámbár később is született egy-egy hasonló jellegű produkció. A csúcsot az 1972-es esztendő jelentette: ekkor több mint harminc decamerotico filmet mutattak be az olasz mozik. 


A „FOLYTATÁSOK” 
Decameron No. 2 – Le altre novelle del Boccaccio (1972) 
Írta: Luigi Rosso. Operatőr: Antonio Maccoppi. Díszlet: Oscar Capponi. Zene: Elsio Mancuso, Burt Rexon. Vágó: Cesare Bianchini. Rendező: Mino Guerrini. Főszereplők: Enzo Pulcrano (Pietro di Vinciolo), Claudia Bianchi (Pietro felesége), Salvatore Giocondo (a szerető), Mario Brega (Ferondo), Mariangela Giordano (Ferondo felesége), Marcello Di Falco (az apátúr), Camille Keaton (Alibech), Heinrich J. Rudisser (Rustico). Gyártó: Compagnia Generale Cinematografica. Producer: Gabriele Crisanti, Luigi Nannerini. Bemutató: 1972. március 17. (Olaszország). 

V,10: Pietro di Vinciolo elmegy hazulról vacsorára, felesége felhívat magához egy fiút. Pietro hazatér, az asszony a fiút a tyúkkas alá rejti. Pietro elmeséli, hogy Ercolano, kinél vacsorán volt, házában felfedezett egy ifjút, kit felesége bebocsátott, az asszony legyalázza Ercolano feleségét, egy szamár véletlenül rálép az ujjára a fiúnak, ki a tyúkkas alatt lapul, s ki erre elordítja magát. Pietro odaszalad, meglátja; megismeri felesége hűtlenségét, de végezetül is maga fajtalankodása kedvéért megbékül vele. 

III,8: Ferondo bevesz bizonyos port, mire halott gyanánt eltemetik, az apátúr pedig, ki feleségével enyeleg, kiveszi őt sírjából, börtönbe veti, és elhiteti vele, hogy a tisztítóhelyen van; minekutána pedig feltámad, feleségének az apátúrtól született fiát miként tulajdon gyermekét neveli föl. 

III,10: Valamely Alibech nevezetű leány remetének áll, Rustico barát pedig megtanítja, hogyan kell az ördögöt visszakergetni a pokolba; annak utána elviszik onnét, és Neerbal felesége lesz. 

VII,7: Lodovico felfedi madonna Beatrice előtt iránta való szerelmét; akkor a hölgy maga ruhájában leküldi férjét, Eganót a kertbe, maga pedig szerelmeskedik Lodovicóval, ki is annak utána felkel, kimegy a kertbe, és elnáspángolja Eganót. 

III,4: Don Felice oktatja Puccio testvért, hogyan nyerhetné el az örök boldogságot, s annak okáért penitenciát ró reá, melyet is Puccio testvér elvégez, azonközben pedig Don Felice a jámbor férfiúnak feleségével enyeleg. 

VIII,8: Két jó barát közül az egyik a másiknak feleségével szerelmeskedik; mikor a másik észreveszi, a feleségével egyetértésben úgy intézi, hogy barátját ládába zárja, s mikor az benne van, ő maga a láda tetején annak feleségével szerelmeskedik. 


Decameron No. 3 – Le più belle donne del Boccaccio (1972) 
Írta: Luigi Rosso. Operatőr: Giuseppe Pinori. Díszlet: Giovanni Fratalocchi. Zene: Gianni Meccia, Bruno Zambrini. Vágó: Adriano Tagliavia. Rendező: Italo Alfaro. Főszereplők: Pier Paola Bucchi (mesélő), Giovanni Elsner (mesélő), Roy Bosier (bíró), Antonella Murgia (Madonna Filippa), Alberto Atenari (Riccardo), Letizia Lehir (Madonna Catella), Beba Loncar (Madonna Lidia), Femi Benussi (Madonna Isabella), Carlo Simoni (Pirro). Gyártó: Victor Cinematografica. Producer: Enzo Boetani, Giuseppe Collura. Bemutató: 1972. június 8. (Olaszország). 

VI,7: Madonna Filippát a férje rajtakapta kedvesével; törvénybe idézi, de ottan az asszony talpraesett és mulatságos válaszával kimenti magát, s eléri, hogy a törvényt megváltoztatják. 

