DANILO DONATI

Danilo Donati (Olaszország, Luzzara, 1926. április 6. – Olaszország, Róma, 2001. december 1.) kétszeres Oscar-díjas olasz díszlet- és jelmeztervező az 1950-es évek végén került a filmvilágba. Pier Paolo Pasolini, Federico Fellini és Franco Zeffirelli filmjeivel aratta legnagyobb szakmai sikereit. A legkülönbözőbb korokban és miliőkben játszódó filmekhez is mindig megtalálta a leghitelesebbnek, legtermészetesebbnek ható jelmezeket. Ezek elkészítésében hihetetlen fantázia és ötletesség nyilvánult meg: első ránézésre költségesnek tűnő jelmezei és díszletei gyakran a legegyszerűbb, legolcsóbb anyagokból készültek. Dolgozott a színház és a televízió számára is: az ötvenes években Luchino Visconti legendás operarendezéseihez tervezett jelmezeket, később pedig a népszerű tévés showműsor, a Canzonissima megvalósításából vette ki a részét. Élete vége felé íróként is felfigyeltek rá, ezen a területen azonban már nem tudott kiteljesedni. (Az IMDb adatbázisa nem teljesen egyértelmű Donati filmográfiáját illetően. Van olyan filmje például, amelynek jelmezeiért és díszleteiért egyaránt díjat kapott az on-line adatbázis szerint, tematikus filmográfiájában mégis csak az egyik kategóriában szerepel.) 

KARRIERTÖRTÉNET 

A kezdetek 

Donati születésének pontos dátuma évekig nem volt elérhető az interneten, egy ideje azonban megvannak a részletes adatok. Az IMDb szerint a művész Suzzarában (Mantova, Lombardia) született, az olasz Wikipédia (és egyéb olasz weboldalak) életrajza szerint viszont Luzzarában (Reggio Emilia, Emilia-Romagna) jött világra. Firenze városában tanult, ám a II. világháború miatt kénytelen volt megszakítani a tanulmányait. A katonai szolgálat elől édesanyja rejtette el. A háború után Donati a firenzei Képzőművészeti Akadémián képezte tovább magát. Egy panzióban lakott, és bohém művészek társaságában múlatta az időt. Ebben a körben ismerkedett meg Franco Zeffirellivel. 1953-ban meghalt az édesanyja, ami Donatit mély depresszióba taszította. Barátai megpróbálták elterelni a figyelmét a gyászról: Zeffirelli bemutatta őt Luchino Viscontinak, aki akkoriban a milánói Scalában rendezett. Donati Visconti asszisztense lett, de természetesen Zeffirelli is őt hívta előbb színpadi, majd filmrendezéseihez is. 

Donati és Pasolini 

Donati első filmjét, A nagy háborút (1959) az olasz filmvilág tekintélyes mesterével, Mario Monicellivel forgatta. Tehetségére hamar felfigyeltek más jeles rendezők is, így például Roberto Rossellini és Alberto Lattuada. Pályáján mégis a Pier Paolo Pasolinivel való együttműködése hozott jelentős fordulatot. Az Agymosás (RoGoPaG) című szkeccsfilm hírhedt epizódjában, A túróban (1963) dolgozott együtt először Pasolinivel. A rendező több alkotása is klasszikus irodalmi műveken alapul, és ezekben a filmekben a jelmezeknek egyszerre kellett korhoz kötötteknek, ugyanakkor időtleneknek lenniük. Pasolini nagy figyelmet fordított a beállításokban szereplő tárgyak összhangjára is, és elsőként bízta meg Donatit jelmeztervezésen kívül eső feladattal: egy asztali dekoráció elkészítésével Caravaggio stílusában. A Máté evangéliuma (1964) esetében Pasolini a szereplők társadalmi helyzetének és jellemének érzékeltetésére – a különböző nyelvjárások alkalmazása mellett – a Donati által tervezett jelmezeket is felhasználta. Az Oidipusz király (1967) forgatásakor Donati azzal érte el a Pasolini által megkívánt időtlenséget, hogy több kultúra motívumainak felhasználásával alkotta meg a jelmezeket, amelyek olykor egészen másként hatottak, mint ahogyan első ránézésre feltételezné róluk a néző. A kivitelezéshez Donati természetesnek ható, „szegényes” anyagokat használt, mint például fa, szalma, géz vagy tengerparti kagylók. Az Élet trilógiája filmjeiről szinte biztosan a néző eszébe jut a jelmezek pompázatos, színes kavalkádja: Donati a tervezéskor figyelembe vette a kor festőinek stílusát is, hiszen ez volt Pasolini koncepciója a művek egészére vonatkoztatva is. Így például a Dekameronban (1971) a reneszánsz festészet mesterei, Giotto és Masaccio stílusa érvényesül, a Canterbury mesék (1972) viszont Id. Pieter Brueghel és Hieronymus Bosch hatását tükrözi, míg Az Ezeregyéjszaka virágai (1974) az Oidipusz király jelmezeinek archaikus egyszerűségét és időtlenségét idézi meg. A Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című filmben elsősorban a mesélő prostituáltak káprázatos, mégis (szándékosan) ízléstelen kosztümjeinek van jellem- és hangulatfestő szerepük. 