III,6: Ricciardo Minutolo szerelmes Filippello Fighinolfi feleségébe; megtudja, hogy az asszony féltékeny, s azzal az ürüggyel, hogy Filippello az ő feleségével másnap valamely fürdőben találkozik, elcsalja oda az asszonyt, ki azt hiszi, hogy férjével van; annak utána pedig megtudja, hogy Ricciardóval mulatott. 

VII,9: Nicostrato felesége, Lidia, szereti Pirrót, ki is, hogy az asszony meggyőzze őt, három dolgot kíván tőle, miket az rendre megtesz; annak utána Nicostrato szeme láttára szerelmeskedik az ifjúval, Nicostratóval pedig elhiteti, hogy az, mit látott, nem igaz. 

IX,1: Madonna Francescába ketten szerelmesek, Rinuccio és Alessandro, de ő egyiket sem szereti, miért is az egyiket ráveszi, hogy halott gyanánt feküdjön be egy sírba, a másikat pedig, hogy ezt az élőhalottat vigye el hozzá; de mivel egyik sem tud végére járni a dolognak, ügyesen lerázza őket a nyakáról. 

VII,6: Madonna Isabellát meglátogatja Lambertuccio, ki szerelmes belé, éppen akkor, mikor Leonetto nála van; midőn pedig a férje hazajön, Lambertucciót tőrrel a kezében kizavarja a házból, Leonettót pedig a férj hazakíséri. 

VII,5: A féltékeny férj papnak öltözködvén, meggyóntatja feleségét, ki is megvallja néki, hogy szeret egy papot, ki minden éjjel meglátogatja; miközben tehát a féltékeny férj nagy titokban lesbe áll a kapuban, az asszony a tetőn által beengedi kedvesét, és mulatja magát véle. 

I,4: Egy barát, ki fölöttébb súlyos büntetést érdemlő bűnbe esett, ügyesen megmenekül a büntetéstől, szemére vetvén az apátúrnak ugyanazon bűnt. 


Decameron No. 4 – Le belle novelle di Boccaccio (1972) 
Írta: Paolo Bianchini. Operatőr: Antonio Modica. Zene: Vasili Kojucharov, Roberto Pregadio. Vágó: Otello Colangeli. Rendező: Paolo Bianchini. Főszereplők: Nino Musco (Tofano), Anna Odessa (Tofano felesége), Lorenzo Piani (Ricciardetto), Mariangela Giordano (Tessa), Ciccio Antonacci (Calandrino), Sergio Rovelli (Buffalmacco). Gyártó: Compagnia Generale Cinematografica. Producer: Gabriele Crisanti, Luigi Nannerini. Bemutató: 1972. november 23. (Olaszország). 

VII,4: Tofano egy éjszaka kizárja a házból feleségét, ki is mivel semmi rimánkodás árán nem tud bejutni, úgy tesz, mintha a kútba vetné magát, de csak egy nagy követ dob bele. Tofano kijön a házból és odaszalad, mire az asszony besurran a házba, kizárja az urát, és nagy nyelveléssel lepocskondiázza. 

IX,3: Simone mester, Bruno és Buffalmacco és Nello unszolására elhiteti Calandrinóval, hogy teherbe esett: miért is ez a három fent mondott fickónak orvosságra kappanokat és pénzt ad, és szülés nélkül megszabadul terhességétől. 

VII,3: Rinaldo barát a komaasszonyával szerelmeskedik; a férj ott kapja őt az asszony szobájában; akkor tehát elhitetik véle, hogy a barát ráolvasott a fiacskája gilisztáira. 

IV,7: Simona szereti Pasquinót, midőn együtt vannak egy kertben, Pasquino megdörzsöli fogait zsályalevéllel és meghal; Simonát elfogják, ki is mikor meg akarja mutatni a bírónak, hogyan halt meg Pasquino, ugyancsak megdörzsöli fogait amaz zsálya levelével és hasonlatosképpen szörnyethal. 

IV,2: Alberto testvér elhiteti valamely asszonnyal, hogy Gábriel arkangyal szerelmes belé, kinek képében ő maga többször is szerelmeskedik az asszonnyal; egyszer aztán megijed az asszonynak rokonaitól, kiugrik a házból, s megbúvik valamely szegény embernek házában, ki is vadember képében másnap a piacra vezeti őt, hol felismerik, annak utána pedig szerzetes testvérei megfogják és börtönbe vetik. 