Donati és Zeffirelli 

Noha Donatit már a Máté evangéliumáért is Oscar-díjra jelölték, az igazi nemzetközi sikert Franco Zeffirellivel közös munkája, A makrancos hölgy (1967) hozta meg számára. Eredetileg nem ő lett volna a jelmeztervező: a két főszereplő sztár, Elizabeth Taylor és Richard Burton ugyanis ragaszkodtak Irene Sharaffhoz, ám az általa tervezett első kosztümöket maga Burton találta használhatatlanoknak. Zeffirelli ezért Donatit bízta meg a munkával, amely újabb Oscar-jelölést hozott a jelmeztervező számára. (Taylor viszont ragaszkodott régi barátnője, Sharaff kosztümjeihez.) Zeffirelli és Donati együttműködése főleg azért volt eredményes, mert a rendező filmjeiben a látványosság mindig fontos szerepet játszott, Donati kosztümjei pedig tökéletesen megfeleltek erre a célra, ugyanakkor praktikusságuk miatt a természetesség, a hitelesség érzetét keltették. Együttműködésük csúcspontja kétségtelenül a Rómeó és Júlia (1968) volt, amelyért Donati megkapta élete első Oscarját. A jelmezek alapanyagát illetően ezúttal nem volt szükség spórolásra, és Donati a legjobb minőségű (és nyilván a legdrágább) bársonyokból és brokátokból válogathatott. 

Donati és Fellini 

Federico Fellini és Donati munkakapcsolata szintén nagyon gyümölcsözőnek bizonyult. A sokat bírált Fellini-Satyricon (1969) volt az első közös alkotásuk. Donati pazar, mégis funkcionális kosztümjei nagyban hozzájárultak a film hangulatának megteremtéséhez. Fellini el volt ragadtatva Donati tehetségétől, boldog volt, hogy sikerült egy nagy műveltségű, kifinomult ízlésű, ugyanakkor rendkívül találékony díszlet- és jelmeztervezőt találnia. Nemcsak a jelmeztervezés feladatait bízta rá, hanem a díszletek tervezésére is felkérte: a több mázsa karamell-lapocskából készült mozaik vagy a borsószemekből (!) alkotott szobrok már önmagukban nagy fantáziáról és leleményességről tanúskodnak. A Maestro szerint Donati „a varietékellékes bőrébe bújt zseniális műértő”, aki a televíziónál töltött éveknek köszönhetően tudta, hogy „a show-nak folytatódnia kell”, a műsort le kell adni, akármilyen akadályok merülnek fel. A Fellini-Róma (1972) és az Amarcord (1973) kapcsán viszont épp arra figyelhetünk fel, hogy Donati remekel a visszafogott, ám mégsem jelentéktelen jelmezek készítése terén is. Mindazonáltal a Fellini-Róma egyházi divatbemutatójának jelenetében alaposan szabadjára engedhette a fantáziáját, bennfentesek szerint az irónia és a revük iránti hajlamát élte ki. Az Amarcord számára Donati a Cinecittàban egy egész kisvárost épített fel, amelyről Fellini kategorikusan cáfolta, hogy gyermekkora színhelyével, Riminivel lenne azonos. A Fellini-Casanova (1976) egyik legemlékezetesebb kellékét, a szerelmi aktusok közben látható mozgó-muzsikáló madárautomatát is Donati tervezte, aki mellesleg tésztából (!) készített ékszereket a női szereplők számára. Teljesítményét újabb Oscar-díjjal ismerték el. A Ginger és Fredhez (1986) Donati több mint ezer kosztümöt varrt. A két kivételes tehetségű művész munkakapcsolata sértődöttséggel ért véget: Donati otthagyta az utolsó Fellini-film, A Hold hangja (1990) forgatását, Dante Ferretti lépett a helyére. 