EGYÉB ISMERT DECAMEROTICO-FILMEK 
* Quel gran pezzo dell'Ubalda tutta nuda e tutta calda (1972, Mariano Laurenti) 
Egy kétbalkezes lovag, Olimpio de' Pannocchieschi hazatér gyönyörű feleségéhez, Fiammához, aki kénytelen volt hűségesen várni őt, hiszen erényövet visel, melynek kulcsát a férj magával vitte. Az asszony már alig várja, hogy megszerezze a kulcsot, és élvezze végre a testi örömöket, persze nem feltétlenül a férjével. Olimpio harcias szomszédja, Oderisi időközben újra megnősült: felesége, a szépséges Ubalda a lovag szívét is megdobogtatja…

* Una cavalla tutta nuda (1972, Franco Rossetti) 
A Boccaccio és Franco Sacchetti írásain alapuló film főhőse, Gulfardo de' Bardi és barátja, Folcacchio Folcacchieri egy hivatalos megbízás teljesítése érdekében Volterrába indul. Útközben találkoznak egy Nicholas nevű parasztemberrel, akinek van egy szépséges felesége, Gemmata. Folcacchio elhiteti a naiv férjjel, hogy képes kancává változtatni Gemmatát, hogy a dolgos férj napközben őt is munkába tudja fogni a földeken, éjszakára pedig visszaváltoztatja asszonnyá. Mondani sem kéne, hogy a varázslás igazi célja az, hogy Folcacchio zavartalanul élvezhesse Gemmata bájait… (Ez a történet Pasolini Dekameronjában is látható.) 


* Boccaccio (1972, Bruno Corbucci) 
Hat Boccaccio-történet filmváltozata. 

* Le calde notti del decameron (1972, Gian Paolo Callegari) 
A keresztes háborúból hazatérő Gianfigliazzo herceg elveszítette szépséges felesége, Peronella erényövének kulcsát, melyet Mandud talál meg. A fiatalember természetesen ég a vágytól, hogy a zárba helyezze a kulcsot… 

* Decameroticus (1972, Pier Giorgio Ferretti) 
A XIV. században játszódó pikáns film Boccaccio mellett Matteo Bandello és Pietro Aretino írásaiból is ihletet merített. (Ámbár a két utóbbi szerző több mint egy évszázaddal később élt.)


* Quando le donne si chiamavano madonne (1972, Aldo Grimaldi) 
A gyönyörű Giulia Varrone kegyeiért hárman is epekednek. Vajon enged-e nekik az asszony, és ha igen, melyikük lesz a szerencsés férfiú? 

* Sollazzevoli storie di mogli gaudenti e mariti penitenti – Decameron nº 69 (1972, Aristide Massaccesi) 
Három pajzán történet fekete humorral előadva a házastársi hűtlenségről. Az első mese hősnője megcsalja a férjét, de a sógornője tetten éri. Mi a megoldás? Osztozkodás a szeretőn. A második mesében a kéjvágyó pap kihasználja egy asszony szorult helyzetét, de végül meztelenül csapdába esik, ahonnan csak férfiassága elvesztése árán menekülhet meg. A harmadik mese szerelmes férfi hőse nőnek öltözik, és cselédnek szegődik kedveséhez, hogy a lehető legközelebb legyen hozzá. A férj azonban szemet vet neje új „szobalányára”… 


* ...e si salvò solo l'Aretino Pietro, con una mano davanti e l'altra dietro... (1972, Silvio Amadio) 
Madonna Violenta három lányának (Nanna, Concetta és Fiorenza) története sok csalfasággal, szerelemmel és pikantériával fűszerezve. 

* Le notti peccaminose di Pietro l'Aretino (1972, Manlio Scarpelli)
A középkori Rómában játszódó film arról szól, hogy egy fiatal lány testének ügyes áruba bocsátásával miként jut be a legmagasabb körökbe. A cím megtévesztő, Pietro Aretinónak (1492–1556) ugyanis semmi köze a történethez. 


* Fiorina la vacca (1972, Vittorio De Sisti) 
A XVI. században játszódó történet cselekményszálait egy Fiorina nevű tehén köti össze, amely gazdától gazdáig vándorol, és mindenhol megváltoztatja a tulajdonosok életét. Egy kisebb szerepben a még kezdő Ornella Muti látható. 

* Decamerone proibito (1972, Carlo Infascelli) 
A Boccaccio elbeszélései alapján készült vígjáték fiatal főszereplője, Ferruccio szerzetesnek áll, egy firenzei hölgy azonban kiveti rá a hálóját. Közben két festő, Bruno és Romanello élvezik szeretőik kegyeit, sőt az apát úr sem veti meg a testi örömöket. A szereplők útja egy magányos házban keresztezi egymást, és úgy tűnik, Ferruccio számára rosszul fog végződni a tervezett bujálkodás…


* Decameron proibitissimo – Boccaccio mio statte zitto... (1972, Marino Girolami) 
Hat Boccaccio-mese elevenedik meg: Pasquale atya, Guidobaldo, Domenico atya, Brunetta, Rinaldo és Agilulfo története. 

* La bella Antonia, prima monica e poi dimonia (1972, Mariano Laurenti) 
Az erotikus komédia hősnője, a szépséges Antonia nem mehet feleségül Folcóhoz, mert fösvény édesapja nem ad vele hozományt. A leányzó ezért kolostorba vonul, szépsége azonban a papok figyelmét sem kerüli el. A végén persze a szerelmesek mégis egymáséi lesznek. 

* Le mille e una notte all'italiana (1972, Carlo Infascelli)
Két jó barát, William és Gasparo – az egyik költő, a másik szobrász – leginkább a nők elcsábításának művészei. Legutóbbi hódításaik rosszul is végződhetnének, hőseinket azonban nem hagyja el a szerencséjük, mivel a felszarvazott férjek készek elhinni, hogy asszonyaik valójában hűségesek voltak hozzájuk… 


* Novelle galeotte d'amore (1972, Antonio Margheriti) 
A négy epizódból (A kölcsön, A rozsda, A zsinór, Visszatérés a keresztes háborúból) álló film leginkább arról nevezetes, hogy rendezője csupán kényszerből vállalta. Margheriti állítólag igyekezett kerülni az öncélú meztelenséget a filmjeiben, ezúttal azonban engednie kellett, ráadásul igen szerény költségvetésből kellett tető alá hoznia a produkciót. 

* Decameron '300 (1972, Mauro Stefani) 
Giovanni Attelano úr szeretné, ha fiának benőne a feje lágya, ezért elhatározza, hogy megházasítja. Rampladi úr lánya, Firdalba tűnik a legmegfelelőbb menyasszonyjelöltnek. Attelano úr tekintélyes summát helyez kilátásba, amennyiben Firdalba valóban szűzen áll az oltár elé. No de ezt nem elég csak megígérni, ezért az esküvő napján egy orvos is jelen van, hogy ellenőrizze, a menyasszony vajon állta-e a szavát… 


* Metti lo diavolo tuo ne lo mio inferno (1972, Bitto Albertini) 
Az aranyifjú Ricciardetto nagy vágya, hogy ágyba vigye Montelupone polgármesterének feleségét. Az asszonyka nem is ellenzi a dolgot, hősünket ennek ellenére rajta kapják, elfogják és halálra ítélik. Komédiáról lévén szó, minden jó, ha jó a vége… 

* Racconti proibiti... di niente vestiti (1972, Brunello Rondi) 
VI. Sándor pápa (1431–1503) korában járunk. A festő és költő Lorenzo del Cambio egyik barátja fiának elmond egy történetet, hogy beavassa őt a szexualitás titkaiba. A fiatalember igencsak megszívleli a hallottakat, és a mesterétől ellopott pápai okmánynak köszönhetően egy zárda falain belülre jut, a férfiaktól elzártan élő apácák közé… 

* I racconti romani di una ex novizia (1972, Pino Tosini) 
Egy fogoly azzal szeretné felvidítani rabtársait, hogy elmond nekik egy olyan pikáns történetet, amellyel állítólag annak idején Pietro Aretino magát X. Leó pápát szórakoztatta. A történet hősnője, Nanna elhivatottsággal telve lépi át a kolostor küszöbét, ahonnan szüzessége és hite nélkül távozik. Édesanyja segít neki férjhez menni, és a jövendőbelit sikerül meggyőzni Nanna érintetlenségéről. Az asszonyka azonban egy nap tudomást szerez arról, hogy férje egy orgiára készülődik a barátaival…