Szex, sci-fi, fantasy 

Donati egyéb munkái közül érdemes megemlíteni Tinto Brass hírhedt, pornográf elemeket sem nélkülöző Caligula (1979) című alkotását, amelyben a látványos díszletek és a színpompás jelmezek egyaránt a beteges érzékiséget hangsúlyozzák. Donati természetesen a tőle megszokott alapossággal végezte a munkáját, vagyis a díszletek és jelmezek megtervezése előtt kiterjedt kutatómunkát folytatott. 64 díszlet épült, ebből az egyik, az aréna háromszor akkora, mint egy amerikaifoci-pálya. (Eredetileg Tiberius villájának külsőihez használták, majd az ott játszódó jelenetek rögzítése után alakították át arénává.) A bordélyjelenetben látható óriási gálya 100 szoborral és 120, kézzel faragott evezővel a legnagyobb filmes kelléknek számított akkoriban: több mint 500 méter hosszú és mintegy 9 méter magas volt. Donati 3592 jelmezt tervezett, ebből 26-ot kifejezetten Caligula számára. Csizmákból és szandálokból 5000 pár készült, a parókákat pedig több száz kiló (!) valódi emberi haj felhasználásával készítették el. A monumentális díszletek azonban nem igazán érvényesültek a filmben, amit Donati igen rossz néven vett, és emiatt munkakapcsolata a rendezővel jelentősen megromlott. Piernico Solinas rendezőasszisztens szerint viszont leginkább Franco Rossellini producert terhelte a felelősség azért, hogy az alkotók között elmérgesedett a viszony. (Nem csupán Brass és Donati között támadtak feszültségek.) Rossellini állítólag arra utasította a rendezőt, hogy a félig kész díszletek ellenére is kezdje el a forgatást. 

A nem teljesen alaptalanul megbukott sci-fi, a Flash Gordon (1980) esetében is hatnak Donati furcsa, pazar, mégis futurisztikus díszletei és jelmezei, akárcsak a Brigitte Nielsen és Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Vörös Szonja (1985) című fantasyben. A Máté evangéliuma archaikus egyszerűségét próbálja felidézni Liliana Cavani Assisi Szent Ferencről szóló filmje, a Francesco (1989), amely képileg is feltűnő ellentéte Zeffirelli Szent Ferenc-filmjének, a Napfivér, Holdnővérnek (1972), amelyhez szintén Donati tervezte a jelmezeket. Az 1990-es években Roberto Benigni három jól ismert filmjéhez is igényt tartott Donati értékes szaktudására. Donati a szakmája iránti lelkesedéstől vezérelve rendszeresen tárlatokat szervezett neves hazai és külföldi kollégái munkáiból. Halála előtt egy évvel jelent meg önéletrajzi ihletésű regénye, az Il Caprifuoco, amely a legtekintélyesebb olasz irodalmi díj, a Strega egyik esélyese volt. A nyilvánosságot meglepte a magas színvonalon megírt könyv, a barátok azonban tudtak arról, hogy a főzés és a festészet mellett az írás Donati kedvenc hobbija. Az is a kötetből derült ki egyértelműen a közönség számára, hogy a művész homoszexuális beállítottságú. Szóba került az Il Caprifuoco megfilmesítése, de ez a terv azóta sem valósult meg. Barátai és tisztelői a leghíresebb terveit bemutató kiállítással vettek búcsút Donatitól. 

FILMOGRÁFIA (MINT JELMEZTERVEZŐ) 

* 1958: L'importanza d'essere Franco 

* 1959: A nagy háború (La Grande guerra) 

* 1960: Adua és társnői (Adua e le compagne) 

* 1960: Il carro armato dell'8 settembre 

* 1961: Vanina Vanini 

* 1962: La steppa 

* 1962: La cuccagna 

* 1963: La bella di Lodi 

* 1963: Agymosás / RoGoPaG (Laviamoci il cervello / RoGoPaG) 

* 1963: Aki dolgozik, elveszett (Chi lavora è perduto) 

* 1963: Il comandante 

* 1963: Scanzonatissimo 

* 1964: Máté evangéliuma (Il Vangelo secondo Matteo) 

* 1964: La donna è una cosa meravigliosa (a La balena bianca című epizód) 

* 1965: Scaramouche (tévésorozat) 

* 1965: Mandragóra (La mandragola) 

* 1966: Madamigella di Maupin 

* 1966: Madarak és madárkák / Madarak és ragadozó madarak (Uccellacci e uccellini) 

* 1966: El Greco 

* 1967: A makrancos hölgy (The Taming of the Shrew) 

* 1967: Oidipusz király (Edipo re) 

* 1967: Az erényöv (La Cintura di castità) 

* 1968: Rómeó és Júlia (Romeo and Juliet)

* 1969: Gramigna szeretője (L’Amante di Gramigna) 

* 1969: A monzai apáca (La Monaca di Monza) 

* 1969: Disznóól (Porcile) 

* 1969: Fellini-Satyricon 

* 1970: Bohócok (I clowns) 

* 1971: Csoda olasz módra (Per grazia ricevuta) 

* 1971: Dekameron (Il Decameron) 

* 1972: Napfivér, Holdnővér (Fratello sole, sorella luna) 

* 1972: Fellini-Róma (Roma) 

* 1972: Canterbury mesék (I racconti di Canterbury) 

* 1973: Fury 

* 1973: Bűnös történetek (Storie scellerate) 

* 1973: Amarcord 

* 1974: Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte) 

* 1975: Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma) 

* 1976: Fellini-Casanova (Il Casanova di Federico Fellini) (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 1977: Húsdarab / A nagy főzés (Gran bollito) 

* 1979: Hurrikán (Hurricane) 

* 1979: Caligula (Caligola) (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 1980: Flash Gordon 

* 1985: Vörös Szonja (Red Sonja) 

* 1986: Ginger és Fred (Ginger e Fred) 

* 1986: Momo 

* 1987: Interjú (Intervista) 

* 1989: Francesco 

* 1994: A szörnyeteg (Il Mostro) 

* 1996: Háromkirályok / Három vándor királyok (I magi randagi) 

* 1997: Nostromo (tévésorozat) 

* 1997: Az élet szép (La Vita è bella) 

* 2000: Jérusalem (tévéfilm) 

* 2002: Pinokkió (Pinocchio) 

FILMOGRÁFIA (MINT DÍSZLETTERVEZŐ) 

* 1972: Fellini-Róma (Roma) 

* 1973: Amarcord 

* 1977: Húsdarab / A nagy főzés (Gran bollito) 

* 1979: Hurrikán (Hurricane) 

* 1980: Flash Gordon 

* 1985: Alta Società: Rigatoni Barilla (videós rövidfilm) 

* 1985: Vörös Szonja (Red Sonja) 

* 1986: Momo 

* 1987: Interjú (Intervista) 

* 1989: Francesco 

* 1991: A maffia lánya (Vendetta: Secrets of a Mafia Bride) (tévésorozat) 

* 1994: C'è Kim Novak al telefono 

* 1996: Háromkirályok / Három vándor királyok (I magi randagi) 

* 1997: Marianna Ucrìa 

* 1997: Az élet szép (La Vita è bella) 

* 2000: Jérusalem (tévéfilm) 

* 2002: Pinokkió (Pinocchio) 

* 2006: Csendes Don (Quiet Flows the Don) 

FILMOGRÁFIA (MINT BERENDEZŐ) 

* 1960: Il carro armato dell'8 settembre 

* 1963: La bella di Lodi 

* 1966: Francesco d'Assisi (tévéfilm) 

* 1969: Fellini – Satyricon 

* 1971: Csoda olasz módra (Per grazia ricevuta) 

* 1977: Húsdarab / A nagy főzés (Gran bollito) 

* 1977: Messalina, Messalina! (nincs feltüntetve a stáblistán) 

* 1979: Hurrikán (Hurricane) 

* 1989: Francesco 

FONTOSABB DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK 

(A vastag betűvel írt filmekért megkapta a díjat, a többivel jelölésig jutott.) 

Oscar-díj 

* 1967: Máté evangéliuma; Mandragóra (legjobb jelmez, fekete-fehér filmek) 

* 1968: A makrancos hölgy ((legjobb jelmez, megosztva Irene Sharaff-fal) 

* 1969: Rómeó és Júlia (legjobb jelmez) 

* 1977: Fellini-Casanova (legjobb jelmez) 

BAFTA-díj 

* 1969: Rómeó és Júlia (legjobb jelmez) 

* 1974: Fellini-Róma (legjobb művészeti vezetés) 

* 1974: Napfivér, Holdnővér (legjobb jelmez) 

* 1978: Fellini-Casanova (legjobb jelmez) 

* 1978: Fellini-Casanova (legjobb díszlet, megosztva Federico Fellinivel) 

* 1981: Flash Gordon (legjobb jelmez, legjobb díszlet) 

David di Donatello-díj

* 1986: Ginger és Fred (legjobb jelmez) 

* 1989: Francesco (legjobb díszlet) 

* 1997: Marianna Ucrìa (legjobb jelmez, legjobb díszlet) 

* 1998: Az élet szép (legjobb jelmez, legjobb díszlet) 

* 2003: Pinocchio (legjobb jelmez, legjobb díszlet) 

Ezüst Szalag-díj 

* 1961: Adua és társnői (legjobb jelmez) 

* 1965: Máté evangéliuma (legjobb jelmez) 

* 1968: A makrancos hölgy (legjobb jelmez) 

* 1969: Rómeó és Júlia (legjobb jelmez) 

* 1970: Fellini-Satyricon (legjobb jelmez) 

* 1970: Fellini-Satyricon (legjobb díszlet, megosztva Luigi Scaccianocével) 

* 1971: Bohócok (legjobb jelmez) 

* 1973: Fellini-Róma (legjobb díszlet) 

* 1977: Fellini-Casanova (legjobb jelmez, legjobb díszlet) 

* 1986: Ginger és Fred (legjobb jelmez) 

* 1989: Francesco (legjobb díszlet) 

* 1998: Marianna Ucrìa (legjobb jelmez, legjobb díszlet)