* L'Aretino nei suoi ragionamenti... sulle cortigiane le maritate... e i cornuti contenti (1972, Enrico Bomba) 
Madonna Volante útnak indul, hogy felkeresse rég nem látott lányait, Armidát, Lorenzát és Vannát. Útba ejti egyik barátnőjét is, akitől sok mindent megtud a gyermekeiről… 

* Fratello homo sorella bona (1973, Mario Sequi) 
A zsarnoki apa férjhez akarja kényszeríteni a lányát, aki inkább kolostorba vonul a kényszerű házasság elől. A városka utcáit járó, adománygyűjtő szerzetesek egyike beleszeret a lányba… Mario Sequi filmjének címe és a cselekmény egynémely motívuma Franco Zeffirelli akkoriban aktuális világhírű alkotására (Fratello sole sorella luna: Napfivér, Holdnővér) utal, a hangsúly azonban a meztelenkedésen és a komikumon van. 

* Beffe, licenze et amori del Decamerone segreto (1973, Walter Pisani) 
Cecco Angiolieri, a széltoló trubadúr szerelmi hódításainak története: hősünk csupa megközelíthetetlennek hitt hölgyet vett le a lábáról: apácákat, nemesasszonyokat, férjezett nőket. 


* ...e continuavano a mettere lo diavolo ne lo inferno (1973, Bitto Albertini) 
Két középkori szerencselovag, Ricciardo és Marzuccio kalandjainak története. A nemesi címhez és vagyonhoz vezető út megannyi szépasszony ágyán keresztül vezet, hőseink azonban mindig derekasan helyt állnak, sorsuk tehát megérdemelten fordul jóra. 

* Fra' Tazio da Velletri (1973, Romano Gastaldi és Aristide Massaccesi) 
A filmet eredetileg Joe D’Amato (alias Aristide Massaccesi) rendezte volna, de összekülönbözött a producerrel, és otthagyta a produkciót. Az opusz mintegy kétharmadát Romano Scandariato rendezte Romano Gastaldi művésznéven. A történet főhőse, Fra' Tazio da Velletri csodatevő hírében áll, aki azonban különleges képességeit arra is felhasználja, hogy megszerezze magának a kívánatos nőket…

* Le mille e una notte di Boccaccio a Canterbury – Novelle licenziose di vergini vogliose (1973, Michael Wotruba) 
Boccaccio ezúttal Dante nyomdokain jár: az író egyszer azt álmodja, hogy a pokolba jutott, ahol különféle emberek történetét ismerheti meg. Például két nőét és két férfiét, akik tudtukon kívül párt cseréltek; a szerzetesét, aki a tehetetlen férj helyett elégíti ki annak feleségét; a kereskedőét, aki unokaöccsét a felesége gondjaira bízza, ám az asszony a háztartás helyett a szex titkaiba vezeti be az ifjút; a homoszexuális férjét, akinek felesége szerelmi szolgálatokat kíván hallgatásáért cserébe, és a naiv férjét, aki feleségét az ártalmatlannak látszó zenetanárra bízza… 


* I racconti di Viterbury – Le più allegre storie del '300 (1973, Mario Caiano) 
Hét pikáns történet Boccaccio és Chaucer stílusában. A kerettörténet egy mosodában játszódik, ahol az asszonyok egymást szórakoztatják a meséléssel. Mondani sem kéne tehát, hogy olyan elbeszéléseket hallunk, melyek hiszékeny férfiakról és okos nőkről szólnak. 

* I giochi proibiti dell'Aretino Pietro (1973, Piero Regnoli) 
Négy asszony – Angelica, Lisa, Violetta és Bettina – bíróság elé kerül. A vád mindannyiuk esetében házasságtörés. A bíró természetesen a vádlottak szájából is hallani szeretné, hogy mi történt… 

* Storie scellerate (1973, Sergio Citti
1850-ben egy római börtönben két jómadár, Bernardino és Mamonne a kivégzésére vár. Életük utolsó óráit történetek mesélésével ütik agyon. A négy pikáns elbeszélés férfi hősei egyaránt férfiasságuk elveszítésével fizetnek buja vágyaikért…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.